2010. december 20., hétfő

Kyomizu-templom (Kyoto, Japán)

Kiotóban, amely egyébként is gazdag a tradicionális művészi alkotásokban és egész Japán kulturális központjának számít, több mint 1500 buddhista templom és majd 300 szentély található. Hogy miért pont a Kyomizu-templom lett a világ hét új csodájának egyik esélyese, arról egybehangzóak a vélemények.

A Kyomizu buddhista templomegyüttes, ahová sokan csak azért mennek el, hogy gyönyörködjenek a kilátásban. A helyiek is ismerik a templom építészeti és kulturális jelentőségét, mégis sokan csak hanaminak, vagyis egyszerű virágnézegetős vasárnapi sétahelynek gondolják. Állítólag Japánban egyáltalán nincsenek várromok, beomlott régi pincék vagy templomok, mert mindent felújítanak, vagy ha nem, akkor teljesen lerombolnak és eltüntetnek. Szóval a Kyomizu-templom egy része a hegyoldalban épült egy mesterséges tisztáson, míg másik fele magasan lóg a levegőben. Hatalmas faszerkezet támasztja alá a szakadék felett lebegő monstrumot. A mélység szédítő, felette Kiotó városának látványa felemelő. Lent, a környék ódon házaiban rengeteg kézműves és ajándékbolt.

Időszámításunk szerint 800 körül épült (egyes források szerint 798-ban, mások szerint 778-ban) és mint Kiotó sok temploma, a Kyomizu templom is többször megsemmisült az évszázadok háborúskodásaiban. Jelenleg látható formájában több mint 470 éve óta magasodik a város fölé, a Kiotó keleti peremén hullámzó dombok egyikén.

A templom neve egész pontosan Kiyomizu-dera, azaz a "Tiszta víz temploma", és tulajdonképpen nem is egy templomról van szó, hanem 16 szentélyt neveznek összefoglaló néven így, noha általában közülük a legnagyobbra, az Otowasan templomra gondolnak az esetek többségében. A "Tiszta víz temploma" név a templomegyüttes területén található három forrásra utal, a helybéliek hite szerint aki iszik a kis vízesések vizéből, az részesül a templom istenségének áldásaiból - többek között egészséget és hosszú életet remélnek az ide elzarándoklók.

Az első szentélyt egy buddhista pap, Enchin építette itt (a Kiomizu egyébként a buddhizmus egyik legrégebb ágának, a Hossónak otthona). A legenda szerint a papnak volt egy látomása, hogy a Yodo-folyó forrásánál tiszta vizet talál. Amikor elindult megkeresni az álmában látott, a sziklák közül lezúduló aranyló patakot, egy öregemberrel találkozott. Az öreg - aki egy fatörzsön üldögélt - elmesélte Enchinnek, hogy az utóbbi kétszáz évet Kannonhoz, a könyörületesség 11 arcú és ezerkarú istenéhez imádkozva töltötte. Az öreg azt kérte Enchintől, hogy vegye át a helyét, míg ő elindul egy zarándoklatra. A fiatal papnak búcsúzóul azt mondta, hogy a korábban ülőhelyéül szolgáló fatörzs kiváló alapanyaga lenne egy Kannon képmásnak. Enchin azonban hiába várta az öreg visszatértét. Keresésére indult, de a közeli hegy csúcsán csak egy pár lábbelit talált. Ekkor jött rá, hogy az öreg maga Kannon volt és hogy visszatért az egekbe.

Amikor Kammu, az ötvenedik japán császár 794-ben Kiotóba költöztette a fővárost, egyik tábornokának, Sakanoue Tamuramaronak adta a tróntermet szolgálataiért cserébe. Tamuramaro aki szintén Kannonnak volt híve, Enchinnek adományozta a tróntermet, hogy legyen az a szentély fő terme. A bámulatos precizitással és mérnöki tudással felépített faszerkezetes épületeket a következő évszázadokban többször is elemésztette a tűz, de mindannyiszor újjáépítették. Az itt található szentélyek többségét 1631-1633 között alkották újra Tokugawa Iemitsu sógun parancsára, a fő terem tetőzete ciprusfából készült, visszautalva ezzel arra, hogy eredetileg az épület a császár trónterme volt.

A központi épület különlegessége a domb alatti mélység fölé épített terasz, a Kiyomizu no butai, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik Kiotóra, különösen tavasszal és ősszel, amikor a környező erdők ezer színbe öltöznek. Alatta a vízesés az Otowa-no-taki, ahol három patak folyik a tóba. Úgy tartják, hogy a hosszú élete lesz annak, aki iszik a vízesés vizéből.

A teraszt 139 gerendapillér tartja, és az alatta lévő 13 méteres mélységgel kapcsolatban van egy Edó korszakból eredő hiedelem, ami szerint ha valaki innen leugorva túléli a zuhanást, akkor teljesül a leghőbb kívánsága. Az Edó kor történetírói több mint kétszáz ugrást jegyeztek fel, a magukat levető zarándokok négyötöde túlélte a zuhanást.

Bár a lentebb burjánzó növényzet elvileg ma is jó esélyt adna a túlélésre, napjainkban szigorúan tilos az ugrás. Az ide látogatók a halálugrás helyett beérhetik egy másik hiedelem felelevenítésével. A szerelem istenének szentelt Jishu kegyhelyelőtt van két –egymástól 18 méterre elhelyezkedő - szikla. Aki becsukott szemmel eltalál az egyiktől a másikig, az a mítosz szerint megtalálja az igaz szerelmet az életben. Hát nem romantikus?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése