2010. november 18., csütörtök

Petra romvárosa, Jordánia

Petra romváros Jordániában. A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt. Védett fekvése és jó vízellátottsága révén egy mesterséges oázis épült itt – Petra.

A város eredeti neve vitatott. A hagyomány szerint Kr. e. 1000 előtt az Ézsau leszármazottainak tartott edomiták éltek a környéken. A vidék bibliai neve Edóm, melynek jelentése „vörös”. Másrészt a Bibliában, az Ótestamentum Bírák könyve (1,36) és a Királyok könyve 2. (14,7) is említ egy edomiták lakta, Szela nevű helyet, ami héberül azt jelenti: „szikla”. Valószínűleg ezt az elnevezést fordították görögre – szikla, azaz Petra.

A település az Kr. e. 5. és az Kr. u. 3. század között fontos kereskedelmi csomópont volt. A városba vezető mély és szűk Szik szurdok – 1600 méter hosszú, egyes helyeken mindössze 2 méter széles, meredek falai pedig 80-90 méter magasak (a mai látogatók is csak gyalog, esetleg ló-, vagy teveháton jutnak el ide) – védelmet biztosított. A sziklák között fakadó patak vize – amelyet a legendák szerint Mózes fakasztott egyetlen botütéssel, amikor Egyiptomból kivonulva népével megpihent itt – az életet biztosította.

Rejtett támaszpont volt a régi arab világ kereskedelmi útvonalán. A karavánok védelméért útvámot szedtek be azoktól a kereskedőktől, akik az Arab-félszigeten tömjént, mirhát, Indiából fűszert és selymet, Afrikából elefántcsontokat, szőrmét és bőrt szállítottak. Magas fejlett kultúrája, nagyszerű építészete, zseniális gát-és csatornarendszere, vízellátása mindenütt nagy tekintélyt vívott ki Petrának.

Petra Kr. e. 200 – Kr. u. 100 között élte virágkorát. A fővárosban – a sivatagi nomád népek szokásainak továbbfejlesztésével, egyedi építészeti stílust teremtve – a nabateusok a kőfalakból faragták ki elegáns, monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Tökélyre fejlesztették fazekas, kőfaragó és ciszternaépítő tudományukat. A sziklák között fakadó patak vizét ötletes felszíni és föld alatti csatornákból és víztározókból álló rendszerrel vezették a városba, hogy a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizzék. A város felvirágzásával a politikai hatalom is megszilárdult, I. Aretász uralkodása alatt Kr. e. 168-tól stabil királyság alakult ki.

Trajanus császár Kr. u. 106-ban a Római Birodalomhoz csatolta a királyságot és a kialakított Arábiai Provinciába olvasztotta Petra fővárossal együtt. Miután a rómaiak átvették a kereskedelmi utak ellenőrzését, már megakadályozhatatlan volt Petra hanyatlása.

Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek, és az új karavánutak fölötti felügyeletet Palmüra városa vette át (130–270 között). Bár a város korábbi tekintélye megkopott, építészetileg ez idő alatt is fejlődött. Ekkor épült a római színház, az oszlopokkal határolt út – a cradus maximus, diadalívek, új fürdők és nymphaeumok. Egy évszázaddal később, Alexander Severus császársága idején az építkezéseknek vége szakadt, feltételezhetően váratlan katasztrófa, az Újperzsa (Szászánida) Birodalom inváziója hatására.

Két nagy földrengés pusztította a várost, 363-ban és 551-ben. A 7. századi iszlám terjeszkedés során az arab hódítók 663-ban elűzték a városlakókat, és Petra egykor ragyogó építményeinek jelentős részét lerombolták. A keresztes háborúk idején, 1099 és 1291 között még stratégiai szerepet töltött be, de a Jeruzsálemi Királyság elfoglalása után elnéptelenedett.

A keresztes lovagok még a 12. században építettek egy erődöt, aztán végképp a feledés homálya és a legendák sötétsége borult a városra A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben egy svájci utazó, Johann Ludwig Burkhardt beduin vezetőjével megkereste az elveszettnek hitt várost. Titkos jegyzéseket és rajzokat készített Petráról. Burkhardt 1812. augusztus 22-én történelmi tettet hajtott végre, amikor belépett a Siq hasadékába.

Petra régészeti feltárása a 20. században, az 1920-as években vette kezdetét. Valamivel később a turisták előtt is megnyílt a lehetőség a romváros látogatására. Miután Burckhardt feljegyzései Európa-szerte elterjedtek, a 19. század során mind több utazó, kalandor, felfedező és kutató jutott el Petrába. A város tudományos feltárása 1907-ben vette kezdetét, amikor Alois Musil osztrák-cseh orientalista a várost leíró első kutatási eredményeit Arabia Petraea címen publikálta. Az 1920-as években Rudolf Ernst Brünnow és Alfred von Domaszewski régészek munkája nyomán készült el a lelőhely első térképe.

Az első ásatások 1929-ben kezdődtek, majd 1935-37 között és 1954-ben folytak nagyobb lélegzetű feltárási munkálatok. 1958-ban a British School of Archaeology angol kutatói kezdték meg a városközpont feltárását. Ekkortól gyakorlatilag állandósult a kutatók jelenléte Petrában.

Petra 1985 óta az UNESCO kulturális világörökségi helyszíneinek egyike.

1993 és 2002 között újabb ásatási hullám vette kezdetét: ekkor a Jordániai Régészeti Hivatal felkérésére a Providence-beli (Rhode Island, Amerikai Egyesült Államok) Brown University amerikai régészei tárták fel a Főtemplom (Kaszr el-Bint) maradványait, a díszkaput, valamint a szent kerület (temenosz) romjainak jelentős részét. Összességében a város mintegy 12 négyzetkilométeres területének egy százaléka tekinthető feltártnak.

Vallási életük: A nabateusok többistenhívők voltak. A „Kolostor” (ed-Dejr) romjainak falán talált feliratok tanúsága szerint főistenük Dusára, a „hegyek ura”, napisten volt, akinek hatalmát al-Uzza, Allát és al-Manát istennők – szépség és termékenység, erő és tudás, szenvedély és viszály istennői –, az ún. szent hattyúk szentháromsága egészítette ki. Dusára istent egy hatalmas fekete kőkocka formájú bálványként tisztelték – neve Kaabuna –, mivel a monda szerint az isten a sziklából született. Hagyományaik szerint a nabateusok szimbolikus formákkal ábrázolták isteneiket: egy kőkocka, vagy absztrakt formájú szikla, amely egy sematikus orr vagy szem formáját utánozta.

A kereszténység a 4. században teljesedett ki, amikor Alexandriai Athanasius püspöki székhellyé tette az egykor virágzó kereskedővárost. A kereszténységet 629 és 632 között egész Észak-Arábiában, így Petrában is az iszlám hódítás söpörte el. Az első keresztes háború után Petra I. Balduin uralma alatt állt, a Jeruzsálemi Királyság részeként az al-Karak erődhöz tartozó második bárói hűbérbirtok része volt. 1189-ig a frankok kezében volt, majd Szaladin szultán győzelmével ismét iszlám fennhatóság alá került.

Látnivalók:

A Vádi Músza („Mózes völgye”) varázslatos természeti környezete és az emberi kéz alkotásai harmonikusan olvadnak össze. A Biblia szerint Mózes itt fakasztott vizet a sziklából a szomjazó zsidóknak, akik a Kánaán felé tartottak. A völgy homokkőből épül fel, a sziklában található ásványi anyagok a kőzet felületén kioldódnak és különböző színűre festik. A domináns rózsaszín, vöröses színt a vas, a sárgát a kén, a zöldet a réz, a fehéret az agyag, a szürkét és feketét a magnézium váltja ki. Ott, ahol sziklás völgy kiszélesedik, 34 monumentális és 600 egyszerűbb sírt, továbbá sziklába vájt lakóházakat és oszlopos szabadtéri szentélyeket, áldozati helyeket alakítottak ki. A városban mintegy 800 történelmi emlékmű van. Ezek az építmények nabateus, görög és római stílusjegyeit viselik magukon. A három kultúra stílusjegyei gyakran keverednek, vagy együttesen jelennek meg, néha egyetlen építményen belül is.

Dzsin sziklák: A petrai utazó a Látogatóközpont bejáratától 300 méterre, jobbra először „Dzsin sziklák” elnevezésű három óriás-sziklatömböt pillanthatja meg.

Obeliszk Sír és a Triklinium: A „Dzsin sziklák” után az út baloldalán található az Obeliszk Sír a Trikliniummal. Az obeliszk egyiptomi hatást mutat. A Triklinium egy szoba három lócával, melynek célja – nabateusok lévén – a szent ünnepek megünneplése volt, amely minden évben helyet adott a halottak tiszteletére rendezett ünnepségnek.

Szi:A tektonikus mozgás eredményeként kialakult Szik, vagy más írás szerint „SIQ” szurdokon át vezet az út Petrába. A Szik 1,2 km hosszú és néhol 80-100 méter magas, szélessége mindössze 2-3 méter.

A Haznet al-Faraún, azaz a „Fáraó kincstára”, impozáns, színpadi díszletre emlékeztető homlokzata a Szik szurdok végénél áll. A leghíresebb petrai építmény 40 méter magas, 25 méter széles. A sziklafalba vájt gigantikus fülkébe illeszkedő kétszintes homlokzatot Alexandriából eredő építészeti elemek, faragványok és frízek díszítik. A falakon görög mitológiai jeleneteket ábrázoló féldomborművek láthatók. Az alsó szint hatoszlopos portikuszát oromzat koronázza. A hagyomány szerint az épületet III. Ramszesz építette, akinek bányái voltak a környéken, de ez a nézet teljesen megalapozatlan, mert a nevezett fáraó az Kr. e. 12. században élt.

A Homlokzatok Utcája:A Haznet al-Faraúnt elhagyva a városközpont felé vezető úton követlenül a Színház előtt az út bal oldalán található a „Homlokzatok Utcája”. Ezen a helyen több mint 40 nabateus sír található egymás mellett és felett. A káprázatos oromzatok az asszír építészet jellegzetes elemei.


A Színházat a nabateusok (és nem a rómaiak) vájták ki a hegyoldalból 2000 évvel ezelőtt. Építése során sok korábbi sírkamrát és természetes üreget vágtak keresztül. A 45 soros nézőtéren eredetileg 3000 ember fért el.

Petra gazdagságát leghatásosabban a sírok sziklába vágott homlokzatainak nagyszerűsége jelképezi. Egymás mellett láthatjuk itt az Asszír Birodalom, a Babiloni és a Római Birodalom építészetének stílusjegyeit. A legpompásabbak közé tartozik az hat Királysír („Uneisu-sír”, Urna-sír”, „Selyem-sír”, „Korinthoszi sír”, „Palota-sír”, „Sextius Florentinus sírja”) csoportja, amelyet a színháztól északra eső szikláknál találunk.

„Petra nem csupán a nagyszabású sírok városa volt, központjának szűk utcái mentén valaha százával sorakoztak a kicsi, lapos tetejű üzletek és lakóházak. Ezek ugyan rég elporladtak, a régészek mégis meg tudták határozni néhány fontosabb középület helyét.”

A város egykori központjának, a szent kerületnek – amelyet eredetileg ajtókkal zártak le – legimpozánsabb épülete Kaszr el-Bint Faraún Főtemplom volt, amelyet a nabateusok főistenei Dusára és al-Uzza tiszteletére emeltek az 1. században. Széles lépcsősor vezetett az előcsarnok márványoszlopaihoz; vakolt, belső falait visszafogott festéssel díszítették. Mai elnevezését („a fáraó lányának erődje”) a beduinoktól kapta.

A templom romjaitól nyugatra kapott helyet a mai múzeum.

Petra központjától északnyugatra, egy domb tetején, ahová a sziklából kifaragott lépcsőn juthatunk fel, emelkedik az úgynevezett „Kolostor” (ed-Dejr), amelynek homlokzata 47 méter széles és 40 méter magas. A „Fáraó kincstáráéra” emlékeztető kétszintes, nyolcoszlopos homlokzata fölött a kupola tetején kis dísztorony magasodik. Az Kr. u. 2. századi épület belső tere egyetlen négyszögletes, teljesen dísztelen helyiségből áll, amelyet egy fülke zár le. Monumentális méreteivel, elszigetelt fekvésével fenségességet és nyugalmat áraszt. Fő nevezetességei a homokkő falak színes csíkjai, amelyek a felületet mintás selyemkelméhez teszik hasonlóvá.

Mivel Petra városa mindig is a Közel-kelet egyik leglátványosabb helye volt, így a turizmus 1900-as évek elejétől jelen volt.

1989-től nőtt meg főképp a látogatók száma az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című film hatására, amelynek zárófejezeteit a Szik szurdokban és a Haszné al-Faraúnban („Fáraó kincstára”) forgatták.

Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a 2001. szeptember 11-i terrortámadás drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. A jordániai turizmus élénkítése érdekében 2006-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvező árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. 2007. július 7-én Petrát a „A világ hét új csodája” közé választották.

1 megjegyzés: