2011. január 17., hétfő

Prágra belvárosa

Egy hozzánk közeli kis csoda-városról fogok írni. Személyes élményekkel átszőtt kis iromány lesz ez, mivel a kedvenc európai fővárosom. Először testvéremnek köszönhetően voltam 2006-ban karácsony és szilveszter között, -15 fokban. De a hideg mit sem rontott az élményen.

Aztán barátommal voltunk tavaly év elején, szintén fagyhalál közeli időjárásban. Nem igazán utazó világbajnok, de Prágára azt mondta, hogy ide még vissza kell jönnünk, egy melegebb évszakban. Ezt a cikket tehát Testvéremnek, Katinak és Gabinak ajánlom.

Szóval Prága! Nem is tudom, hogy kezdjem. Talán ahogy mi magunk is haladtunk.

Kezdjük a Vencel-téren, mely Prága egyik legjelentősebb tere, kedvelt találkahely és mellesleg az újváros egyik kulturális és üzleti központja is. Számos, a 20. század elején épített szép épületen kívül a tér két fő látványossága Vencel lovas szobra, és a cseh Nemzeti Múzeum épülete. A múzeum főépületének neoreneszánsz homlokzatát a párizsi Louvre mintájára tervezte Josef Schultz. 1818-ban alapították, és 1885-1891 között épült. Ez a Cseh Köztársaság legnagyobb, és legrégebbi múzeuma. Több millió elemes gyűjteményében régészeti, és természettudományos leletek, ásványok, érmék, és egyebek találhatók. Egymillió kötetes könyvtár, és a cseh panteon is itt található. A múzeum lapidáriumában a Károly-híd eredeti szobrait, ill. sérült, vagy olyan műalkotásokat őriznek, amelyek a jövőben az időjárás viszontagságai miatt elpusztultak volna.

Közben megmutatnám a Reprezentációs házat is. A mi második utunk minden nap innen indult, ugyanis a vonatállomás sarkán laktunk, és 10 lépést követően ez a gyönyörű épület tárult elénk. Az art nouveau ház építése a romos királyi udvar helyén 1905-ben kezdődött, és 1912-ben nyílt meg. Fő része Csehország legnagyobb koncertterme, és további öt terem, két kávéház, és egy I. osztályú étterem található itt.

„Ínyenceknek” ajánlom, hogy ne hagyják ki a Szexuális segédeszközök múzeumát, mely a világ első múzeuma, amely minden olyan tárgyat bemutat, amely az emberi szexualitással kapcsolatban van. azt hittük, hogy nyitottak vagyunk, de óriásit csodálkoztunk, amikor rájöttünk, hogy évtizedekkel előttünk milyen „kifinomult” szexualitás élt az emberekben. Csak nem beszéltek róla. Nem csak szexuális segédeszközöket, hanem ruhákat, művészeti alkotásokat, és régi filmeket is megnézhetünk. Mozijában régi erotikus filmeket vetítenek. Csak 18 éven felüliek léphetnek be.

A Vencel térről kis szűk utcácskákon (melyek tele vannak hazai termékeket áruló kis boltocskákkal: Hurvinyek, kis vakond, cicás bögre…) jutunk el az Óvárosi térre. A 12. század óta létező tér bővelkedik a nevezetességekben a csodás, ősi épületek, templomok, és a sürgés-forgás elkábítja az embert. A Vencel-tér, és a Károly-híd közötti tér mindig turistákkal van tele. Ünnepek, karácsonyi, és húsvéti vásárok, kedvelt helye. A tér egyik legérdekesebb része az óvárosi városháza mellett lévő csillagászati óra, amely 10-22 óra között, az apostolok felvonulásával jelzi az órákat, valamint a Nap, és a Hold pozíciója is látható rajta. Az óra legrégebbi része 1410-ből származik. Az Óvárosi téren áll a Szent Miklós-templom, és felejthetetlen élményt jelentenek az építészet kedvelőinek a teret övező paloták. A tér közepén Husz János szobra áll, melyet 1915-ben, máglyahalálának 500. évfordulójára emeltek.

A tér szélén találjuk meg az Óvárosi hídtornyot, ahova volt szerencsénk fel is menni, és innen megcsodálni Prága látképét. A világ egyik legszebb gótikus tornyát Petr Parler tervezte a 14. század végén. A torony védelmi célokat is szolgált, hiszen 64 méter magasról jól belátni a környéket.
És akkor induljunk át Károly-hídon. A híd 516 méter hosszú, és 10 méter széles nyüzsgő, árusokkal, grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, és fiatalokkal teli legfőbb látványosság. Helyén korábban fahíd állt, melyről tanúskodik a lőportorony egy része is. A 16 pillérrel rendelkező híd 1357 óta Prága első állandó hídja. A híd 30 híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült új szoborral a híd. Ugyanakkor ma már többségében nem az eredeti szobrok láthatók: 1965 óta az összes szobrot másolatokra cserélik, és az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeumban őrzik.

A híd újvárosi részén a Lőportorony vár minket, mely szintén kilátóként fogadja vendégeit. A másiktól egy méterrel magasabb (65 méteres) torony kapuként szolgál a királyi úthoz, amely a várba vezet. Eredetileg hegyi toronynak hívták, de mióta a 17. században lőporraktárnak használták, lőportoronynak nevezik.

A tornyot elhagyva a széles úton a vár felé haladva a Kampán átmegyünk, melyet "Prága Velencéjének" hívják, csatornái, és vízre épült házai miatt. Az itt található lépcső a Mission Impossible egyik híres helyszíne volt. A parkban pedig a híres Lennon-falat találhatjuk.

Ha tovább haladunk a vár felé, akkor az „Újvilághoz” jutunk. Itt jegyezném meg, hogy kísérteties a hasonlóság Pest-Buda és Prága óváros-újvárosi szerkezetének. A festői negyedben, vagyis az Újvilág utcában, korábban a várban dolgozók laktak, a legszegényebb réteg. Ma sok műterem, és művészeti galéria működik itt. A szűk utca kis házaival egy teljesen más világba röpít.

Az útközben elénk táruló Loretta nevezetű templom fontos zarándokhelynek számít. Legnagyobb kincse a több mint 6000 gyémánttal díszített gyémántos szentségtartó, amely a 17. század végén, Bécsben készült. Szintén látható itt egy cédrusfából faragott Madonna-szobor és óránként 27 harangos harangjáték szól.

Ha már templom, akkor a Szent Vitus katedrális kihagyhatatlan. Olyan monumentális építmény, hogy nem tudtuk egy képbe besűríteni gyönyörűségét. Méltán Prága egyik legismertebb nevezetessége. A Szent Vitus székesegyház a cseh királyok, és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A székesegyház helyén korábban több templom állt. A jelenlegi gótikus épületet 1344-ben IV. Károly kezdte építtetni. A 15. század első felében huszita háborúkban megsérült, majd 1541-ben egy nagy tűzvészben további sérüléseket szenvedett. Renoválásai mellett 1929-ben, több mint 600 év után a fejeződött be az építése.

És akkor befejezésképp elérünk a Prágai várba, mely Európa legnagyobb várkomplexumának számít. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek. Nekünk pl. szerencsénk volt, mert láthattuk a híres őrségváltást. A vár Története a 12. századig nyúlik vissza. Ekkor épült meg a világ legnagyobb ősi, román stílusú vára. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része.

Forrás: http://utazas-nyaralas.info/praga, http://hu.wikipedia.org/wiki/Pr%C3%A1ga.

2011. január 16., vasárnap

Aski a síremléke, Mali, Afrika

A furcsa tüskés piramis.

A halotti kultusz a világ minden népének életében fontos szerepet játszik - így volt ez az elmúlt századokban épp úgy, mint a civilizáció hajnalán.

Erről tanúskodik pl. Mali furcsa piramisa is, mely egyben az ország egyik legnevezetesebb látnivalója, egy letűnt civilizáció lenyűgöző bizonyítéka.

Askia feltűnő, 17 méter magas, piramis szerkezetű sírját maga Askia Mohamed, a szongáj uralkodó építtette 1495-ben, Gao nevezetű fővárosában. Az építmény a főként 15-16. században virágzó birodalom erejéről és gazdagságáról tanúskodik, melyet a szaharai só- és aranykereskedelem ellenőrzése tett lehetővé.

A sír továbbá jó példája a Szahel-övezetre jellemző agyagépítészetnek. A különös, tüskés piramis építtetője, Askia Mohamed az Askia-dinasztia alapítója volt. Úgy tartják, hogy Mekka felé vezető útján átkelt Egyiptomon, és mivel lenyűgözték a piramisok, úgy döntött, hogy földi és égi dicsősége kedvéért piramissírt emeltet magának. A sírhoz felhasznált agyag, illetve a faanyag is Mekkából származik, és állítólag a mitikus hősként tisztelt uralkodó parancsára ezer tevéből álló karaván szállította a sivatagon át.

Az építmény belülről leginkább egy rendkívül sötét lakóházhoz hasonlít, számos szobával és folyosóval, illetve csigalépcsővel, melynek felépítésében a szent hetes szám tiszteletét vették figyelembe.

Az UNESCO úgy írja le a sírt, mint a nyugat-afrikai monumentális sár-építési hagyományok példája. A komplexum magában foglalja a piramissírt, a két dzsámit és a temetőt. A 17 méter magas épület a legnagyobb gyarmati építészeti műemlék a térségben. Ez az első példa egy iszlám építészeti stílusra, amely később elterjedt az egész régióban.

A mecset épületeit az 1960-as és a 1970-es években bővítették, és az 1999-ben pedig fallal vették körül. A rendoválási folyamat elengedhetetlen karbantartási és javítási sár szerkezetek esetében. További újítás, hogy villamosenergiát építették bele a 2000-es évek elején, amely lehetővé teszi a mennyezeti ventilátor, lámpák és egy hangszórók használatát.

Askia is rendszeresen használta az épületet, mint mecset és Gao város állami tulajdonban lévő kulturális központjaként is funkcionált. Ma a világörökség része.

Forrás: http://whc.unesco.org/en/list/1139, www.femina.hu

2011. január 8., szombat

Neuschwansteini kastély (Füssen, Bajorország)

A neuschwansteini kastély egy, a 19. században épült bajorországi kastély. A Németország déli részén, Hohenschwangau és Füssen mellett található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette Richard Wagner tiszteletére. Habár a fényképezés és a videofelvételek készítése nem engedélyezett a kastélyon belül, mégis ez Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turista-célpontjainak. Az Alpsee felett emelkedik, a Pöllat-szakadék magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses tornyaival egy igazi kőből épült álom.

Története

II. Lajos bajor királyt (1845-1886) már életében mítosz lengte körül. „Örök rejtély akarok maradni magam és mások számára is" - írta tizenévesen egyik levelében. Ez a titokzatosság azóta is vonzza az emberek millióit. Kastélyait, melyekbe a személyzeten kívül senki emberfia nem léphetett be, halála óta 50 millióan látogatták meg.

Ezek a kastélyok annak az idealizált álomvilágnak a tanúi, melyekben a király elbújt a valóság elől. Egy vesztes háború, majd Bajorország függetlensége helyett a német birodalom egyesítése csak két olyan ok a sok közül, amely miatt eltávolodott a politikától, és egyre inkább a hétköznapi élettől is. A bajor udvartól elvonultan, magányosan élő uralkodó éjszaka virrasztott, nappal aludt. 1860-as évek végétől már csak az építészet és a zene foglalkoztatta.

Az épület alapkövét 1869. szeptember 5-én tették le. Neuschwansteint nem építész, hanem egy színházi díszlettervező, Christian Jank tervezte – ez jól magyarázza Ludwig szándékait és az elkészült épület lenyűgöző természetét. Az építészeti szakértelmet – mely a helyszín veszélyessége miatt nélkülözhetetlen volt – először a müncheni udvari építész, Eduard Riedel, majd később Georg Dollman és Leo von Klenze biztosította.

Neuschwanstein építését befejezték, amikor 1886-ban egy állami küldöttség Bernhard von Gudden pszichiáter professzor vezetésével a kastélyban őrültnek nyilvánította, majd letartóztatta a királyt, aki szinte önuralmát vesztve vonta kérdőre von Guddent: „Mi alapján jelenti ki, hogy őrült vagyok? Hisz még meg sem vizsgált!” A királyt ezután a bergi kastélyba vitték, majd letartóztatása után három nappal, 1886. június 13-án holtan találták a Starnbergi tó sekély vizében von Guddennel, az őt vizsgáló pszichiáterrel együtt. Ez a tény azóta is találgatásokra és fantáziálásra ad okot: a mai napig nem tisztázott, hogy gyilkosságról és öngyilkosságról, vagy öngyilkosságról és balesetről van-e szó.

A kastélyt eredetileg „Új hohenschwangaui kastélynak” hívták, egészen a király haláláig; ezután az új neve: Neuschwanstein, Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya lett, Wagner azonos című operája nyomán. A kastély Schwanstein, a schwangaui lovagok székhelyének romjaira épült, kik a hattyút választották jelképüknek.

A kastélyról

A neuschwansteini kastély öt emeletét számtalan torony, csúcsos fiatorony és oszlop tagolja: az egész épület homokvárra emlékeztet. Meseszerűségét annak is köszönheti, hogy terveit nem valódi épületek, hanem két Wagner-opera, a Lohengrin és a Tannhäuser színpadi díszlete ihlette. A király lohengrini hatásra Új Hattyúkőnek nevezte el. Lohengrin mondabeli közlekedési eszköze volt a hattyú, és stílusosan a palota számos termében, folyosóján találunk hattyúkat: az olvasósarokban fából, a kilincsek helyén rézből, de még a királyi mosdó csapja is hattyúcsőr formájú.

Pompásan berendezett belső termeiben különböző építészeti stílusok keverednek: gótikus, román, bizánci. Ennek ellenére szó nincs ízléstelen kavalkádról. Sőt! A kastély minden egyes szeglete bámulatba ejtő. Kevés olyan kastély van a világon, amibe annyi pompát zsúfoltak, mint ebbe a lovagvárba. Termek hosszú során át egyik ámulatból esünk a másikba. Gyönyörű stukkók, hatalmas terek, festett falak, elbűvölő porcelánok, káprázatosan faragott bútorok és arany, arany, arany mindenfelé. A falakat díszítő pazar festmények egytől-egyig különféle színpadi történetek, legendák jeleneteit, szereplőit ábrázolják. A kétszintes éjkék márvány tróntermét bizánci stílusú templom mintájára rendeztette be, mozaikpadlójához pedig közel 2 millió követ használtak fel.

A legfontosabb kellék ugyan hiányzik, hiszen a trónszék soha nem készült el. Sebaj, gondolta Lajos, és egy valódi műbarlanggal kárpótolta magát, amin keresztül közelíthette meg dolgozószobáját. A barlangszerűen kialakított szoba (a Grotto) és egy titkos, öblíthető toalett a fő hálószobában, melybe vízvezeték szállítja a vizet.

A legfényűzőbb és legimpozánsabb, mint általában összes kastélyában, a hálószoba. A gótikus stílusú lakrész amellett, hogy gigantikus méretű, számos különlegességet rejt. A király hatalmas faágyát a krónikák szerint 15 ember négy és fél éven át faragta. Mindazonáltal sok belső szoba díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.

Lenyűgöző az énekesek terme is. A díszes ornamentikával és az állatöv jegyeivel ellátott kazettás mennyezet még csak a kezdet. A bronz kandeláberek és tartók 600 gyertyához elegendőek. Lajos saját tündérpalotáját kora legújabb technikai vívmányaival is felszerelte. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyek elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt használtak: pl. konyhájában hideg-melegvíz folyt. Épült étellift is és az emeletek között telefon-összeköttetés működött. Lajos építkezései sok tudást és tapasztalatot igényeltek, több olyan mesterséget, melyek másképpen kihaltak volna; nagy számú kézművesnek, kőművesnek, vakolónak, dekoratőrnek, stb. nyújtott munkát és jövedelmet.

A király kívánsága az volt, hogy halála után rombolják le a palotát, mert akkor megőrizhetik tisztaságát. Szerencsére kívánságát senki sem teljesítette, így fennmaradt ez a különös mesevilág. A sors fintora, hogy ami egykoron szinte csődbe juttatta Bajorországot és kiürítette a kincstárat, most rengeteg pénzt hoz. Turisták tízezrei keresik fel évente és jó eséllyel indul a világ 7 újkori csodájának szavazásán is.

A kastély híresen meseszerű megjelenését többször is felhasználták. Neuschwanstein ihlette a Disneylandben található Csipkerózsika kastélyt, valamint Walt Disney ez alapján tervezte meg a Hamupipőke c. rajzfilmben látható épületet, mely alapján később a Hamupipőke kastély megépült.

2011. január 6., csütörtök

Alhambra (Granada, Spanyolország)

Alhambra a nevét a vöröses falakról kapta ("qa'lat al-Hamra" "Red Castle). Az erődítmény az Al-Sabika hegy tetején áll, Darro folyó bal partján, a város keleti részén, szemben a Albaicinnal és a Alcazabaval.

Kívülről tornyok és csipkézett falak együttese, belülről azonban semmi jelét nem látjuk rendszerességnek, építészeti különlegességnek. Hatalmas az ellentét a belső és a külső megjelenés között. Kívülről Alhambra, a Vörös Vár egy erődítmény (nevét a vörös színű építőköveiről kapta), 23 toronyból álló bástyarendszer, amelyet a mórok építettek, amikor az előrenyomuló keresztények fenyegették hatalmukat Spanyolországban. Alhambrában a földi mennyországot akarták megteremteni. Az építmény a Naszrid-dinasztia katonai főhadiszállása volt, ugyanakkor közigazgatási központ és királyi székhely. A dinasztia alapítója, Mohamed Ibn Juszuf Naszr a XIII. század közepén kezdte el az építtetését.

Az első bizonyíték arra, hogy létezett az erőd először a kilencedik századból van, amikor 889 Hamdun menedéket keresett. A fallal körülvett város Alhambra a tizenegyedik században ugyan már volt, de egy katonai erőd, amely uralta az egész város. És egészen a XIII. századig az első király Nazari, Mohammed Al-ben Hamar (Mohammed I, 1238-1273)érkezésével lett királyi székhelyjé az Alhambra. Ez volt fénykorának kezdete.

Először is megerősítette a régi része a Alcazaba, és építette meg a Torre De la Vera és a Tribute, a Darro folyó víz emelkedett, építettek raktárakat, és építésébe kezdett a palota és a falakat, amelyek továbbra is Mohamed II (1273 -1302) és Mohamed III (1302-1309), amely szintén tulajdonítható nyilvános fürdő és a mecset épült a mai templom, a Santa Maria.

A reform óta az Alcazaba és a paloták, a kiterjesztése a falak, a kapu elé, a bővítés és díszítése a tornyok építése a fürdő és a Comares terem, a Sala de la Barca, a Patio de los LEONES és annak mellékleteit.

A királyi termek a XIV. század második feléből származnak. A díszudvarok, folyosók és kutak sora igazán bámulatra méltó. A falfelületeket dekoratív arab írásjelek, színes kerámiacsempék, kő-és fafaragványok, növényi leveleket, indákat ábrázoló motívumok díszítik. Egyesek Alhambrát a nyugat-európai muzulmán díszítőművészet legszebb példájának tarják, mások a hanyatlás jeleit látják benne. Tagadhatatlanul van valami sajátos törékenység és földöntúliság a cseppkőbarlangok motívumgazdagságára emlékeztető boltíveken, a fakeretekbe foglalt, tekergő méhkaptár mintázatokon, karcsú oszlopokon. Verses feliratok szólnak az égboltról, a csillagokról, a csatornákban víz csobog, melyek a muzulmán mennyország négy folyóját szimbolizálják. A fény-árnyék játéka, a víztükörben megsokszorozódott szökőkutak plasztikája fokozza a terek hatását. Alhambra kertek, díszudvarok, nyitott helyiségek együttese.

A külső falak egyszerűek; magasak, fölül fogazott élű párkánnyal, csak a négy főkapunál gazdagabb díszítéssel. Az Igazság kapujának elnevezett főbejáraton át a 40 méter hosszú, 12 méter széles mirtus-udvarba jutni (Patio de la Albérca), melynek közepén vízmedence, keskeny oldalain oszlopcsarnok van. A kapuval szemben nagy hatalmas toronyban van a quadrátikus Követek terme (Sala de los Embaxadores) gyönyörű stalaktit-kupolával. A mirtus-udvártól jobbra nyílik az összes épületek közt legjobban fenntartott és építőművészetileg a legszebben megcsinált oroszlánudvar (Patio de los Leones), köröskörül oszlopcsarnokokkal s a középen 12 oroszlánon nyugvó alabástrom szökőkút-medencével. A sugár oszlopos, pompás polikróm díszítésű. tornác a két keskeny oldalon egy-egy kupolás pavilonná szélesedik, s. kisebb szökőkutaknak ad helyet. Az oroszlánudvarból jobbra nyílik áz Abencerragok terme, balra a «két testvér» terme, a bejárattal szemközt pedig az itélőszék terme (Sala del Tribunal), mind a három valóságos gyöngye az arab építészetnek és díszítő művészetnek. Az Alhambra világos alaprajz-dispoziciójának művészi fölépítése a legkönnyebb és a legkedvesebb, ami csak épületben képzelhető. Csodálatosan harmonikus minden, de kicsiny; sehol azok az unalmas, hideg óriási termek, mint a többi európai királyi kastélyokban. A karcsú oszlopokat graciózus oszlopfők, csipkézett szélű archívoltok koronázzák, a termek mennyezetét a legszövevényesebb stalaktitos kupolák képezik, a sima falfelület egy-egy arabeszk szőnyeg, a padlózat márványmozaik.

Az UNESCO által 1984-ben a világörökség részévé nyilvánított Alhambra azonban nem volt mindig olyan nagy becsben tartva, mint napjainkban. Az épületkomplexum az elmúlt bő hatszáz év alatt számos pusztítást élt meg. 1354-ben az épületegyüttest először spanyol katonák dúlták fel, aztán uralkodói utasításra termeinek falait fehérre meszelték, berendezési tárgyait kidobták. Később, I. Károly spanyol király Alhambra bizonyos részeit leromboltatta, mert reneszánsz stílusú palotát akart, ami végül mégsem valósult meg. 1812-ben robbantás tett az épületben kárt, kilenc esztendővel később egy erős erejű földrengés, az 1900-as években pedig egy tűzvész pusztított végig rajta. A súlyosan károsodott Alhambra egyes részei még ma is renoválás alatt állnak.