2011. január 6., csütörtök

Alhambra (Granada, Spanyolország)

Alhambra a nevét a vöröses falakról kapta ("qa'lat al-Hamra" "Red Castle). Az erődítmény az Al-Sabika hegy tetején áll, Darro folyó bal partján, a város keleti részén, szemben a Albaicinnal és a Alcazabaval.

Kívülről tornyok és csipkézett falak együttese, belülről azonban semmi jelét nem látjuk rendszerességnek, építészeti különlegességnek. Hatalmas az ellentét a belső és a külső megjelenés között. Kívülről Alhambra, a Vörös Vár egy erődítmény (nevét a vörös színű építőköveiről kapta), 23 toronyból álló bástyarendszer, amelyet a mórok építettek, amikor az előrenyomuló keresztények fenyegették hatalmukat Spanyolországban. Alhambrában a földi mennyországot akarták megteremteni. Az építmény a Naszrid-dinasztia katonai főhadiszállása volt, ugyanakkor közigazgatási központ és királyi székhely. A dinasztia alapítója, Mohamed Ibn Juszuf Naszr a XIII. század közepén kezdte el az építtetését.

Az első bizonyíték arra, hogy létezett az erőd először a kilencedik századból van, amikor 889 Hamdun menedéket keresett. A fallal körülvett város Alhambra a tizenegyedik században ugyan már volt, de egy katonai erőd, amely uralta az egész város. És egészen a XIII. századig az első király Nazari, Mohammed Al-ben Hamar (Mohammed I, 1238-1273)érkezésével lett királyi székhelyjé az Alhambra. Ez volt fénykorának kezdete.

Először is megerősítette a régi része a Alcazaba, és építette meg a Torre De la Vera és a Tribute, a Darro folyó víz emelkedett, építettek raktárakat, és építésébe kezdett a palota és a falakat, amelyek továbbra is Mohamed II (1273 -1302) és Mohamed III (1302-1309), amely szintén tulajdonítható nyilvános fürdő és a mecset épült a mai templom, a Santa Maria.

A reform óta az Alcazaba és a paloták, a kiterjesztése a falak, a kapu elé, a bővítés és díszítése a tornyok építése a fürdő és a Comares terem, a Sala de la Barca, a Patio de los LEONES és annak mellékleteit.

A királyi termek a XIV. század második feléből származnak. A díszudvarok, folyosók és kutak sora igazán bámulatra méltó. A falfelületeket dekoratív arab írásjelek, színes kerámiacsempék, kő-és fafaragványok, növényi leveleket, indákat ábrázoló motívumok díszítik. Egyesek Alhambrát a nyugat-európai muzulmán díszítőművészet legszebb példájának tarják, mások a hanyatlás jeleit látják benne. Tagadhatatlanul van valami sajátos törékenység és földöntúliság a cseppkőbarlangok motívumgazdagságára emlékeztető boltíveken, a fakeretekbe foglalt, tekergő méhkaptár mintázatokon, karcsú oszlopokon. Verses feliratok szólnak az égboltról, a csillagokról, a csatornákban víz csobog, melyek a muzulmán mennyország négy folyóját szimbolizálják. A fény-árnyék játéka, a víztükörben megsokszorozódott szökőkutak plasztikája fokozza a terek hatását. Alhambra kertek, díszudvarok, nyitott helyiségek együttese.

A külső falak egyszerűek; magasak, fölül fogazott élű párkánnyal, csak a négy főkapunál gazdagabb díszítéssel. Az Igazság kapujának elnevezett főbejáraton át a 40 méter hosszú, 12 méter széles mirtus-udvarba jutni (Patio de la Albérca), melynek közepén vízmedence, keskeny oldalain oszlopcsarnok van. A kapuval szemben nagy hatalmas toronyban van a quadrátikus Követek terme (Sala de los Embaxadores) gyönyörű stalaktit-kupolával. A mirtus-udvártól jobbra nyílik az összes épületek közt legjobban fenntartott és építőművészetileg a legszebben megcsinált oroszlánudvar (Patio de los Leones), köröskörül oszlopcsarnokokkal s a középen 12 oroszlánon nyugvó alabástrom szökőkút-medencével. A sugár oszlopos, pompás polikróm díszítésű. tornác a két keskeny oldalon egy-egy kupolás pavilonná szélesedik, s. kisebb szökőkutaknak ad helyet. Az oroszlánudvarból jobbra nyílik áz Abencerragok terme, balra a «két testvér» terme, a bejárattal szemközt pedig az itélőszék terme (Sala del Tribunal), mind a három valóságos gyöngye az arab építészetnek és díszítő művészetnek. Az Alhambra világos alaprajz-dispoziciójának művészi fölépítése a legkönnyebb és a legkedvesebb, ami csak épületben képzelhető. Csodálatosan harmonikus minden, de kicsiny; sehol azok az unalmas, hideg óriási termek, mint a többi európai királyi kastélyokban. A karcsú oszlopokat graciózus oszlopfők, csipkézett szélű archívoltok koronázzák, a termek mennyezetét a legszövevényesebb stalaktitos kupolák képezik, a sima falfelület egy-egy arabeszk szőnyeg, a padlózat márványmozaik.

Az UNESCO által 1984-ben a világörökség részévé nyilvánított Alhambra azonban nem volt mindig olyan nagy becsben tartva, mint napjainkban. Az épületkomplexum az elmúlt bő hatszáz év alatt számos pusztítást élt meg. 1354-ben az épületegyüttest először spanyol katonák dúlták fel, aztán uralkodói utasításra termeinek falait fehérre meszelték, berendezési tárgyait kidobták. Később, I. Károly spanyol király Alhambra bizonyos részeit leromboltatta, mert reneszánsz stílusú palotát akart, ami végül mégsem valósult meg. 1812-ben robbantás tett az épületben kárt, kilenc esztendővel később egy erős erejű földrengés, az 1900-as években pedig egy tűzvész pusztított végig rajta. A súlyosan károsodott Alhambra egyes részei még ma is renoválás alatt állnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése