2010. november 23., kedd

Kínai Nagy Fal

Kína nemcsak egy hatalmas ország, hanem egy teljesen külön világ is. Elhagyatott, sivatagos, félsivatagos területeken nomád pásztorok élnek, nyomorúságos körülmények között parasztok milliói rizst termelnek, miközben a nagyvárosokban fejlett fogyasztói társadalom kezd kialakulni.

Az ország vezetői évtizedeken át próbálták a Föld színéről eltörölni a több ezer éves kultúra emlékeit, monumentális építészeti terveikkel tönkretenni a természetet, de szerencsére ez teljes egészében nem sikerült nekik. Az ország varázslatos látnivalókkal, egy teljesen más kultúrával várja az évről-évre egyre nagyobb számban érkező turistákat. Az egész országot természetesen nem lehet pár hét alatt megismerni, de hála a rengeteg látnivalónak, rövid idő alatt is rengeteg élménnyel gazdagodhat az utazó.

Az újkori világ csodájaként emlegetett Kínai nagy fal története az i.e. 7. századba nyúlik vissza. Közép-Kínában először az északon élő népek támadásait előrejelző hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket emeltek, majd később ezeket falakkal kötötték össze, illetve a területek urai határaikon külön falakat építettek.

A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Csin Si Huang-ti császár kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években.

Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezérnek megparancsolta, hogy a már meglévő északi határ mentén lévő erődöket kösse össze, és bővítse tovább, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A védvonal építésén mintegy 300.000 ember dolgozott, többek között több ezer kényszermunkára ítélt tudós is. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember halt meg az építkezés alatt. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfal így lett a világ leghosszabb temetője, melyet ezért a "Könnyek Falának" is neveztek.

A Nagy Fal rendkívül bonyolult földrajzi körülmények között épült - hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák határolják A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll.

Először a 12 méter magas tornyokat építették meg, amelyeket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet egyébként 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán. A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a birodalom egyik végéből a másikba.

A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.

A fal tetején kifelé lőréseket alakítottak ki, belső részén kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek.

Kínai szakértők szerint az egyetlen, űrből is látható ember alkotta építménynek azonban az volt a fő célja, hogy az ősi és híres Selyemutat védje, mely párhuzamosan fut a hosszú építménnyel.

Hossza az egyik forgalomban lévő hivatalos 2009-es adat szerint 8850 km, de más becslések 3 000-10 000 km között ingadoznak. A fal elsődleges feladata az idegen támadások feltartóztatása volt, és közben hasznos közlekedési útvonal is lett. A téglafalakkal szegélyezett út szélessége 5,5 méter. Ezen tíz gyalogos katona vonulhatott egy sorban, vagy öt lovas katona. A magassága átlagosan 9 méter, a megfigyelő őrtornyok 12 méteresek. Kínában azonban időről időre hírt adnak az újabb és újabb felfedezésekről. A régészeti feltárások nyomán mind inkább kiderül: az 1987 óta a világörökség részét képező Nagy Falnak még mindig "nincs vége".

A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé. A fal manapság sajnos nincs túl jó állapotban. A turisták miatt egy kis részét restaurálták, illetve egy Kínában általánosan elfogadott mondás miatt, mi szerint: nem is igazi férfi az a férfi, aki még nem járt a nagy falon.

Mindeddig abban a hitben élt a világ, hogy a Fal nyugati vége a Gansu melletti Jiayu-erőd. Szakértői vizsgálatok bebizonyították: a falrész formája és méretei arra engednek következtetni, hogy további szakaszok vannak még az ismert sárga homokkőből és a drága yarrah fából megépítve - ismeretlenül.

Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A falat a lakosok sem kímélik, sok esetben tégláit a helyiek hordták el, s abból építkeznek, illetve a graffitisek is szeretik kézjegyüket a falon hagyni. A Nagy Fal látványa azonban még ma is minden képzeletet felülmúl, és az évszázadok viszontagságai ellenére is megőrizte gigantikus méretét, emléket állítva a nagy korok uralkodóinak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése