2011. március 21., hétfő

Vietnám - 5. nap A Tiltott Város: Hue


Sziasztok!

Még mindig hideg, de a lányok még mindig bírják!

Kezd összeverődni a banda, megkezdődött a klikkesedés. Izgi minden.

Holnapután megyünk végre Saigonba, állítólag ott 33 fok van.De én hiszem, ha látom.

Apuuuu! az egyik vázánk nem is váza, hanem egy játék.

Az a lényege, hgoy egy botot rádobnak egy lapra, az onnan továbbpattan szaltózik egyet és bele kell hogy essen az általunk vázának hitt játékba. Ha beleesett, akkor a vázában van egy gong és az megszólal. Gondoltad volna, hogy évekig más volt a szekrény tetején, mint hittük?

Puszi mindenkinek. Holnap jelentkezünk.

Judit és Ildi




Xin Cha'o (szin csáo), azaz szép napot nektek!

Reggel a szokásos korai kelés es reggelizés után (Ildi szokásos reggeli adagját növelve, 8 db passió gyümölcsöt tett magáévá a reggelije elfogyasztása után. Úgy néz ki, az indulás előtti hízókúra felesleges volt!) 6 óra buszozás után jutottunk el Hue városába. Az út során megálltunk megnézni a egy márványmanufaktúrát és a hozzá tartozó boltot, ahol potom 10 dollárért már egy 20 forintos nagyságú Budhával lehettem volna boldogabb. De ezt a "fergeteges" ajánlatot nagyrészt mindenki kihagyta. Ezután egy fél óra buszozás következett, majd megálltunk a Vietnámi tengernél, ahol Ildi megmártotta a lábát a hullámokban és összegyűjtötte az összes szálló homokot a vállára, amit mi naivan reggel 30 faktoros naptejjel bekentünk. FYI ma kb. mindössze 15 fok lehetett, nem több! Újabb fél óra órán megálltunk a "víz" hegyen, mely egyike az öt elem hegyén. Itt ismételten szétfújt minket a szél, de a kapuccino valamint az újramelegített kávé finom volt. Hogy teljen az időutazás közben, Huan, a helyi idegenvezetőnk (aki mellesleg perfekt németből) interjú alannyá avanzsált át. Így betekintést nyerhettünk az ókori császár erődítménye előtt a mai pornép életébe is. Beszélt többek között a mai átlagkeresetekről, a nyugdíjrendszerről valamint az iskolarendszerről. Átlagosan USD 180 dollárt keresnek, ami északról haladva 150-ről akár a háromsyorosára is kereshetnek. Adót csak 500 dollár felett kell fizetni, 12%-ot. Kiemelt fizetést a gyerekorvosok (fizetésük elérheti a havi 10000 dollárt is, ehhez naponta 200 gyereket kell megvizsgálniuk), a tanárok (300 dollár, a kiemelt tantárgyaknál akár a 2000 dollárt is elérheti, a hegyvidéken dolgozók esetében ez a duplája is lehet) valamint az állami alkalmazottak (500 dollár körül + megemelt szabadság) A vidéki és városi lakosság 60-40%-ban oszlik meg, a vidéki agrárgazdaságokban csak az állami alkalmazottak kapnak nyugdíjat és az összlakosságnak mintegy 30%-a jogosult nyugdíjra, ami 100 és 400 dollár között lehet maximum. A nyugdíjkorhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év. Az iskolarendszer merőben eltér a miénktől. 9 év oktatás kötelező. A rendszer úgy épül fel, hogy az általános iskola 5 év és 3 év középiskola után jön vagy a szakosodás vagy a felsőoktatás 3 éve. A szakmát tanulók és továbbtanulók aránya 50-50%. A magánegyetemek nagyon drágák és a külföldi tanulmányaikat is maguknak kell finanszírozniuk. De jobban is járnak, mert ha valaki ösztöndíjat kap, akkor utána 7 évig ott kell dolgoznia, ahová az állam küldi őt. A lakások 90 %-ban saját tulajdonban vannak, az állami tulajdont piros számház jelzi. Itt is elkezdődött az ingatlankereskedelem, így egyre több külföldinek adnak el telkeket. Jogrendszer nem nagyon működik, BTK már van, de PTK még nincs. Itt társadalmi bíróság dönt (a tiszteletre méltó professzorok, nyugdíjasok közül választják őket.) Nagyon kevés az ügyvéd és az ügyészség is. Viszont megnövekedett a válások száma az utóbbi években (főként pénzügyi okok miatt, de az alkoholizmus is lehet váló ok). Itt még van halálbüntetés, amelyet gyilkosság, kábítószer-kereskedelem, kiemelt erőszak, pl. kiskorúval szemben elkövetett erőszak esetén alkalmaznak.



Ennyi sok információ után megérkeztünk Hue-ba, ahol már a 200 évvel ezelőtti császárrendszerről tudhattunk meg többet. Szállodánk elfoglalása valamint egy pompás ebéd elfogyasztása után (eddig legszörnyűbb ebédjét fogyasztottuk el a szálloda éttermében) már indultunk Hue felfedezésére. A megnézésre váró helyek a citadella, császárváros és tiltott város voltak.

Az épületkomplexumot 1804-től 4 császár uralkodása alatt 40 évig építették. Pekingi mintára készült, dél-északi tengelyre. Kívülről befelé haladva 3 tagolást különböztetünk meg. Az első védelmi vonal a Citadella volt, melynek bejáratnál 3 kapuval találtuk szemben magunkat, a középsőn a császár, jobb oldalin a tábornokok, bal oldalon pedig a hivatalnokok léphettek be. A domináns szín a vörös (szerencse színe) és a sárga (császári szín). Tovább haladva a dicsőség kapuhoz értünk, mely sárkány és felhő motívumokkal volt diszítve. Régen a császár száma a 9 volt, mindahogy a mandarin fokozatok is. Ez köszön vissza a gyülekező téren táblák formájában valamint a tetőn sárkányok formájában. Beljebb haladva a császár városba kerültünk. Itt több épületet is megtekintettünk, melyek hasonló stílusban épültek. A teljes erődítményt szétbombázta főként Amerika (mert az hitték, hogy tüzérségi épületek), de Észak Vietnám is kivette részét a rombolásban. 60000 mandarinból összesen 10ezer maradt életben. A császárváros egyetlen eredetiben fennmaradt épület, a könyvtár, az összes többi épület újraépített. Az épületeket eredeti alaprajzok és fotók alapján próbálják rekonstruálni .A legbelső magot, az úgynevezett tiltott várost azonban a mai napig nem sikerült újjáépíteni, mert akkoriban tilos volt bármilyen nemű dokumentációt készíteni róla. Így a pekingi tilott várost veszik alapul. Hiszen az egész komplexum kínai-vietnámi kevert stílusban épült. A pár éve rekonstruált épületek azonban az időjárás viszontagságai miatt úgy néznek ki, mintha legalább 100 évesek lennének (vagy talán valamit rosszul csinálnak a rekonstrukció folyamán???) A száraz történelem mellett azonban igen izgalmas, mondhatni pikáns történeteket is hallhattunk. Például, hogy Tu Duc császárnak 104 felesége és ágyasa volt, azonban gyermekkori himlő miatt, nemzőképtelen volt, így a császári vérvonal itt szakadt meg végleg. Minh Mang császár 3000 fős "háremet" tartott és ennek köszönhetően ő 142 gyermeket hagyott maga után. Ha valamelyik ágyasra 28 éves koráig sem került sor (16 éves koruktól lehettek ágyasok), akkor hivatalnokok vagy hadvezérek feleségévé váltak. Az ágzasok miután bekerültek a császári palotába, családukkal soha többet nem beszélhettek, hozzájuk a férfiak nem szólhattak, tabu szavakat – mint például a császár és császárné neve, ettől legtöbben 6 hónapig nem is beszéltek, úgy féltek nehogy hibát kövessenek el. A császár halála után, az ágyasokat vagy a császárral együtt élve eltemették, vagy a császári temetkezési helyre száműzték őket, életük végéig. Az új császár új ágyasokat kapott. Az UNESCO 1994-ben a komplexumot a világörökségi helyszínnek nyilvánította és ezt követően hazai, európai és UNESCOs támogatásából (Amerika neve fel sem merült) mára mintegy 50%-ban újították fel.


Hogy színesebbé tegyük a történelmi információk tömkelegét, kénytelenek voltunk ismét kicsit rosszalkodni! Így sikerült például a császár hordozható trónján lefényképezkednünk, teljesen illegálisan.

A császárváros után egy kis piacozás következett (Útban odafelé egy vietnámi temetést is láttunk fehérruhás emberekkel, ahogy épp áldozatot mutatnak be. Messziről, de egy lesi fotót készítettem), ahol életem legnagyobb alkudozását hajtottam végre. Három darab sálért 65 dollárt akart kérni az ipse, ami még hülyék között is sok, így elhajtottuk őt. Végül 12 dollár lett a vége, alig az ötödére alkudtuk! Hát igen.

Hétkor zenés vacsorán vetünk részt, ahol 5 nemzeti ruhába öltözött hölgy zenélt nekünk Vietnámi dalokat a hagyományos hangszereken (többek között pálinkáspoharakkal is adtak ki hangot).

Ismét kellemes fáradsággal zuhanunk az ágyba kilenckor, mert holnap megint 6:30-kor ébresztő.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése