2011. március 22., kedd

Vietnám - 6. nap Minh Mang és Tu Duc sírjai, Hue

Sziasztok!

A sok látnivaló között egyre több dolgot kell megemészteni.És nem a pálcikával evésre, vagy a polipokra gondolok. Azon az első nap túltettem magam.

De a lelkem háborog.

De ezt vártam, pontosan ezt. És örülök neki, hogy érzek, hogy érezhetem ezt a szépséget és szegénységet, a diktatúrát és az elfogadást egyszerre.

Puszi nektek.




Hatodik nap – Minh Mang és Tu Duc sírjai, Hue

Ma a reggel hat harminckor kezdődött telefonos ébresztéssel. Gyors reggeli után irányba vettük a buszt, és Misi ismeretterjesztése mellett elindultunk Minh Mang császár sírjához.

A vietnámi kultúrában a császár a felelős az égiek és a földiek harmóniájáért. A császár minden évben kétszer indult el imádkozni a szentélyéhez, egyszer januárban, amikor az eljövendő év terméséért imádkozott, egyszer pedig decemberben, hogy megköszönje az elmúlt év termését. Az Nguyen dinasztia második uralkodója volt Minh Mang (20 év). 1820 és 1840 között kezdték el építeni szentélyét. Általában feng shui szakértők keresték a megfelelő helyet, akár évekig is. Az uralkodó már nem élhette meg a szentély elkészültét, mivel 1940-ben meghalt. A szentély kapuját azonban csak 1941-ben nyitották meg, amíg a császárt besózva, bebalzsamozva tartották. A papok eddig vártak a megfelelő temetkezési napra. Minh Mang több mint 3000 feleséget és ágyast tartott, melyekből egy nap akár 5-tel is együtt hált. Így született 142 gyermeke. A vietnámi kultúrában nem feltétlenül az első fiúgyermek volt a trónkövetelő, így Minh Mang is a harmadik fiát nevezte ki utódjának (az első szülött fiára túl nagy befolyással voltak a nők, második fia pedig szerzetesnek állt). A szentély dél-északi tengelyre épült. A császári sír kör alakú (égi teljességet jelképezi), míg a területet körbevevő fal négyzet alakú (földet szimbolizálja). Ha egy császár meghalt, feleségeit és ágyasait a temetkezési helyre száműzték, ahol az eunukok vigyáztak rájuk. Így belőlük szerzetesek és apácák lettek. Mivel az eunukok gazdagok voltak és az ágyasok is rendelkeztek drága ékszerekkel, ezért ők adományoztak, lelki üdvösségük érdekében a szentély teljes befejezéséhez. Minh Mangnak nem volt fő felesége, mert úgy tartotta, hogy kemény édesanyja befolyása mellett nincs szüksége további női befolyásra. A csarnokok tetőzete a császári palotájához hasonló, a teljesség jelképét és denevér mintákat ábrázol. A falak kagylókkal, színesen díszített sárkányokat (császári jelkép) és főnixeket (császárné jelképe) ábrázolnak. Némely épületben a malter is darált kagylóból van.

Persze, hogy ne hazudtoljuk meg magunkat a nevezetességeken kívül fényképeztünk mi mást is: divatfotózást és művészképeket készítettünk, melyekből kiállítás lesz, ha hazaértünk. Valahogy fel kelldobni a kedvünket ennyi sírhely és szentély nézegetése közben.

Ezt követően elindultunk sétahajókázás keretében a vietnámi kultúra első számú pagodájához, melyet a harmadik Juan uralkodó épített a XI. században. A buddhista szentélyek általában 7, 11, 13 emeletesek, de minden esetben páratlan számú szinttel épültek. A pagoda mögött további épületeket találtunk, ahol a novíciusok (szerzetes-jelöltek) és a szerzetesek laknak mai napig. A szegény családok gyermekei kerülnek be novíciusnak, akik 16 évesen dönthetik el, hogy elhagyják a rendet, vagy beállnak szerzetesnek. Ezt követően az eddig is hiányos hajukat tar kopaszra levágják. A szerzetes összesen kétszer hagyhatja el és térhet vissza a rendbe, a harmadik visszatérés egész életére kell, hogy szóljon. Buddha követői két szerzetesrendet különböztetnek meg, mahayanákat és hinayanákat. Itt mahayanák laknak. Mindkét esetben cölibátust fogadnak a szerzetesek, de ezen kívül jellemző különbségeket tudunk tenni. Például a hinayanák még a saját anyjukat sem ölelhetik meg a cölibátus miatt. Egy nap kétszer esznek, ételeikben lehet hús is. Ételüket a hívők biztosítják, akik minden egyes napon először a szerzeteseknek főznek, majd ezt követően maguknak. A szerzetes megáll a ház előtt, nem szól egy szót sem, míg a hívő kiviszi neki a tányér ételt és megköszöni neki, hogy adományával lelki üdvösségét szolgálhatja. Második étkezés 11-kor történik, amikor a hívők ismét ételt visznek a szerzeteseknek. Ha egy család méltatlan a buddhista tanokra, akkor a szerzetesek nem fogadják el az ő ételét, ezzel megszégyenítik a társadalom többi tagja előtt. A manayanák maguk termelik meg az ételüket, viszont ők abszolút vegetáriánusok. Csak férfi szerzetes kerülhet a Nirvánába, ezért minden apáca és szerzetes azért imádkozik, hogy következő életében férfiként szülessen újjá.


Ahogy a pagoda felé haladtunk, aki élete értelmének azt határozta meg, hogy Saigonból Hanoiba (1800 km) gyalogosan jut el, mégpedig úgy, hogy minden egyes lépés után letérdel. Először a nap 24 órájában gyalogolt, de majdnem belehalt, így könnyített a küldetésen, és délelőtt és délután is 850 lépést tesz meg, egyébként pedig pihen. Így egy nap alatt 1,6 km-t tud megtenni. Úgy gondolja, hogy ha teljesíti a feladatot, akkor élete értelmet nyer és nincs a földi életben több feladata. Ha elég erős lesz hozzá, akkor a küldetés után öngyilkosságot fog elkövetni, hogy a Nirvanaba kerüljön.


Ebéd után elmentünk megnézni, hogy készítik a füstölőt. Az olajfa füstölt kérgéből, vízből, olajból és fűrészporból masszát készítenek, amit egy bambusznád pálcikára sodornak, fahéjat vagy őrölt szantálfát kevernek bele. Ugyanitt nézhettük végig, hogyan készítik el a vietnámi kalapot is.

A sok műemlék között elképesztő, hogy az úton haladva a kis falvakban miket lát az ember. Szívem szerint megállítottam volna a buszt és azt mondtam volna, hogy mindenki szálljon le, és minden pénzét ossza szét, mert nekünk ez csak pár ezer forint, nekik viszont lehet, hogy egy évre való élelem.



Anyák a kezükön csüngő gyerekkel kínálnak banánt, kalapot, cukorkát, vagy ami épp a birtokukba kerül. A gyerekek a porban játszanak maszatosan, mocskosan, és ha meglátnak, egyből "támadnak", hogy "van dolar, plíz mádam". Mindent megvennék, amit csak kínálnak. Az anyák főznek az út szélén, a férfiak pedig mind eközben rendszerint semmit sem csinálnak, csak henyélnek. Ez egy női fenntartású társadalom, ahogy egyre jobban belelátunk a helyi életbe. Itt mindent a nő csinál. Mindenhol nőket látunk, elenyésző a fizikai munkát végző férfiember látványa. És a nő csöndben főz, mos (néhol kézzel a folyóban) gyereket nevel, portékát árul, vagy éppen rizst ültet. És teszi a dolgát, mert nincs megállás. Valahogy egyre jobban megérint a dolog. Már nem csak turista szemmel nézem az egészet, nem csak meglátom a szépség mellett a kislányt, hanem elkezd az ember gondolkodni azon, hogy milyen jó helyre is került a saját kis életében. És lehet Buddha, Isten, sors, vagy szerencse, de köszönöm, hogy láthatom ezt is, és köszönöm, hogy engem nem ide teremtett. Mert bármikor visszajönnék ide, azonnal, ha lehetőségem lenne rá. De itt élni nagyon kemény napi harc lehet. Talán mi sosem fogjuk felfogni, milyen lelki erő kell ahhoz, hogy itt Távolkeleten, ilyen diktatórikus körülmények, szabályok között megtaláld a számításaidat. Hogy miközben elviseled az elviselhetetlent, még mosolyogsz is. Mert ők mosolyognak.

Ha bármikor mosolyt látsz a képeken, akkor gondolj arra, hogy én azért mosolygok, mert ő rám ragasztotta. Az a kislány, aki banánt kínált, az a nő, aki naponta 1500 füstölőt sodor, mind ők mosolynak rád az én arcomon keresztül. Mert minden egyes következő nevezetességig eljutva őket látom.

Közben elkalandoztam a lelki dolgok felé, de azért a programban haladtunk tovább Tu Duc sírjához, mely az egyetlen szentély, amelyet még az uralkodó életében fejeztek be. Tu Duc 36 évig uralkodott, 16 évvel a halála előtt már kész volt a sír. Így még életében is látogatta, ahová pihenni járt ágyasaival, feleségeivel. Ő az, akinek nem született gyermeke, mert gyermekkori mumsza miatt terméketlenné vált. Ezt szimbolizálja többek között a mind máig üresen hagyott tó medence is. Megnéztük a szarkofágot is, mely alatt azonban nincs ott a teste. Mint minden szentélyben itt is találkoztunk szellemküszöbbel illetve szellemfallal is. A szellemküszöb kb. 10 cm magas piros küszöböt jelent. Ez védi meg a szellemektől az ott lakókat, mivel abban hisznek, hogy a szellemek nem tudnak ugrani. Hasonló szerepet tölt be a szellemfal, mivel a szellemek nem tudnak cikk-cakkban menni. A szellemfal egyik felén törött cserepekből a hosszú élet jele, míg másik felén a páros boldogság jele van kirakva. Ha egy sír elkészült, akkor záró akkordként két obeliszket állítottak.

A nap következő programja egy eunuk templom meglátogatása volt, ahol éppen a szerzetesek Buddhához imádkoztak telihold alkalmából. Megnéztük a rituális éneket, de aztán kb. 5 perc utántaláltunk izgalmasabb elfoglaltságot is az egyik szerzetes háziállatával. Egy édes kis majom ölelgetett és harapdált minket körbe! Így tejbe-tök képpel távoztunk a "töketlenek" templomából.

Az utolsó program a császári vacsora volt, ahol két útitársunkat császárnak illetve császárnénak öltöztettek be, minket pedig alattvalónak. Így kaptuk meg a fenséges sok-fogásos vacsorát, mely után most csak pihegve szedjük össze gondolatainkat.


Nagyon jók a programok, és sűrű is, de azért örülök, hogy este megpihenve leírok nektek mindent, mert így van időm végiggondolni mindent. Hogy mit láttam, és főként, hogy mit éreztem. Mert az érzés élménye nagyobb hatást gyakorol az emberre, mint amit lát.

Holnap irány Saigon, reggel 5-kor kelünk, úgy hogy jó éjt, jó gondolkodást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése