2011. március 4., péntek

Hollókő, Nógrád megye, Magyarország

Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják.

A falu története a XIII. századig nyúlik vissza, mivel a tatárjárás után épült fel a Szár-hegyen a vár.

Hollókő várának legkorábbi részét, az öregtornyot, az itt birtokos Kacsics nemzetség építette a XIII. század végén, de ennek pontos idejét nem ismerjük. E nemzetség Illés ágából származó I. Péter fiai közül Mikus Hollókő, Leusták Somoskő, II. Péter Baglyaskő és Mihály Sztrahora várát tartotta birtokában a XIV. század elején, és amikor 1310-ben Csák Mátéhoz csatlakoztak, e várakat is átadták neki.

Károly Róbert király 1312-ben rozgonyi csata után, Hollókő várát ostromoltatta, de bevenni nem tudta. A várat a hozzá hű Szécsényi Tamásnak adományozta 1313-ban, melynek birtokába a budai káptalan csak 1327-ben iktatta be. Hollókő várát a XV. század elején a husziták vezére, Giskra foglalta el rövid időre.

Az 1411-ben megtartott birtokfelosztáskor Hollókő vára Szécsényi László birtoka lett, aki azt tartozékaival együtt 1454. október 27-én a sági konvent előtt 16.000 forintért vejének, Losonczi Albertnek zálogosította el, majd 1455.április 30-án a budai káptalan előtt két leányának Hedvignek, Losonczi Albert feleségének és Annának adományozta.

Az 1461.június 29-én kelt oklevél szerint Mátyás király, Guthi Országh Mihály nádornak és Losonczi Albertnek új adomány címén adta Hollókő várát, az ország felső részeiben vezetett hadjáratok idején szerzett érdemeik elismeréséül. Az adományt a király 1481.július 29-én megerősítette, és a beiktatásra a székesfehérvári konventet utasította. A török terjeszkedése során, 1552-ben, Ali budai basa Zsáki, vagy Sághy András és Imre várkapitányoktól ellenállás nélkül foglalta el a várat, és mindössze 24 főnyi őrséget helyezett el benne.

Visszafoglalása 1593-ban történt meg, amikor Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf a török által elhagyott várat is felszabadította. A Köprülü Ahmed aga vezette török sereg 1663-ban foglalta el Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokoktól, akik Érsekújvár elestének hírére a várat feladták.

Hollókő várát Bécs felmentése után, 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török megszállás alól. I. Lipót király 1701-ben rendelte el a vár lerombolását, melyre csak 1711-ben került sor a szatmári békekötés után. Ezután már romként szerepel.

Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások. Újratelepítése viszont hamarosan megtörténhetett, hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban (ez azt jelentette, hogy lakói mentesültek az adófizetés kötelezettsége alól). A környék kedvezőtlen termőhelyi adottságai miatt hosszú időre megrekedt a település fejlődése.

A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. A mind a századelő hangulatát, mind az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.

Hollókő a régiót jellemző, egyutcás falutípust képvisel, melynek alapstruktúráját a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken elhelyezkedő házak kettős vonala jelenti. A palóc településeken a nagycsaládok szokás szerint egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek. A falu központjában, a domb tetején kialakított "szigeten" áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. Az épület kivételesen jó állapota és egyszerűségéből fakadó szépsége miatt valóságos kis ékkő.

A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 67 védett épületet foglal magába - ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok ("hambitusok") szegélyezik. A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is.

A falu lakói - 70 százalékuk nyugdíjas, az átlagéletkor 50 év felett van - a hollókoi hagyományok túlnyomó részét ma is gyakorolják. Ünnepi alkalmakkor (melyek közül a falu számára legfontosabb a húsvéti ünnepségek sorozata) ismét felöltik kézzel szőtt és hímzett népviseletüket. A tradicionális női öltözék a tarka színű szoknya, mely alatt munkához általában csak kettő, nagyobb ünnepeken viszont akár 20 alsószoknyát is viseltek. A fehér vászon ingváll fölé színes - az ünnepi viselethez gazdagon hímzett - "lajbit" öltöttek, de a palóc lányok és asszonyok legszembetűnőbb ékessége a színes szalagokkal, gyöngybefűzéssel készített főkötő volt.


A vár feltárását 1966-ban kezdték el. Az azt követő harminc évben a falait megerősítették, és elkezdték a helyreállítását. 1996-ban adták át a várat, és nyitották meg a kiránduló közönség számára.

Forrás: http://www.vilagorokseg.hu, www.wikipedia.hu, www.hollokoivar.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése