2010. december 7., kedd

Szabadság szobor, New York, Amerikai Egyesült Államok

A New York-i Szabadság-szobor (Statue of Liberty), amely a világörökség részét képezi, a Hudson folyó torkolatánál, egy kis szigeten (Liberty Island) található.

A nőként ábrázolt Szabadság egy fáklyát tart a jobbjában és egy táblát a baljában. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI— vagyis 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása.

Maga a szobor 205 tonna, 46 méter magas, a fáklya csúcsa 93 méterre van a földtől. A fáklyát tartó jobb kéz 12,8 méteres, csupán a mutatóujj hossza eléri a 2,4 métert. A szobor lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei láthatók. Bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat tábláját tartja. Ugyancsak a szabadságot jelképezi a korona hét sugara, a hét kontinenst körülölelő hét tengerre irányítva fényét.

Edouard René Lefévre de Laboulaye történész és politikus több vitát kezdeményezett Franciaországban arról, hogy mi lenne a legmegfelelőbb ajándék az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata centenáriumára. Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrászt megbízták, hogy tervezzen egy szobrot 1876-os határidőre. A demokratikus kör tagjai a birodalom végét remélték és a Francia Köztársaság megalakulását akarták. A szoborral a franciák elragadtatásukat akarták kifejezni az USA iránt.

Bartholdi a szobor elkészítéséhez Delacrois "A szabadság a barikádokra vezeti a népet" című ismert festményéből merített ihletet. Amikor Amerikába utazott, felfigyelt a New York-i kikötő Badlow-szigetére, mint a jövendő szobor felállításának legmegfelelőbb helyére. Először egy 1,2 méteres modellt készített, majd egyre nagyobbakat, mire hozzáfogott a végső méretű szobor megmintázásához. Az első kisméretű modellt 1870-ben építették. Ez jelenleg Párizsban található, a Luxembourg-kertben.

Abban egyetértés mutatkozott, hogy az amerikaiak építsék a talapzatot, a franciák pedig a szobrot. 1875 szeptemberében kezdték el a gyűjtési kampányt. A francia lapokban felhívást tettek közzé az amerikai függetlenség 100. évfordulójának megünneplése kapcsán, s ekkor alakult ki a szobor végleges neve: "Szabadság, amely megvilágítja a világot".

Mindezek ellenére is a források mindkét országban elégtelenek voltak. Franciaországban különböző illetékeket vetettek ki, rendezvényeket és lottót szerveztek a 2 250 000 frank összegyűjtésére. Az Egyesült Államokban jótékonysági színpadi előadásokkal, kiállításokkal, aukciókkal, és ökölvívó mérkőzésekkel gyűjtötték a forrásokat. Végül a szobor stabilitásáról is gondoskodva (ugyanis a szigeten gyakoriak az erős szélviharok) Bertoldi Gustav Eiffel francia mérnök segítségét kérte. Eiffel egy vasszerkezetet készített, melynek közepébe oszlopot helyezett el. Ez a rugalmas állványzat tartja belülről a szobrot. A szobor vörösréz, bevonata mindössze 2,4 milliméter vastagságú.

A talapzatot Richard Morris Hunt amerikai építész tervezte, magassága 47 méter.
A talapzat második emeletén levő múzeum a szobor történetét mutatja be. A szobor belsejében csigalépcső vezet a koronában levő kilátóhoz, minden harmadik fordulónál pihenővel. 1916 előtt a jobb karban levő létra is nyitva volt a nagyközönség számára, de ma már csak a személyzet használhatja a fáklya világítóberendezéseinek karbantartására. 2001 óta a szobor belseje nem látogatható.

A talapzatra szánt pénz lassan gyűlt, ezért Joseph Pulitzer (a Pulitzer-díj alapítója) a The World vezércikkében támogatta a gyűjtést. Az éles hangú kampány sikeresen motiválta az amerikaiakat (és egyben 50 000 új előfizetőt szerzett a lapnak). A pénz végül is 1885 augusztusára gyűlt össze. A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, az alapkő letétele augusztus 5.-én történt, és a bentheimi homokkőből készült talapzatot 1886. április 22.-én fejezték be.

A szobrot Párizsban szerelték össze és a franciák három hónapon keresztül tekinthették meg. Majd 1884. július 4.-én hivatalosan átadták az amerikai követnek. Ezután 350 darabra bontották és elindították Amerika felé.

1885. június 17.-én érkezett meg New Yorkba az Isere fregatt fedélzetén. A szobrot 350 darabban szállították, 214 csomagban. A szobor összeállítása négy hónapig tartott. 1886. október 28.-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer néző előtt. (A sors iróniája, hogy Cleveland volt az, aki New York állam kormányzójaként megvétózta a talapzat építésére szánt 50 000 dollár kifizetését az állam költségvetéséből.)

1916-ban Gutzon Borglum, a Mount Rushmore szobrásza, módosította az eredeti fáklyát, levágva a lángot alkotó réz nagy részét és belső világítást helyezve el. A módosítások után a fáklya beeresztette az esőt és hólét, meggyorsítva a szobor belsejében a korróziót.

1886 óta láthatják a New York-i kikötőbe érkező hajók utasai az ég felé nyúló Szabad­ság-fáklyát. Sok kivándorló számára e szobor jelképezte a szabadságot, szabadulásukat az óhazából. A szobor az Amerikai Egyesült Államok szimbóluma lett.


Érdekességek:

2001. szeptember 11.-ig a szobor belseje is nyitva volt a látogatók előtt. A koronából, ahol egyszerre 30 ember fért el, kiváló kilátás nyílt az öbölre. A várakozási idő általában több mint 3 óra volt. A szeptember 11-i támadást követően a szigetet lezárták. A Liberty Island 2001-től újra fogadja a látogatókat, magát a szobrot 2004 augusztusában nyitották meg újra. 2009. július 4.-én újból megnyitották a koronában lévő kilátót is.

Copperfield több száz néző és több millió tv-néző szeme láttára eltörölte a szobrot a Föld színéről, és néhány pillanat múlva visszavarázsolta azt.

A New York Times 2010-es híre szerint senkinek sem kellett a Szabadság-szobor áruba bocsátott orra. Lady Liberty rézből készült orrhegyétől az árverés szervezői 150-200 ezer dolláros (mintegy 41 millió forint) bevételt vártak, de végül egyetlen vevő sem volt hajlandó licitálni rá. Az orr egyike annak a négy réz orrnak, amelyet a Szabadság-szobor felújításának idején, az 1980-as években készítettek a szoborhoz, de végül nem használtak fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése