2011. március 21., hétfő

Vietnám - 2. nap ( Halong öböl helyett..)

Annyira más minden. Az emberek, a felfogás, a pörgés.
Canary-szigeteken a közlekedés semmi ehhez képest.

Es a kosz? Ne tudd meg,

..ezek mindent eldobnak az út szélén. A hotel nagyon jó. Es az
idegenvezető jobb nem is lehetne. Ide jár 76 óta idegen vezetni. Kína,
Thaiföld, Vietnam. Minden percre pontosan megtervezett. Szóval nincs
késés, es mindenre van B terv. Pl. ma sajna a Halong Öböl kimaradt,

mivel monszun volt. Ez annyit jelent itt, hogy szakadt az eső ezerrel.

Ezért nem indultak a hajók. Elmentünk az un. száraz Ha Long öbölbe.
Ildi bevállalta a hajókázást. Elvittek őket par barlangba. Azt mondta

jó volt, de annyira szerintem nem, mert elintézte két mondattal.
Szóval ma igazan nem történt semmi. De láttunk rizs ültetvényt, meg
ahogydugdossak a rizs palántákat, meg ettünk olyan helyi kaját ma este
(maszekban) ami csak itt Hanoiban van, mert a hal csak itt van a
tengerben. A neve Csa Ka (cha ca sok vesszővel itt/ott), nagyon finom
volt. Ildi olyan mint egy gyerek. Meg be sem fejeztük a kaját, es mar
éhes, es kb. csak az a következő gondolata, hogy mit egyen. De ezt mar
Gabinál mar megszoktam.
Eddig tehát minden ok. Majd írok holnap megint, akkor mar Hoi Anbol.
Remélem jobb lesz az idő, mert délebbre leszünk. Saigonban állítólag 35
fok van. Meg két nap, es oda megyünk

Migrant : " a Haris Utazási Irodát ajánlom mindenkinek. - nagyon profi a szervezése"



Reggel 6:30-kor közös ébresztés után indult a mai napunk. Ildi kipattanta az ágyból és rohant a reggeliző felé, engem hagyott még szunyókálni, evett helyettem is. Aztán jött ő is. Utána meg benyomtunk egy-egy korty hazai 18 éves, Judy apu féle szilvapáleszt. Persze fogmosás után, és persze fogmosás előtt. Látható a képeken, hogy mennyire élvezzük a reggeli itókázást. 8-kor indultunk a Halong öbölbe busszal és az eredeti tervek szerint kb. 4 óra múlva meg is kellett volna érkeznünk. Misi a világ legjobb idegenvezetője. Mindenhez tud valami igazán érdekeset fűzni, de megtalálta az arany középutat a semmi és az untatóan sok között. Szóval le a kalappal előtte, élvezetessé teszi még a négy órás buszozgatást is. pl. Útközben megálltunk megnézni a rizsültetvényeket, amik téglalapalapú kis kb. 100*200-as parcellákra voltak osztva. Szerencsénkre, vagy mert épp itt van az ültetés ideje sikerült a helyi asszonyokat lekapnunk, amint a rizspalántákat ültetik kb. térdig a vízben állva, ekkor még csak szemergő esőben. Misi itt is elmesélte, hogy főként a nők ültetik a rizst, és ajórészt a férfiak aratják egy sarló alakú szerszámmal. A föld művelésénél pedig vizibivajt használnak, aki jó teherhordó állat is és érdekessége hogy a szarva visszafelé nől, így eredeti közegében az oroszlán alá tudott nyúlni és fel tudta öklelni. Megtudtuk, hogy három fajta rizs van és ezt kétszer takarítják be. Áradáskor ültetik őket és azok együtt nőnek a vízzel. Sajna már útközben már megtudtuk, hogy mivel az időjárás nem volt rest, és elkezdett rendesen esni az eső, ezért a múlt havi turistás "incidens" miatt a hajókat nem engedték ki a vízre az Öbölből. De addig is Misi érdekességekkel foglalt le minket. Pl van egy olyan kávé, aminek kilója 1000 dollár és a világ legdrágább kávéjaként tartják számon. Azonban a "keletkezése" még érdekesebb, ugyanis ún. certiff macskák eszik meg, és a bélrendszerükön keresztülmenve kiürítik. A sok sznob ember pedig ezt issza. Hihi. Megálltunk egy kézműves műhelyben is.Ildi teljes extázisba került, szerintem a jövő havi fizetését is el tudta volna költeni,de Misit megkérdeztem, hogy hol vásároljunk és Saigont és Kambodzsát mondta, mert ott már megvannak a jólbevált olcsó helyek. De itt a tradicionális ruhák, cipők, papucsok, kalapok, ékszerek, buddha szobrok, lakk képek tömkelegében kellett visszafognunk magunkat. Végül, hogy ne üres kézzel induljunk el innen, vettünk nasst. Hogy Gabent idézzem az üvegtigrisből, ezzel pont átbasztak, mert sikerült egy chipset és egy m&m-st venni kb. 3000 ft-ért. Mondjuk kb. ennyi volt az elmúlt három napunk költése is, mert minden benne van az árban, és semmire nem kell költenünk. Úgyhogy a váltott pénzt mind-mind ajándékokra fogjuk költeni. Mindenki örülhet.

Vissza a buszra és Misi újra belekezdett. Imádom az ipsét. Mesélt a vietnámi babonákról is. pl a szerencsétlen szám a 4 náluk, Kínában a 13. A színeknek is jelentésük van: a piros a házasságnál szerencse, a fehér a gyász színe. Pl náluk nincsen templomba járó konkrét nap, mint nálunk a vasárnap. Bármikor mehetnek. Viszont van olyan nap, amikor nem mehetnek, és ez a holdhónap 1 napján, valamint a második hét első napján van. Babona pl. hogy ha kilépnek a házból, akkor ha terhes nőt látnak, visszamennek, mert az szerencsétlenséget jelent. Csoportképeken csak páros emberről lehetképet csinálni, mert ha páratlanul vannak, akkor aki középen van, az meg fog betegedni, vagy meghal. Sokmindent megtudtunk, pld azt is, hogy József Attilát és Petőfit előszeretettel olvassák, vagy hogy a szex még ma is tabu. Ha pl a férfi azt mondja, hogy elmegy virágot venni, akkor azt jelenti, hogy örömlányhoz megy. Kellene a fenének így virág, hogy már előre közlik veled, hogy "anykám, elmentem megcsalni téged", és vajon tényleg hoznak virágot, vagy az csak a mondás? Van egy jó közmondásuk is a miénk helyett (annyia bűne, mint égen a csillag), hogy annyi a bűne, mint az ananászon a dudor. Hát így gyorsabban telt az utazás,az biztos.



A betervezett hajókirándulás az öbölben ugyan elmaradt, de még jó, hogy mindig van kéznél egy B terv, mely szerint kis ladikokkal hajókázunk az ún. száraz Halong Öbölben. Ildi: "személy szerint ennek a megoldásnak én jobban is örültem, mert amikor kijöttünk az étteremből egy kisebb tájfunnal találtuk szembe magunkat. Ekkor már délután hármat írtunk. Még jó, hogy az esős orkán itt teljesen megszokott és a helyi árusok fel vannak erre készülve. Rögtön előkapták az esőkabátokat és mi persze vettünk is kettőt. Piros pöttyöset! Mint a túró rudi, mert a pöttyös az igazi. Többen a hiszti határán voltak, hogy ugye ilyen időben nem hajózunk ki – hajóknak azért nem nevezném azokata helyi ladikokat. Kezdtem megijedni, hogy elbuszoztunk idáig egy ebédért, és most amikor igazán kezdődne az érdekes program egy kis tajfun miatt kell kihagynom a Halong öblöt???? Szerencsére nem voltam egyedül ezzel és 3-an (29-en vagyunk) feltettük a kezünket amikor elhangzott a kérdés: Ki szeretne ebben az időben csónakázni egyet? Először kicsit furcsán néztek ránk (a 3-ból én voltam az egyetlen nő) de végül is 16 főre kerekedett az "őrültek" száma. Judy nem vállalta be, így duplán kellett figyelnem mindenre, hogy utána be tudjak majd számolni arról, hogy mit is láttam. Helyes kis piros pöttyös esőkabátomban elindultam meghódítani az öblöt (az eső még mindig szakad). Hatalmas élmény volt! Egy barlangon is végighajókáztunk és élményekkel tele valamint csurom vizesen tértem vissza Judyhoz és a buszhoz. "



A hazaút valahogy sokkal rövidebb ideig tartott, nem is értem, visszafelé közelebb került Hanoi a Halongi öbölhöz? Nem tudom, de mindenesetre sikerült ugyanazt a távot fele annyi idő alatt abszolválni, mint odafelé! Közben pedig megnéztünk egy a kambodzsai háborúban játszódó filmet, ami három oscart kapott. Persze a címét máris elfelejtettük. Meg a felét el is aludtuk, ezért jó lesz utánakérdezni.

Egy helyi halétteremben, Misi idegenvezetőnk súgására ún. Cha ca-t ettünk, ami fenségesen finom volt, és mint megtudtuk csak itt Hanoiban lehet enni, mert a halacska csak itt fogható. Most készülünk a holnapi napra, ismét korán fogunk kelni (azaz ötkor, ami az én bioritmusomnak kezelhetetlen), mert indul a gépünk Hoi An-ba.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése