2010. november 23., kedd

Tunézia világörökség szempontból

Hát nem mondom, nagy fába vágtam a fejszémet. Tunézia!!! Azt hittem, csak úgy ömlik majd az információ. Minden nem fontos dolgot megtudtam turisztikai nevezetességeiről ( hol van bazár, hol van buszmegálló stb.), de azok történelméről szinte semmit. Szégyen, hogy nézzük, de nem tudjuk, szégyen, hogy nem foglaklozunk vele, hogy mit is látunk. Pedig Tunézia, mint ország 1975—ben került be a világörökség listájába, a következő nevezetességekkel:


1. Tunisz medinája (kulturális/1979)


Tunisz az egyik legöregebb város a Földközi-tenger partján, melyet a föníciaiak kr. e. 9. században hódítottak meg. A VII. században az arab hódítók Karthagót teljesen elpusztították. 1160-ban Tunisz az ország fővárosa lett. 1270 IX. Lajos, francia király rövid időre elfoglalta a várost, majd 1534-ben a törökök érkeztek a városba, de a következő évben már más volt a város ura. 1881-ben a franciák elfoglalták az országot. 1942-ben innen indultak az amerikaiak útnak, hogy megkezdjék a szicíliai partraszállást. 1956-ban lett végre független Tunézia, amelynek fővárosa ismét Tunisz lett.
A főváros a Tunisz-öböl partján fekszik, amelyhez a Tuniszi-tó köti, illetve egy csatorna köti Halk al-Wádí kikötőjéhez.
Mai arculatát a függetlenség kivívása után nyerte el. A medina a város központja: sűrűen lakott, sikátorok és fedett folyosók szövevénye, pezsgő kereskedelem, intenzív színek és illatok keveredése, különféle áruk, műhelyek és szuvenírüzletek termékeinek tömkelege jellemzi.

2. Karthago romjai (kutúrális/1979)
Az egykor dicső tengerparti város ma Tunisz elővárosa. Itt állt egykoron a világ egyik leggazdagabb, legnagyobb hatalommal rendelkező városa, Karthágó. A monda szerint a várost Kr. e. 814-ben Elissa (vagy Vergilius elnevezése szerint Dido), Tyros király egyik lánya alapította. Karthágó hamarosan tengeri nagyhatalommá nőtte ki magát és Róma vetélytársává vált, amit a Római Birodalom természetesen nem tűrt el.
Kr. e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első írásos emlék, mely szerint Szicília és Szardínia Karthágó fennhatósága alá tartozott.
A Kr. e. 5. század kezdetére már Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; ez egészen addig tartott, amíg a várost Róma meg nem hódította. Karthágó legyőzte a korábbi föníciai kolóniákat (Hadrumetum, Utica és Kerkouane) és a líbiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalmát a mai Marokkótól egészen Egyiptomig. Hatása érződött a Földközi-tenger partvidékének más területein is, mivel irányítása alá tartozott Szardínia, Málta, a Baleári-szigetek és Szicília nyugati része. Az Ibériai-félszigeten további kolóniákat hoztak létre.
A három pun háború következtében a város Kr. e. 146-ban elpusztult, köveit a rómaiak szétszórták, földjét sóval hintették be. Ebből a legendából azonban valószínűleg egy szó sem igaz, mégis elterjedt a közbeszédben.
100 évvel később, Augustus császár uralkodása idején építették újjá, ezúttal már római provinciaként. A 2. századra már 300 ezer lakosa volt, gazdagsága Rómáéval vetekedett. A 4. században püspöki székhely lett és a keresztény Afrikaközpontjává vált. Karthágó azonban másodszor is elpusztult, 692-ben az arabok rombolták le és ezt a csapást már soha többé nem sikerült kihevernie. Az ókori emlékek a város területén szétszórva találhatók. De biztosítják az ide utazót, hogy a történelmi nevezetességekért érdemes kicsit elidőzni.

3. az El-Jemi amfiteátrum (kulturális/1979)

Itt található a világ hatodik legnagyobb római amfiteátruma. A félkörben emelkedő lépcsőzetes nézőtér 30 ezer néző befogadására volt alkalmas. A játékok nagy hírnévre tettek szert, és tömegeket vonzottak. Az íves karzaton és a meredek lépcsőkön állhattak, míg a császár elfoglalta helyét az éppen árnyékos oldalon.

El-Jem nevéhez fűződik a legenda, mely szerint egy alagút vezet Mahdiába, mely még nincs feltárva, ami olyan széles volt, hogy belefértek az elefántok. Ezek vonszolták az építkezésekhez a köveket. Egy másik alagút pedig a sousse-i katakombákhoz vezetett.


4.Ichkeul Nemzeti Park (természeti/1980)

Tunéziában, mint minden száraz klímájú országban, a víz igen nagy kincs. A kisebb tavak és a folyók gyakran időszakosak, és a nyári forróság idején többnyire kiszáradnak. Emiatt igazán nem csodálható, hogy az állandó Ichkeul-tó oly sok madár kedvelt tartózkodási helye. Bár hasonló nagyságú tó másutt is van Tunéziában, az Ichkeult a téli esőzésekből származó édesvíz és nyáron a tengerből beáramló sósvíz finom egyensúlya jellemzi. A fészkelő és költöző madarak számára ez teszi az Ichkeul-tavat Tunézia legvonzóbb és világszerte ismert költő és telelőhellyé

5. Kerkuane pun városa és nekropolisza (kultúrális/1985)
Ez a föníciai város az 1. Pun háborúban semmisült meg. A rómaiak felhagytak az újjáépítésével, ennek ellenére sok épület megmaradt emlékül.

6. Sousse medinája (óváros) (kultúrális/1988)



Karthágó előtt, de Utica után a főníciaiak ismeretlen nevű kikötőt létesítettek itt. Ennek a virágzó városnak a közelében hatalmas tophetet találtak, itt szállt partra Hannibál nagyszabású itáliai elefántos hadjárata után. A vandálok az már keresztény városnak új nevet adtak, így lett Hunericopolis, később a bizánciak elnevezése szerint Justinianopolis. Az arabok uralma alatt Susa néven erősen háttérbe szorult. A várost Ali pasa éppúgy támadta, mint a XII. században a normannok és a XVI. Században a spanyolok, de a genovaiak, a franciák, a szövetségesek sem kímélték. 1943-ban olyan nagy károkat szenvedett, hogy teljesen újjá kellett építeni.
Annak ellenére, hogy a városban sokféle építészeti stílus keveredik egymással, Sousse karaktere megőrizte az arab városok kinézetét, melyet az iszlám hódításnak köszönhet.
A mai szemlélő számára a legjobb példa erre, a város tenger felőli oldalának megerősítése, amit az arab fennhatóság idején építettek. A Ribat, egy lélegzetelállítóan szárnyaló épületegyüttes, ami egy minaretnek és megfigyelőtoronynak a szerepét tölti be, építészetileg egyedülálló megoldás, mely a világ minden tájáról vonzza a látogatókat. A városközpont (Medina) főbb látványosságai közé tartozik továbbá a Régészeti Múzeum, a Kasbah Világítótorony és a római kori Katakombák.
A Farhatr Hached tér a város magja. A főút felől érkezve a Farhat Hached térről juthatunk be az óvárosba, azon a hasadékon, ami az 1943-as bombázások során keletkezett. Itt áll Selmi válasza a Calais-i polgárokra, nyolc emberalak, melyek az 1952 januárjában leesett 12 mártírnak állítanak emléket. A Nagymecset minaretjeiről könnyen felismerhető. Udvarában erkélyek vannak, a legdélebbit 1675-ben építették hozzá, majd 1975-ben mindegyiket felújították. A látnivalók közül az imaterem az egyik legcsodálatosabb, de nem díszítése, hanem egyszerűsége a megkapó. 851-ben építették, a X., XI. és a XVII. Században kibővítették, majd 1964 és 65 között felújították. A mecsetet nem muzulmánok naponta nyolctól délután egy óráig látogathatják kizárólag szolid öltözetben.
A medina fő útvonala meglepően keskeny. De mégis érdemes végigmenni, mert itt találjuk a Qalaat, melynek kupolája X. századból maradt ránk, az épület teljesen fel lett újítva. Ezen kívül érdemes megtekinteni a Nővérek Mecsetét és az erőd nyugati kapuját is, mely a Bab el-Gharbi elnevezést kapta.
A bástyát megkerülve találjuk meg a Dar Essid Múzeumot, egy 18. szd.-i felújított nagypolgári házat, amelyben az eredeti berendezést csodálhatjuk meg. Belső udvaraiban virágok és mozaikok láthatók. A termekben III. és IV. századi munkák láthatók, többségükön keresztény motívumokkal, vagy V. és VI. századi csempék, melyek Ádámot, Évát és szenteket ábrázolnak. A múzeumban láthatunk még ezen kívül terrakotta tárgyakat és két III. századból származó pun sírt is.
Napjainkban Sousse népessége több, mint 540 000 fő, mégis megtartotta a középkorra jellemző keskeny, labirintusszerű utcáit, és a Kasbah, a Medina, és a Ribat erődítménye egy hosszan elnyúló városfalként övezi a Földközi-tenger partját.

7. Kairouan (kulturális/1988)

Tunézia szent városa. Az iszlám előírása szerint el kell zarándokolni Mekkába, de ez kiváltható több kairouani úttal. Akárcsak Lourdes, Róma és Jeruzsálem esetében, a vallási szokás jó üzleti érzékkel párosul, a kairouaniak az ország legjobb szőnyegkészítői és ügynökei, ők építettek először szállodát Hammametben.
A muzulmán hódítók i.sz. 668-ban, harmadik hadjáratuk során ezt a helyet választották ki fővárosuknak. Fontos karavánutak mentén feküdt. A kairouan szó jelentése, a tévhittel ellentétben, nem erőd, hanem karaván. A hódítóktól ugyanolyan távolságra volt minden ellenségük, a tenger felől fenyegető bizánciak vagy a hegyek között élő berberek.
A legenda szerint amikor vezérük, Oqba ibn Nafi megérkezett, lába mellől forrás tört fel, melynek vizében megtalálták az évekkel azelőtt Mekkában elveszített aranyserleget. Ez az esemény avatta Kairouant szent hellyé. Fénykorában nemzeti főváros volt, melyet az aglabidák híres, gazdag várossá fejlesztettek, majd 1057-ben Beni Hilal leigázott.

Kairouan nemcsak a muszlimok szent imahelye és nemcsak műemlékei, valamint természeti szépségei révén híres, de a csodás szőnyegek miatt is, amelyeket a helyi piacon láthatunk.

8. Dougga/Thugga (kulturális/1997)
Douggáról nem nehéz elképzelni, milyen lehetett itt az élet a 2. század környékén, amikor a rómaiak birtokba vették a települést. Korábban egy helyi törzs, a numidok éltek itt, egyik főnökük mauzóleuma ma is ott áll a domboldalon. Dougga ugyanis egy domb (akár hegynek is elmegy) tetejére épült, bámulatos a kilátás, de érdekes módon lentről az egykori városból csak pár oszlop látszik. A romváros nem követi a római városok szerkezetét, csak úgy ímmel-ámmal, hiszen már korábban is lakott hely volt, de aki járatos a történelemben és/vagy az építészetben, külső segítség nélkül is hamar felismeri a színházat, a fürdőket, a Capitoliumot, a fórumot. A fürdő egyik érdekessége a közösségi wc, amit nem csak fizikai szükségleteik elvégzésére használtak, hanem spiclimentes beszélgetésekre is.

2 megjegyzés:

  1. mondom en - szuletett ironő.. :)

    Gratula !

    én :)

    VálaszTörlés
  2. Én csak a neten található információkból próbálok olvasható egyveleget tenni. Nem merném azt mondani, hogy csak az én érdemem. Mindenki érdeme, aki a neten írt Tunéziáról:-)

    VálaszTörlés