2011. március 29., kedd

Vietnám - 14. nap Luan Prabang, Vientian


Tizennegyedik nap – Luang Prabang és Vientiane megint


Reggelre helyreállítottuk a két napja fennálló laoszi technikai problémánk egy részét, ugyanis két napja semmit nem tudtunk feltölteni, mert a hálózat nem volt kompatibilis a mi töltőinkkel, mert úgy ki volt az előző nap is és tegnap is a konnektor tágulva, hogy kiestek belőlük a töltők. De este kértünk átalakítót a gyenge laoszi angolunkkal (mert ők itt az angol nyelvet valahogy nem értik) és mivel úgy látszik az activityt sem használtuk elég jól, ezért kaptunk egy hosszabbítót.

További képek: http://goo.gl/yzLFf

Végül is, ha ez van, kipróbáljuk ezt, és hallaluja, ez nem volt szétnyomkodva, így feltöltött a telefon, a laptop is. A másik probléma marad akkut, mert a Pannon hálózat halott és internet sincsen. De mint kiderült, azért nem, mert a butuska laoszi fiúcska csak négy betűt hagyott ki a kód közepéből. Nem baj, mostmár akkor el tudom küldeni az elmúlt két napot.


Elindultunk a kis buszokkal a piacra. Na hát, itt volt minden. Most nem ruhákat, ékszereket és egyéb csecsebecséket láttunk, hanem mindenféle ételt. Volt itt sült hal, szárított hal, sült bivaly láb, sült bél, de a legdurvább a sült patkány volt. Növényekből is voltak érdekességek, mint például a lila rizs, ami háromfajta rizs keveréke, a sima fehér rizs, a ragacsos rizs és egy speciális lila rizs. Bár nem láttunk olyat, de van zöld rizs is, amit főként édességekhez használnak. Láttunk jackfruitot szárítva, bambuszrügyet, szárított alga lapokat.


Elmentünk hajókázni, ami most nem esett jól. A Mekongon felfelé haladtunk két órán keresztül, amit nagyon élveztem volna, mert gyönyörű volt a táj, de nagyon hideg volt, és a szél is fújt. Alig vártuk, hogy odaérjünk a Bak Ha Ou barlangokhoz, melyet a király fedezett fel. Itt is Buddha gyűjtemény került kiállításra. A király haláláig az ünnepeket mindig Setakhirat király jött ide imádkozni és tiszteletét tenni, azóta pedig a polgármester.

További képek a Picassa albumunkban: http://goo.gl/yzLFf

Visszafelé már sokkal kellemesebb volt az idő, és mivel a folyó sodrásával egy irányba haladtunk, így gyorsabb is. Útközben megálltunk megnézni egy tipikus lao falut is. De inkább egy turista központot találtunk. Vagyis nem is tudom, mert a házak továbbra is a kambodzsaiakhoz hasonló cölöpös nád kunyhók voltak, de turizmusra kiélezett volt az egész falu. Sorban-sorban a házak alatt árusok portékái kirakva, főként saját készítésű pálinkák és szőttesek. Láttunk egy nénit épp szőni, és láttunk egy nálunk egyáltalán nem szabványosított pálinkafőzdét is.

Ezután vissza a megszokott találkozási ponthoz, és aki merre lát, arra indulhatott ebédelni. Kerestünk egy új helyet, hátha ott gyorsabbak. És tényleg. Sikerült háromnegyed óra alatt kihozniuk a rizst. De finom volt.

Bár, ha rangsort kellene tennünk, akkor Vietnám, Kambodzsa és utána jön Laosz az ételek finomságát illetően.

De a sorrend nagyjából minden tekintetben ez. Kivéve a gyerekek szépségét, mert abban nekem Kambodzsa messze az első. Ezután fél órás buszozással eljutottunk az ezüst vízeséshez, amin nagyon látványos természeti érték. Apró kis vízesés ez a világ más tájaiéhoz képest, de megvolt a maga bája.


Innen vissza a városba, ahol trauma ért a repülőtéren, mert elvették az öngyújtómat, mondva, hogy nem vihetem fel a gépre. Hát ilyet még nem éltem, mióta repülőgépre ültem. Nem baj, majd veszek másikat. Vientianeba érkezve megvacsoráztunk, és már várjuk, hogy a holnapi napon elinduljunk végre haza. Már mindenki fáradt mind lelkileg, mind testileg, úgyhogy itt az idő a hazaútra.

Képeket még láthatsz a Google Picassa fotó albumainkban:

http://goo.gl/yzLFf


Holnap még Vientianeban megnézzük a piacot és egy Buddhagyűjteményt (azt hiszem nem fog már meglepetést okozni), aztán indulás a repülőtérre. Vientiane-Hanoi-Frankfurt-Budapest, röpke 25 óra alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése