2011. március 21., hétfő

Vietnám - 4. nap My Son és a folyó

Negyedik nap


A legszebb eddig. :)

Ez az a nap, amit a szerelenével kellene átélni az embernek. De Ildivel is csodaszép volt. Bár már itt horpaszt mellettem,úgyhogy össze ma sem bújunk, úgy néz ki.

Pusziiiii mindenkinek.

A mai nap a szépségről szólt. Délelőtt az építészet szépségét láthattuk meg, délután pedig a természetét.

Reggel fél kilenckor indultunk csak, így végre aludhattunk egy kicsit tovább. Elmentünk My Sonba (mí szón), mely a világörökség része. Nagyon hasonló dolgokat láthattunk, mint Angkorban fogunk, de mint az idegenvezetőtől megtudtuk ez két külön helyszínen megvalósult, ám elég hasonló módszerrel épült komplexum. Útban My Son felé megálltunk, mert találkoztunk egy BMW-vel, ahogy az idegenvezető mondta (vicces annak, aki tud németül, mert Bauer mit Wasserbüffer, azaz paraszt vizibivalyjal


Útközben tovább Misi, a Buddha történetéről mesélt egy kicsit nekünk. Isteni, hogy ez az ember milyen sokrétű tudással rendelkezik. Szóval Szidáta hercege volt, akinek anyja szeplőtelen fogantatás során szülte megy a császár gyermekét. A császár a fiút elzárta a külvilágtól és szellemi fejlődését visszaszorítva a harcművészetekre ösztönözte. De a fiú nem volt boldog, így egy éjjel kiszökött a palotából a való világba, hogy megnézze ki mitől lesz boldog. Találkozott egy filozófussal, aki nagyon boldog volt, így elhatározta, hogy ő is a lelki felüdülést fogja keresni.

Levágatta hosszú haját, és Brámi papoktól tanult. Közben született egy fia, Raula (neve jelentése bilincs). Egy idő után tanítványai is lettek, de rövidesen el is hagyták őt, mert 40 napos böjtje során egyáltalán nem evett, ugyanis azt hitte, ettől fog megdicsőülni. Ezután végül rájött, hogy a helyes út a meditáció.



Mara, a sátán szerette volna Buddhát megkísérteni. l Először három lányt küldött, de Buddha ellenállt (állítólag nőgyűlölő volt, így nem esett nehezére). Ez után hadsereget indított ellene. Buddha a Föld felé fordította kezét és segítséget kért a Föld Istentől, aki épp hajat mosott, kicsavarta a haját és ezzel áradatot támasztott és elmosta a seregeket.


Végül Buddha a teljes megsemmisülést egy fügefa alatt érte el. Itt került a Nirvana-ba.


Plusz érdekesség, hogy Burmában megengedte, hogy készítsenek róla egy szobrot, melyet mai napig minden nap megmosdatják a szobrot és megmossák a fogát. Fura tisztelet fajta.

Ja, és Mindenhol van egy hajszála, egy csontdarabkája,egy szilánk, vagy egy foga. De annyi helyen, hogy kb.100 csontváza lehetett raktáron.

Többek között Zalaszentmártonon is van egy ún. Stupa, azaz szentélyét tartó oszlop, melyet 93-ban maga a Dalai láma avatott fel, és állítólag Buddha egy mellcsont darabjának szilánkja van benne.

Egyébként a halálát egy vaddisznó étel okozta 80 évesen, egy vendégeskedés alkalmával. Érezte, hogy valami nem jó, és ezért senki nem ehetett az ételből. Mire a falu határába ért, meghalt.

A "mese" végére elértünk My Sonba, azaz a szép hegyekhez. Ie. 1600-ban kezdték el a kultikus helyet stratégiailag építeni. Az első templomok még fából készültek. A 7. században tértek át az új, téglával épített templomokra, melyek építésének technikáját mai napig kutatják, de nem tudtak rájönni,hogy mi tartja össze a téglákat,ugyanis habarcsot vagy egyéb kötőanyagot nem használtak. A téglákat egymásra rakták, így képeztek egy nagy téglatestet, és ezt az egész nagy téglatestet körbevették fűvel, fával, és így égették ki a téglákat egymáson. Ezt követően került csak kifaragásra a templom. A téglákon látszik is,hogy a belső részük úgymond nyers marad. A külső részük viszont vörös, melyet a mai napig megőrzött. Pár évvelezelőtt készítettek egy tükörmásolatot, melyeket az eredeti mellé építették. Vicces volt látni, hogy a pár éves építmények úgy néznek ki, mintha több ezer éve ott lennének.Sem formájukat nem őrziték meg, sem épségüket. Penészesek, felismerhetetlenek. Míg ott áll a 2700 éves építmény, melyen a faragások, frízek tökéletesen kivehetők. A németek, olaszok megpróbálták renoválni, de az általuk kevert elegyek és téglák két-három év múlva elkezdtek leesni.

Egyébként, amikor felfedezték, még majdnem teljesen épek voltak az épületek, de a háborúban az amerikai repülők azt hitték, hogy ezek az épületek titkos lőszerraktárak, és ezért bombázni kezdték. Ezeknek nyomai látszanak is sajnos elég erőteljesen.

Minden épületegyüttest kőfal vett körül, melynek bejárata napkelet felé volt. Az épületeknek a sarkait dekorálták szobrokkal, és kőlapokkal fedték be a falakat.

itt tartották a chamok 4-9 napos ünnepségeiket. Hajókon érkeztek a folyón, majd az ünnepségek utána hazatávoztak. Nem lakták az épületeket. Brahma nyelvet beszéltek,és szanszkritül írtak. A chamok még ma is élnek, kb.80-120 ezren.

Fényképeztünk rengeteget. Sokat csak magában, de néhol bemerészkedtünk a lencse elé is.

Azán visszamentünk Hoi An-ba, és ebéd után a folyón hajókáztunk. Ehhez nem tudok mit fűzi, mert a képek magukért beszélnek. A Hoi An-iak élnek a természet adta lehetőséggel. Halásznak több módon is. Kis halászcsónakokkal, és nagy-nagy kitelepített hálókkal is. Időközben elkezdett lemenni a nap is. Csodálatos volt.

Aztán este még visszamentünk a városba, mert készen lett a csodaszép helyi ruhánk.




Ennyi csodát nem is tudunk feldolgozni egy nap alatt. De teljesen egyetértek Louis Amstrong What wonderful world c. számával. Meg is kell néznem, ha hazamegyek a Jó reggelt Vietnám c. filmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése