2010. november 28., vasárnap

Pécsi ókeresztény sírkamrák, Magyarország

Pécs a Mecsek lábánál található kulturális központ. Gazdag művészeti életével, színházával, múzeumaival, fesztiváljaival vonzza ide a látogatókat. A várost Kr. u. II. század elején a rómaiak alapították. A IV. században Sopianae virágzó tartományi székhely és a korakereszténység egyik jelentős központja volt. Szent István, az első magyar király 1009-ben püspökséget alapított itt, 1367-ben pedig a városban kezdte meg működését Magyarország első egyeteme. A 150 éves török hódoltság építészeti emlékei, a dzsámik, a török fürdő és Idrisz baba türbéje ma is láthatók.

Az ókori Sopianae temetőjében a Kr. u. IV. században egyszerű templomokat, kápolnákat, mauzóleumot és alattuk sírkamrákat építettek római elődeink. Sopianae temetőjét az itt előkerült sírok keresztény szimbólumokkal díszített mellékletei és az épületek bibliai tárgyú freskói alapján ókeresztény temetőnek tartjuk. A viszonylag ritka kétszintes építmények Pécsett a keleti és nyugati sírépítészeti hatások együttes jelentkezését mutatják. A hétkarélyos temetői épület, a Cella septichora nevét viseli a látogatóközpont, de itt látható a Korsós és a Péter-Pál sírkamra, amelyek értékes falképeikről kapták nevüket, és több más, számozott sírkamra is. Az ország egyik legjelentősebb ókori temetői épülete az Ókeresztény Mauzóleum. Ez a Látogatóközponton kívül található, ahogy az Apáca utca 8. és 14. szám alatti házak udvarán feltárt két ókeresztény temetőrészletet is.

A Szórványos források már a XVIII. század elején is említést tesznek római kori leletekről, a tudományos feltárás azonban csak a Péter-Pál sírkamra 1782-es felfedezésével indult meg. A jelenleg legutolsó, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása 2000-ben kezdődött. A közben eltelt több mint két évszázad során a középkori városfalon belül összesen 16 sírkamrát és több száz sírt tártak fel, valamint több ezer későrómai lelet került napvilágra. Az eddig feltárt jelentős értékek közül jelenleg egyedül a székesegyház keleti szomszédságában található háromkaréjos építmény, a Cella trichora maradt továbbra is elzárva a nagyközönség elől, 1,30 m magasságig álló falainak értékes XII. századi falfestményei csak engedéllyel tekinthetők meg.

A sírkamrákat eleinte római számozással azonosították a feltáró régészek, a bennük található festmények szerint azonban a köznyelv hamarosan elkeresztelte őket - az I. számú például Péter-Pál sírkamra néven ismert, a II. számú a Korsós sírkamra.

Ókeresztény mauzóleum

1975-ben, a Szent István tér átalakításakor került felszínre a IV. század végén épült Ókeresztény mauzóleum, egy nagyméretű, egyhajós, keletre tájolt kápolna. Alatta egy tőle szerkezetileg független, vele egyidőben épített, kisebb méretű sírkamra található. A sírkamra északi és keleti falát bibliai tárgyú freskók díszítik: Ádám és Éva a paradicsomi fával és a kígyóval, illetve az oroszlánok vermébe vetett Dániel próféta. A keleti falon a Krisztus-monogram töredékét és egy fehér ruhás ülő alak ábrázolását látjuk. A figurális ábrázolások közötti falfelületeket márványt utánzó festéssel és növényi mintával díszítették. Az épületegyüttest feltehetőleg egy fontos személy tiszteletére emelték, akinek III. századi fehér márvány szarkofágja a sírkamra déli oldalán áll.

I. sz. (Péter Pál) sírkamra

Az elsõ sírkamrát a 18. század elején a mai Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma udvarán találták, errõl azonban csak feljegyzések tudósítanak. Az I. számú - Péter-Pál - sírkamra talán a legismertebb pannóniai ókeresztény építmény, hiszen már 1782 óta tudnak létezéséről. Nevét onnan kapta, hogy a bejárattal szembeni főfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra. A kétszintes épület épségben fennmaradt dongaboltozatos sírkamrájának teljes belső falfelületét freskók borítják. A bejárattal szemközti falon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra. Az oldalfalakon Ádám és Éva, Noé, a háromkirályok, Jónás, Szűz Mária és a gyermek Jézus története elevenedik meg. A gazdag növényi és állati ornamentikával (galambok, pávák) díszített boltozaton négy kör alakú keretbe foglalt portré - talán az itt eltemetettek arcképei - is látható.

II. sz. (Korsós) sírkamra

1939-ben tárták fel a II. számú, Korsós sírkamrát, bár már a XVIII-XIX. század fordulóján rábukkantak egy mélypince építésekor. Az észak-déli tájolású, kétszintes építmény itt is egy sírkamrából és a felette elhelyezkedő kápolnából áll, melyben szertartásokat is tartottak, vagy itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján. A kamra északi falába mélyített kis fülke kancsó és pohár ábrázolása, melyről a sírkamra a nevét kapta, az oltáriszentséget szimbolizálja.

Ókeresztény temetőkápolna az Apáca utcában

Az előbbiektől eltér a sírkamra az Apáca utcában. Különlegességét az adja, hogy itt nem épült sírkamra szint, a négy sír a padlószint alá mélyített üregekben található. Az észak-déli tengelyű építmény északon apszissal zárul, melyben Kr. u. 390 körül ülőpadot alakítottak ki és egy oltárlapot helyeztek el. Belső terében a padlószint alatt négy sír került elő. A temetőkápolna annyiban különbözik más sopianaei temetői épületektől, hogy itt az épület belső járószintje alá mélyített sírokba és nem sírkamrákba temetkeztek a város keresztény lakosai.

Cella trichora és a Cella septichora

Mindenképpen említést érdemel még a Cella trichora és a Cella septichora is. A Cella trichora, azaz a három apszisos temetői kápolna jellegzetes ókeresztény sírépület volt: téglalap alakú középterére északon, keleten és nyugaton apszisokat építettek, délen pedig egy előcsarnokot. A hétkaréjos temetői épület (Cella septichora) egyedi felépítésű: egy nyújtott nyolcszögű középteret hét, a kelet-nyugati irányú főtengely köré csoportosított karéj zár körül.

A pécsi emlékek építészetileg abban térnek el a Balkánon és más európai provinciákban talált hasonló épületektől, hogy a sopianaei temetőépületek között kétszinteseket is találunk, amelyeket kettõős feladat ellátására emeltek: Egyszerre voltak temetkezési helyek (sírkamra-cubiculum) és szertartások céljára szolgáló kápolnák (memoria). A sopianaei temető területén eddig feltárt sírkamrák, kápolnák, mauzóleum olyan együttest alkotnak tehát, amelynek egyedi építészeti megjelenése és ugyancsak egyedi, bibliai gyökerekből táplálkozó falfestészete egy napjainkra is kiható kultúráról és civilizációról tanúskodik.

2000. november 30-án az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Magyarország világörökségi helyszínei között a pécsi ókeresztény temető az egyetlen olyan terület, amely kifejezetten régészeti-művészettörténeti értékei miatt került fel a rangos listára.


További információk: , http://bit.ly/gOIdDm, http://bit.ly/fFJdh9, http://bit.ly/gZTMWn

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése