2011. március 21., hétfő

Vietnám - 3. nap Hoi An


Na ma is meglehetősen korán keltünk. Már ötkor keltett a szobatelefon, de persze félretettük és aludtunk tovább 5:20-ig. Ildi összekapta magát és ment is reggelizni. Én ilyenkor még nem bírok,úgyhogy kihagytam a reggelit. Hétre kint voltunk a repülőtéren. Hét negyvenkor zárják a kapukat, mi 7:38-kor érkeztünk és senki nem volt ideges. Előtte két órával kint lenni? ilyet itt nem ismernek. 8:10-kor indult a repülő. Kilenc 20-kor már Dalangban le is szálltunk. Jött elénk egy új idegenvezető. Ő is nagyon kedves volt, mint az előző kis Vietnámink. Ő nem Misi helyett van.Misi végig a mi magyar idegenvezetőnk lesz.




Dalangban megnéztük az ún. Cha múzeumot (tyának ejtik). Annyi szobrot fényképeztem és jegyzeteltem le, hogy ezzel nem trachtálnék senkit, de többek között kőből és bronzból készült Ganésa, síva, Apsarn, Linda, Buddha, Tara került a repertoárba. Az összes Istenségüket meg lehet itt találni, sőt még tao istenségeket is.Dalangból elindultunk egy szokásos busszal Hoi Anba az ún. China Beach mellett. Ez kb. olyan, mint Egyiptomban vagy Tunéziában a tengerparti szállodasor. Egymás hegyén-hátán sok-sok csillagos szállodák épülnek. A tenger neve nekünk Dél-Kínai tenger, nekik ez a Vietnámi tenger.


Az időjárás még mindig nem az igazi, pedig 94%-os a páratartalom és állítólag 24 fok van. Én azt hittem,hogy ilyenkor már izzadnom kellene, de egy pulcsi és egy esőkabát sem segített az izzadásban. Tegnap állítólag 30 fok volt. Hát mi erről is lemaradtunk. Én mondjuk nem bánom, mert igazából utazni jöttem, nem nyaralni. És így kellemesebb egy városnézés például. Ildi kicsit szomorú, de az élmények túllendítik őt is a naphiányon.

Délre megérkeztünk a szállodába. Juuuuj, hát ilyen luxusban sem voltunk még. Uszoda, medence, fittnes terem. Minden, ami szem, szájnak, testnek és léleknek ingere. A szobákat még nem tudtuk átvenni, mert épp takarítottak, hiszen csak dél volt, ezért elmentünk a szálloda éttermébe ebédelni. Na itt olyan kajákat ettünk, hogy meg sem bírtuk enni. Akkora adagok voltak. Kértünk egy –egy levest és egy-egy másodikat. A leves nem a megszokott kis csészében érkezett, hanem egy literes óriás mély tányérban. Kb. a felét sem bírtuk megenni. Tészta és csirke a lében, és még hoztak hozzá szójaszószt, zöldségeket (saláta, gyökerek), chili, és mi ízesíthettük. Nagyon finom volt. Ezután jött a második adag. Én édes savanyú mártásban bundás halat ettem sült zöldségekkel. Mennyei volt, semmiben sem hasonlított az otthoni kínaiban tálalt ételekhez. Ildi pirított üvegtésztát evett garnélarákkal,hallal és tojással. Egy órát kaptunk, hogy a csodaszép, dupla széles ágyainkon kipihenjük a fáradalmakat.



Délután elmentünk az óvárost megnézni, amit az Unesco a világörökség részének tekint. Ide nem lehet bemenni busszal, így gyalogtúrán voltunk. Mondjuk nem nagy az egész város, 20 ezer fős lakosságával, így egyáltalán nem bántuk. Megnéztük az ún. Kínai szentélyet. Nagyon szép volt. Az első udvarban egy Kínai nagy fal makettet találtunk, melyhez fűződött egy jó kis anekdota is: Meng Cha Mui története, aki egy igazán szépséges nő volt, de a férjét a házasság másnapján elvitték, hogy építse a Kínai nagy falat, ugyanis a császár azt mondta, hogy a legboldogabb ember a házas ember. Ahogy beköszöntött a 10. holdhónap Meng Cha Mui elindult, hogy téli ruhát vigyen a férjének. Útja során mellészegődött egy fiú, aki azt mondta, hogy védeni akarja őt, de igazából a szerelmét akarta elnyerni. Meng Cha fondorlatos úton belökte a férfit egy szakadékba. Ahogy haladt tovább útja során többen szerették volna a szépséges nő szerelmét, de ő csak férjéhez akart eljutni. Amikor odaért a falhoz, a férje már belehalt a munkába. Könnyei patakká fakadtak, melynek híre eljutott a császárhoz is. A császár, amint meglátta szerelembe esett és megkérte a kezét. A lány nem mert nemet mondani, viszont a frigyet feltétlekhez kötötte. Gyászszertartást kért a férjének, és hogy a gyász alatt a császáré nem lehet. Amit ment a gyászmenet, ő belevetette magát a tóba és örökre eltűnt. A szerelmes császár ekkor kérte meg alkimistáit, hogy fedezzék fel a halhatatlanság szerét. Annyira kereste a szerelmét, hogy a vizek ura megelégelte ezt és elküldte lányát Meng Cha képében, aminek a király örült. Gyermekük is született. A vizek istene aztán visszahívta lányát, a fiú pedig a Han dinasztia későbbi megdöntőjévé vált.



A második udvarban Budha, Parma és Sanga felé lehet imádkozni, valamint az 5 elem (víz, föld, tűz, fa fém) oltárán lehet áldozni. A vietnámiak szerint két lélek létezik. Az egyik a Hu lélek, amely halálukkor azonnal távozik a földről a mennybe. A másik aPu lélek, mely visszajár a családhoz és védelmezi őket, ha ők táplálják. Ezt úgy teszik, hogy minden étkezést neki ajánlanak fel, majd az ételt megeszik.

Ezt követően elmentünk megnézni az óváros folyópartját, és az oda vezető úton láttunk rengeteg érdekes épületet. Láttunk egy portugál mintára épült házat, mellette pedig egy kínai mintára épülőt. Érdekes volt látni a szembetűnő különbséget. Az utcákon haladva csak kapkodtuk a fejünket, mert minden ház aljában árusok árulták portékáikat. Délután ide jöttünk vissza és méretvétel után holnapra varrnak nekünk tradícionális vietnámi viseletet. De a ruhán kívül papucs, cipő, táska, póló, festmény, szobor árusok is árultak.

A hűtőmágnesek és a selyemsálak már a táskámban vannak. Holnap képet kell vennem, mert az jár az "utazófalamnak".


A délután folyamán volt még egy nagyon izgi program, egy selyemmanufaktúrába mentünk,ahol szintén lehetőség volt rá, hogy a mi saját vietnámi népviseletünket (itt nem szári), az aidao-t megvarassuk. Azt javasolták, hogy egyszínűt vegyünk, mert az a szebb, de mi azért felpróbáltunk egy párat és én fekete-piros mintásat választottam, bár kicsit átírtam a népviseletet mert nadrág nem lesz hozzá és csak térdig ér. Viszont így bármikor bárhova büszkén vehetem fel az én vietnámi ruhácskámat.

Elmentünk még este vacsorázni, közösen. Elég jól összeverődik a banda. Bár mi hozzuk fel Ildivel az életkort egy pár évvel, de le a kalappal az idősebb korosztály előtt, hogy mindent szó nélkül csinálnak végig. Szerencsére nem volt még hiszti, vagy hogy ne menjünk valahova. Sanyi bácsi a kedvencem. Szerintem kb. 80 éves, de fiatalokat megszégyenítő erővel jön-megy, mindenhol ott van. Remélem én is ilyen fiatalos és kalandvágyó leszek életem utolsó szakaszában is majd. Nem tudom, hogy ő hogy esett be az ágyba, de mi a délutáni nagy hévben kitalált programunkat, hogy visszamegyünk a városba még nézelődni, és a Japán hídnál rendezett népi mulatságot megnézni- na ezt feladtuk, és pihenünk. Lehet, hogy ő pedig ropja a forgatagban. Nem baj, holnap mi is kemények leszünk, és belevetjük magunkat az estébe….remélhetőleg lesz rá erőnk.







Holnap My Son jön.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése