2011. március 23., szerda

Vietnám - 8. nap A Mekong -delta


Nyolcadik nap

Jóóóóó reggeeeeelt Vitenááááám, frappánsak legyünk, Robin Williamshez híven, ha már Saigonban vagyunk.

Reggelinél megkóstoltam a 100 napos tojást, ami helyi specialitás, és úgy készül, hogy a tojást bekenik mésszel, majd agyaggal vonják be. Az agyag lezárja a kémiai folyamatokat, így a mész hatására a tojás megfő. Hát nem nevezném finomnak, minden esetre nem lehetett kihagyni.

Aztán útra keltünk, miközben Misi ismét érdekes információkkal árasztott el minket Vietnámról és Kínáról.

Vietnámban összesen 86 millióan laknak jelenleg, de ez a szám minden évben 1 millióval emelkedik. Ezért az építkezések javára egyre több termőföldtől esnek el. Mivel itt kevés a termőföld, ezért jórészt Laoszban vásárolnak területeket, és a termelést ott végzik, majd ide importálják a terményt. A nagy szaporodás miatt itt is be kívánják vezetni a Kínai mintát követve a születésszabályozást, csak további szigorításokat is tennének még hozzá. Kínában él az ún. hármas késleltetés politikája, azaz minél később kell szerelembe esni, ha ez mégis megtörténik, akkor minél később kell házasságot kötni, és ha ez is bekövetkezett, akkor minél később kell gyermeket szülni. Kínában 20 év alatt nem lehet házasságot kötni, és ha a fiatalok úgy döntöttek, hogy össze szeretnének házasodni, kötelező tanácsadó központba menniük, ahol egy hivatalnok konkrétan lebeszéli őket a gyermekvállalásról. Ha a pár mégis gyermeket kíván vállalni, akkor az első gyermekre kiállítja az ún. gyermek vállalási engedélyt. Kínában a fogamzásgátlás minden módja ingyenes, sőt az abortusz még ajánlott is. Ezért a nyugdíjas orvosok átképeztetik magukat, hogy a nem hivatalos szülések levezetésével gazdagodjanak meg. A gyermekvállalást követően a hivatalnok ún. születési utalványt ad ki. Csak ezzel jogosult az anya terhes gondozásra, kórházban való szülésre és családi pótlékra. Az újszülött ez alapján kap személyazonosítót, és kerül be a rendszerbe, mint hivatalos állampolgár, és csak így jogosult oktatásra és egyéb jogokra. Az utalványért fizetni kell, mely kb. egy havi fizetés. De még csak az első gyerekről beszéltünk. Kínában többről nem is nagyon. Abban az esetben engedik a második gyermeket, ha az első fogyatékos, vagy lánygyermek, mert a lányokat még mindig semmibe veszik. Ebben az esetben is a hivatal adja ki az engedélyt, de előtte erőteljes lebeszélés történik és a második gyermeknél már meg is vonják a családi pótlékot az első után is. Ha valaki ikreket szül, akkor mindkét gyermeket megtarthatja,de általában a lányt elkezdik hanyagolni (nem szoptatják, hidegben hagyják) amíg meg nem hal. 1949-ig a lánygyermek megölése (leggyakrabban a megfojtás volt) nem járt büntetéssel, a fiúé is max. 50 botütést kaptak. Harmadik gyermek vállalása szigorúan tilos. Ha ennek ellenére vállalnak harmadik gyermeket, akkor minden ellátástól elesnek, és gyermekük életét konkrétan ellehetetlenítik, mivel a gyermek semmire nem jogosult, és még az országot sem tudja elhagyni, mert nincs személyije. Vietnámban is ezt a rendszer kívánják bevezetni, de némileg hagyományosabb formában. Itt keményedne kissé a rendszer, mert horribilis összegért lehet váltani az ún. társadalmon kívüli gyermeknek személyit, de ennek ára a gyerek 14. életévéig havi adó fizetése folyamatosan.

A régi rendszer felbomlott, így az egy gyermeket nevelő szülők magukra maradnak, mert nincsen a "nagycsalád" aki gondoskodjon róluk. A mai fiatalok karriert építenek, elköltöznek, és magukra hagyják az idős családtagokat. A szabályozás következménye Kínában, hogy 100 nőre 144 férfi jut a fiú gyermek előnyben részesítése miatt, ezért Vietnám úgy tervezi, hogy a lánygyermek után háromszoros családi pótlékot ad, mert így talán a 50-50%-os férfi-nő arány visszaállhat.

Kínában 17 millió gyermek születik, melyből (nem akarom tudni hogy hogyan) 7 millió gyermek hal meg, ami a gazdaságnak évente plusz 5 millió munkahely teremtését követeli meg. Épp ezért Kínában támogatják, hogy a nem iskolázott, azaz a társadalmat nem jól szolgáló állampolgárok külföldre menjenek, tehát aki nálunk van, mind max. 8 általánossal rendelkezik általában.


Közben megérkeztünk Kaodai templomhoz. Közép- de főleg Dél-Vietnámra jellemző a vallás. A mindent látós szem a szimbóluma. Isten, emberiség, szeretet és a jó az alapja a vallásnak és minden vallásból átvettek valamit, így megtalálható a templom díszítéseiben is Jézus, Buddha, Confutius, Mózes is. Lokális vallás, csak Vietnámban van, és 3 millió híve van. Naponta négyszer van szertartás (éjfélkör, reggel hatkor, délben és reggel hatkor), melyen a szerzetesnek mind a négy kötelező, a hívőnek pedig egyen kell részt vennie. Több szentjük van, mint pl Victor Hugo is, és bár elvetették, de a jelöltek között volt Alain Delon. 90 éves korában lehet valaki pápa. A templom mellette megnézhettük, hogyan készítik a gyógytea alapanyagát az asszonyok.

Templom után jött egy kis trópusi élmény a Mekong-Delta. Az apály-dagály különbség 1-2 méter. Hossza több mint 4000 kilométer és végigvezet egész Vietnámon. Először egy nagyobb, kb. 30 fős hajóval indultunk el a nagy folyón. Kikötöttünk, ahol kaptunk érdekesnél érdekesebb gyümölcsöket, mint pl a szaponilla ami olyan mint egy túlérett körte csak így nélkül. De volt még papya, mini banán, ananász sós chillivel valamint jackfruit, aminek a magját haza is visszük. A helyi lakosok kókusz karamella készítéssel foglalkoznak, ami a mi karamellánkhoz hasonlít, de ízében mégis kicsit más. Főleg a különleges gyümölccsel, a duriánnal ízesített, aminek szaga elviselhetetlen és állítólag kloáka ízű. Nem kóstoltuk meg. Sem a gyümölcsöt, sem az ilyen ízű karamellt. De a mogyorósat igen, vettünk is belőle. A helyi lányok gépsorokat meghazudtoló gyorsasággal és pontossággal porciózták és csomagolták a kis karamellákat. elképesztő volt még nézni is. De hihetetlen milyen leleményes az ember, mert a kókuszdió mindenféle felhasználási lehetőségét kiaknázzák: majom szobor, szárított kókuszreszelék cukorba forgatva, és a legjobb, amiből csak azért vettünk, hogy a karmánkat erősítsük, a kókuszretikül. Szóval pár szó a karmáról: ha valaki erősíteni akarja a karmáját, akkor máson segít. Mi két-két dollárért vettük a retikült, de valószínű soha semmire nem fogjuk használni. Ez van, a lényeg, hogy megint jókedvünk lett, mert itt jó érzés a "pénzköltés", mert segítesz vele min. egy családot. Folytattuk a karma építését sok-sok mini kígyópálinka beszerzésével. Undorító, de hát ha ez a helyi specialitás, akkor a fiúk ezt kapják. Ezután kis gondolaszerű csónakokba ültünk. A miénken két kb. 30 kilós lány evezett. Fejünkbe vietnámi kalapot csaptunk, és már hajóztuk is a két gondola szélességű mellékfolyón. Valódi dzsungelélmény volt. Kis, eldugott helyekre láttunk be, ahol csónakok voltak kikötve, és a parton nádból készült házak bújtak el a banán és pálmafák mögött. Fényképeztünk, amennyit engedett a bátorságunk, mert, ahogy valaki megmozdult a labilis kis ladik már ingott is. Az út kb. félórás volt, de minden pénzt megért, főleg hogy 10000 dong volt a kötelező borravaló, ami kb. 100 forint fejenként. Újra nagy hajó, és kókusztej ivás, valamint kókuszdió kikanalazás volt a program. Mosolyogtunk, mint az öt évesek, akik túrórudit kaptak uzsira. Aztán kikászálódva a partra egy fenséges ebédet költöttünk el a Mekong (milyen frappánsak) nevű étteremben. Itt is volt érdekesség: az elefántfül hal, amit egyben tálaltak a pikkelyeivel együtt megsütve, de aztán egy lány körbejárt, és mindenkinek megcsinálta a risztésztába tekert zöldséggel, ananásszal, és hallal töltött tekercsét. Itt persze mindent vagy halszószba vagy szójaszószba kell tunkolni, és kb. az előbb van az asztalon, mint az ital. Rák pomelo salátával és rákszirommal, tengergyümölcsei leves, és a legkomolyabb a sült ragacsos rizslabda. A lány szétvágta a tényleg labda formájú sült cuccot, és ha nem tudom mi az, azt mondtam volna, hogy kicsit édes lett a palacsinta tészta. Nagyon izgalmas volt. De már indulni is kellett, mert várt a repülőtér és az indulás Kambodzsába. Megérkeztünk Kambodzsában és helyben intéztük 20 dollárért a vízumot.A Vietnámi intézése Magyarországról kb. egy hónapot vett igénybe, itt viszont 2 percet. Egyik ablaknál leadtuk az igénylőlapot, útlevelet, pénz és egy hivatalnokokból álló gépsoron keresztül (kilenc ember kezén ment keresztül az útlevél) a másik ablaknál kb. két perc múlva megkaptuk a vízumos útlevelet. Nem tudom, hogy mire kell kilenc ember, mert a nevünk és a beutazás dátuma van egy előre nyomtatott matricán. De a lényeg, hogy van munkájuk.

Holnap Angkor, és a My Son sokszorozott élménye vár minket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése