2011. március 29., kedd

Vietnám - 15. nap Vientian, s hazafele


Tizenötödik nap


Hanoi repülőtérről írom a mai napi eseményeket. Már túl vagyunk egy repülésen, de még most jön a java.

--képek a google picassa albumunkban: http://goo.gl/y7cwT


Reggel már mindenkin érződött, hogy testben még nem, de lélekben már hazafelé tart. Csendben, de nyögve nyelősen tűrtük az utolsó nap programjainak lezajlását Elsőként a Vat Sisaketet néztük meg, ami egy olyan kolostor, ahol 10136 Buddha szobor került kiállításra. Van itt vándorló Buddha, meditáló, jós Buddha. Érdekesség, hogy Indra is megjelenik a falakon, aki Buddha anyja, aki szeplőtelen fogantatással szülte meg a gyermekét.

Innen tovább mentünk, megnéztük a Vientiane múzeumot, ahol szintén Buddha szobrokat szemléltünk meg. Meg is kérdeztük, hogy miért van ennyi Buddha az országban,

amire az volt a válasz, hogy mindenki, aki Buddha szobrot adományoz, az a karmáját javítja, és reinkarnációban jobb helyzetbe kerül.

Egyébként a múzeumot thai stílusban építették, és ez is volt egyben a szerencséje is, mert a thaiok támadásakor minden főbb épületet leromboltak, kivéve ezt, mert ez az ő stílusukat tükrözte. A rengeteg szobor közül a nagyobbakon sárga öv volt, amely azt jelzi, hogy az apát, vagy főapát fölszentelte, és lehet hozzá imádkozni.

Itt láttunk egy edényt a kőedénysíkságból, melynek funkciója nem tisztázott, legvalószínűbb, hogy rizstárolásra használták. Úgy képzeljétek el, hogy ez egy darabból kifaragott edény, mely kb. 1 méter magas.

Vat Takeo: a király építtette szobrai tároló helyéül. Ezt is 1828-ban a thaiok lerombolták, de 1931-35 között újraépítették. Funkciója megmaradt, Buddha szobrok (úgy látszik Buddha nap van ma) kiállítóhelye.

Következett a Vat Si Muong, a nők szentélye. Építésekor egy terhes nő az alapzatba ugrott, és azóta nők ide járnak imádkozni, hogy gyermekáldásukat segítsék.

Amikor mi voltunk, egy szerzetes épp áldást mondott egy házaspárra, hogy friss házasságukat gyermekáldás kövesse.

És nem meglepő, ha azt mondom, hogy miután megnéztük a

betonból készült diadalívet, utazva 40 percet, elmentünk megnézni egy Buddha parkot. Monumentális műemlékek kaptak itt helyet nagyon szép természeti környezetben, de már fáradtak voltunk hozzá, hogy a művészeteknek átadjuk magunkat teljesen.

képek a google picassa albumunkban: http://goo.gl/y7cwT

Vat That Luang következett, mely egy 45 méter magas építmény. Szintén újraépített. Állítólag arannyal volt bevonva az eredeti, mára csak arany festékkel átkent műemlékről beszélhetünk. Mellette található az új, Buddhista Egyetem épülete, melyet főképp azért építettek, hogy a következő Buddhista Konferenciának helyet adhasson.

Setakirat szobrát is megtekintettük, valamint a Stupát. Erről már nem sok információt tudok, mert őszintén szólva mi ellógtuk a tárlatvezetést és really igazi Ray Ban szemüvegek árát próbáltuk piaci ár alá alkudni. Szóval bocsánat.

Innen elmentünk ebédelni, ahol egy utolsó nagyon-nagyon bőséges, és igazán ízletes, több fogásos, halas, rákos menüt ehettünk végig, így teli hassal mentünk el az ún. hajnali piacra (aminek neve ugyanannyira tükrözi a valóságot, mint az éjszakai piac), ahol még az utolsó ajándék-vásárlásokat is abszolválhattuk.

Aztán indulás a repülőtérre. Biztosan akarjátok tudni a közgazdász statisztikáját? 17 nap, 11 repülés, 3 ország, Millió Buddha, +1-1 bőrönd, és + 15-15 kiló. Mérhetetlen sok élmény, és rengeteg új érzés. De minden megérte. És még várom, hogy mi lesz majd az utózöngéje az útnak, ha hazaértem és visszaértünk a saját kis életünkbe. Kérdezzetek meg pár hét múlva!


Köszönöm, hogy velünk tartottatok lélekben, és hogy szántatok az életetekből naponta pár percet arra, hogy elolvassátok az élményeinket és megnézzétek a képeinket.

képek a google picassa albumunkban: http://goo.gl/y7cwT

Remélem, nemsokára új úttal boldogíthatlak titeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése