2011. március 26., szombat

Vietnám - 10. nap Angkor Thom és a naplemente



Sziasztok!

Ma irtam és fotóztam, édes kiskölykökről és szoptató anyukákról.

Mert vannak napok, amikor az embert a látottak túlságosan megérintik.

Holnap hat órás busz-út következik. Eat pray love 2-t fogok olvasni, ami vicces, hogy ezt hoztam, mert Vietnám, Laosz, Kambodzsa az írás helyszíne. :)
Puszi mindenkinek.
Judy







Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem vettem magamra a világ baját, csak vannak napok, amikor az embert a látottak túlságosan megérintik. És úgy gondolom, hogy attól hiteles és átélhető az írásom, ha azt is leírom, hogy az itt töltött idő alatt, és az itt látottak hatására milyen "kémiai " folyamatok indulnak meg a lelkemben és az agyamban. De nem minden este végződik sírással. A mai például nem. De kezdem az elején.

Éjszaka szakadó esőre keltem és már kezdtem izgulni, hogy az egész holnapi napunk el van rontva, de reggel 38 fokos párás melegre keltünk. Persze már megint mi voltunk az utolsók, akik felszálltak a buszra, hogy elinduljunk Angkor Thomot megtekinteni.

Angkor Thom az úgynevezett "Nagy város", kb. 9 km2 –es területen helyezkedik el, melyet 3*3 km-es védőfal kerít körbe. Az épületegyüttest, épp úgy, mint a Ta Phromot VII. Jayavaram császár építette. A főbejáratot a Keleti oldalon találhatjuk, ahol 5 kapu van. A középsőt a császár használhatta, a szimmetrikusan elhelyezkedő következő két kaput a köznép, míg a legszélsőket a harcból hazatérő katonák, attól függően, hogy győztek vagy vesztettek (győzedelmi kapu és holtak kapuja). A hinduizmus szent száma a 108, így a főbejárathoz vezető töltésen 54-54 szobor (Démonok és Istenek) követik a bejutásunkat. A stílus Angkor Wat-ra tökéletesen emlékeztető, így nem részletezném a tegnapikat, inkább a képek beszéljenek önmagukért.

Fél 11 lehetett és mi már 5­* megfürödtünk az izzadságunkban, de a mai napi ütemtervnek még csak mos

t kezdtünk neki. Így hát elindultunk Bayonhoz. Angkor Thom kellős közepén helyezkedik el, 54 tornyán összesen 216 fej díszeleg (visszaköszön a 108-as szám fele és duplája). Az épületet az "Arcok erdejének" is hívják, hiszen minden egyes torony a négy égtáj felé, 4-4 arccal tekint a világra. Az

biztos, hogy 1180, azaz a Cham-Khmer háború után készült el, mert a reliefes ábrázolások egy része már erről szól. A négy irányba haladó folyosón a buddhista mondák egy-egy történetét láthatjuk a reliefeken keresztül. Megtalálhatók itt a háborúk történetei és a hétköznapi élet tevékenységei is. Szülő asszonytól kezdve az elefántos hadvezérig mindent felfedezhettünk a falakon. Érdekessége a háborús résznek, hogy a győztes Khmereket kicsinek, míg a vesztes Chamokat nagynak tüntették fel, pedig általában a fordítottja a megszokott. Már vattát köptünk, de még mindig rendületlenül haladtunk a romok között, így jutottunk el Baphuon-hoz. Angkor Thom előtt itt egy város állt, melyet a Chamok égettek fel, a templom azonban máig megmaradt. Valószínűleg a XI. században épült Shiva tiszteletére. Az épületbe a földet és az eget összekötő, úgynevezett Aranyhídon jutunk be. Az épületet jelenleg a Franciák renoválják.

Ezután következett az V. Jayavarman által a 9. században épített Phimeanakas. Ez egy királyi palota volt, melynek jellegzetessége, hogy a tető nem kőből készült, mint az Isteneknek, hanem fából. A kertben található két medence, mely a fürdőzésre volt építve. A kisebbik a férfiaké, míg a nagyobb a nőké (feleségek, ágyasok száma miatt) volt. Az épülethez természetesen tartozik egy monda is. Az épület tetején élt a Kígyó Istennő, és a császárnak minden reggel magáévá kellett tennie az Istennőt. Ha ezt nem tette meg, akkor leváltották őt, mert nem volt elég férfias.

http://bit.ly/dVvLjL <--KÉPEK

Ezután rövid séta következett, így jutottunk el az ún. Elefántos teraszhoz. A terasz 300 m hosszú és kb. 4 m magas. A király innen szemlélte a hadsereg felsorakozását, de főként az elefántok vonulását. Érdekesség, hogy a fehér elefánt abban a korban mérhetetlen értéket képviselt. A terasz díszítése főleg Garudákból (madár testű istenek) és elefántokból áll. Természetesen lefényképezkednünk a háromfejű elefántnál, Erawannál is. Szűk sikátoros labirintuson, az "Alvilágon" keresztüljutottunk el a "Leprás király teraszához". Itt egy 7 m magas nem nélküli szobrot találunk, ami elvileg a leprás királyt ábrázolja, de sokkal inkább Yamát, az alvilág királyát vélhetjük felfedezni a szoborban. Egyrészt nem hasonlít a királyra, másrészt felhúzott lábbal ül, mely yamai ábrázolás valamint bajsza van, ami csak az alvilág királyának van. Valószínű, hogy magasabb rangban lévő halottakat égettek itt szantálfa segítségével. Egy-egy égetéshez kb. 500 kg-ra volt szükség.

Innen mentünk el ebédeli egy helyi étterembe, ahol szokás szerint halat és rizst ettünk. Ildi már pálcika nélkül nem is hajlandó enni. Ezután megnéztünk Banteay Srei templomát. A legkisebb, de a legmutatósabb motívumait tekintve. Az építtetők főpapok és tanítók voltak,

innen a feltételezés, hogy egy iskola lehetett. A hármas falrendszer tagolás, valamint a vizesárok itt is visszaköszön. A falakon buddhista mitológiai témák találhatók, de a reliefek sokkal kidolgozottabbak, mélyebbek.

Persze az árusok minket itt is megtaláltak. Így sikerült ránk sózniuk 3 elefántot, két ülő Buddhát, valamint 2 pólót.

Ma estére volt betervezve a naplemente megtekintése. Na jó, a naplemente minden nap megtörténik, de nekünk csak ma fért bele a programba. Útközben tipikus kambodzsai falukon mentünk keresztül és rácsodálkoztunk a középkori életvitelre. Cölöpökön álló, nádból készült házakban laknak, szinte 0 berendezéssel. Az utca egyik felén a házak, másik felén a turistáknak szánt portékák vannak, így az úgynevezett munkahelyek közel vannak. Ilyen helyen álltunk meg, hogy megnézhessük a nádcukor készítését. Agyagból készült valamin főzték üstben a cukrot. Mi is kevergethettük az egyik majdnem kész masszát. Ahogy leszálltunk a buszról vizes kiskutya szagú, koszos, fekete gyerekek gyűltek körénk. Két útitársunk, Györgyi és Julika otthonról hozott édességeket kaptak elő a táskájukból, melyekért a gyereket kétszer is sorban álltak. Egyben volt mosolyt keltő és szívfacsaró a pillanat. Aztán persze buszra fel, és folytattuk utunkat Bachrei-be naplementét nézni. Ez Angkor Thom legmagasabb épülete és gyönyörű kilátás nyílik az öt toronyra. Mi elefánt háton tettük meg a felvezető utat. 15 percen keresztül egy valószínűleg óvodás korban lévő elefánt volt az átmeneti gépjárművünk. A kis fülű, fekete¸szőrös elefántgyerekben egy szempillantás alatt eltűnt a mini banán fürt, amit vettünk neki. A sajnos túl rövid út után egy túl hosszú és annál is meredekebb lépcsősor következett: És csajok a csúcson! Elhelyezkedtünk az első sorban. Megérte a várakozást, bár naplemente helyett gomolygó felhők érkeztek. Így időnek előtte elindultunk lefelé, de még így sem volt elég szapora a léptünk, mert fél úton elkapott a finom, langyos monszuneső. Imádtam, jobban, mint a naplementét. Felfrissültünk tőle, és nyári érzés kapott el. Tehát félig elázva indultunk haza vacsorázni a szállodába.

Képeket még láthattok itt:

https://picasaweb.google.com/virtungolas/Vietnam10NapAngkorThom


Holnap délelőtt megnézünk egy úszó falut, majd jó esetben röpke 6 óra alatt elbuszozunk Phnom Penh-be.


Ma jó nap volt, bár a gyerekekre már kiéleződtem, de mégis, kicsit feltöltődtem, mert látom, hogy ők mosolyognak, és élvezik az életet, már amennyire a tudatlanságuk engedi. Eszembe jutott ma a Szeretők c. film. A lány szerelmes lesz egy afrikai törzsbeli férfiba, ott marad vele, de aztán nem bírja az ottani életet, így végül hazaköltözik. És belegondoltam, hogy ha itt élnék, egyszer haza kellene mennem, mert hiányozna a civilizáció, viszont ők boldogok, mert tudatlanok, és nincs, ami hiányozzon nekik. Ezzel nyugtattam ma magam.

Puszi mindenkinek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése