2011. március 23., szerda

Vietnám - 9. nap Sapadi, azaz jo reggelt



Kilencedik nap

Mindenkinek Sapadi, azaz jó reggelt, mert Kambodzsában már így köszönünk.

Reggel hétkor kelés, és indulás Kambodzsa fő látványosságához a Siem Reaptól pár kilométerre levő Angkorba. Ma Angkor Wat-ot tekintjük meg. A hőmérséklet fél kilenckor kb. 37 fok, páratartalom szerintem 100. Itt a mon-khmer kultúra a jellemző Kambodzsában. Magyar vonatkozással is tudunk szolgálni, hiszen Zelnik István itt végzett feltárásokat.

Angkor Wat 2 négyzetkilométeren terül el. A 12. század első felében Jasovaram király a folyó elterelésével nyerte meg a földterületet, melyen templom együttest kezdett el építtetni. Halála után a fia 2. Suryavarman folytatta az építkezést apja temetkezési helyéül. Minden szentélynek elvileg Kelet felé áll a bejárata, de Angkor Watnak nyugatra, jelezve ezzel az elmúlást.

A templomhoz érve egy vizesárokkal találtuk szemben magunkat, mely az óceánokat hű tükrözni a Földi leképezésben. A főbejárathoz egy töltésen keresztül lehet eljutni. Az épületet egy védőfal veszi körbe, mely ugyanúgy homokkőből, vörös homokkőből és lateritből készült mint maga az épület együttes. A köveket a közeli hegyből bányászták és elefántokkal vontatták az építkezés helyszínére. A templomvárosba egy 250 m hosszú központi bejáraton jutunk be. A töltésnek fontos szerepe volt, mivel az ún. Vasuki, hosszú kígyó legendáját és a teremtés mítoszt itt mutatták be a királynak. Lépcső vezetett a vízhez, így jutott el az uralkodó a hajókhoz, és a vízi játékokat is így tekintette meg.

A már távolról látható központi épület 5 tornya a lótuszrügyet szimbolizálja. Úgy tűnik, mintha nagyon messze lenne a bejárattól, de mindössze pár száz méterre találjuk.


A főbejárat mellet további négy bejáratot találunk szimmetrikusan elhelyezve, kettők a köznépnek, a két legszélsőt pedig az elefántoknak. Optikai építészetet folytattak, melyet bizonyít, hogy ahogy közeledünk, a bejárathoz az öt torony eltűnik. Az épületegyüttesben haladva gyönyörű romokat találunk, többet már elkezdtek felújítani főként külföldi pénzből. Elsőként az indiaiak támogatták a buddhista szentély felújítását, de Kína is sokat segített. A felújításokon azonban csak hazai szakemberekkel dolgoztathattak.

A könyvtár épületébe tértünk be, melyet Kínai támogatással újítottak fel. Az eredeti épületet áthidaló elemekkel stabilizálták a tartógerendákat, ez egy itt igen fontos technika volt. Itt sem használtak kötőelemeket. További érdekesség az íves boltozat, melyet zárókővel stabilizáltak, azonban ez több helyen összeomlott. A már kész épületeket gyönyörű relieffekkel díszítették, melyek a hitük fontos történeteit mesélték el.

A központi épületegyüttesben rengeteg ősi monda kap helyet a falakon. Kaorava és Pandava ütközetét, Jana az alvilág istenének történeteit, az ítélkezést.


Az idő elképesztően megerőltető. Nagy a páratartalom és legalább 40 fok van, de azért felmászunk a tornyokba. És ahogy izzadtan, nyűgösen haladunk felfelé, meglátok egy majdnem meztelen kisfiút ragyogó fekete szemekkel. Boldogan locsolja a romok között az egyik gödörből a másikba a vizet,és ezzel el is foglalja magát, amíg én fényképezéssel meg nem zavarom. És nem tudom miért,

de megőrült a körmeimtől. Jó pasi, értékeli a szépet. Bebújt a lábam közé, a kis kezeivel a combomba kapaszkodott, nem akart elengedni. Szerelmes lettem. Amikor megkérdeztük az anyukát, hogy csinálhatunk-e egy képet vele, az anya egyből az ölembe ültette. És az a csöpp gyerek bámulva a körmeimet ott gubbasztott az ölemben. Csöpp kis kezével simogatta a gyöngyöt a körmömben.

Közben menni kellett, így ott kellett őt hagynom. Az idegenvezetőhöz érve mondtam, hogy én örökbefogadok egy ilyen kis csöppséget, mire Misi természetesen közölte, hogy az ára 3000 dollár. Majdnem kiestem a gatyámból. Elmesélte, hogy nagyon sok árvaházat be fognak zárni, és így akarnak "megszabadulni" a gyerekektől és pénzt csinálni belőle. A pénzből 2000 dollár az árvaház fennmaradására maradna, a maradék 1000 pedig adó az állam felé. (Kínában, Vietnámban is hasonló az eljárás). Lelki tusa ez az út a szépség és a nyomor között.


Megérkeztünk tehát az állítólag legizgalmasabb épületegyütteshez, Ta Phrom tornyaihoz. Itt a romok még nem kerültek felújításra, de a folyamatot megtekinthettük. Épp az egyik rom minden egyes tégláját számozták be, hogy szétszedjék, és aztán újra építsék. Az együttesen belül 60 tornyot találhatunk. Ez az együttes már taoista erősen brámista vonásokkal. Buddha arcát le is vették a falakról, melyeket csak onnan láthatunk, hogy üres kontúrokként hagyták ott nyomaikat. Ez az épület már kevésbé igényes, mivel gyorsan kellett építeni. Ez az uralkodó temploma. Az épületegyüttes sajátossága és individuális jellege az, hogy az épületek nagy része szimbiózisban él az ún. sejenfákkal. Azaz a fák belenőttek az épületekbe, és ha bármelyiket megkezdenénk, a másik is megszűnne. Gyönyörű és érdekes látvány volt. De már mindenki nagyon nyűgös volt, izzadt, fáradt, így elindultunk haza.

A szállodában kicsit megúsztattuk magunkat és indultunk vacsorázni. Finom egyszerű ételeket kaptunk. Rákleves, csirke rizzsel, sült és friss gyümölcsök. És az este érdekessége egy Apsara est. Az apsarák a fedetlen keblű égi táncosnők voltak. Egy tánctársulat az ő igen lassú, szinte statikus kifejezetten khmer táncukat mutatta be. Nagyon érdekes volt, hogy a lányok némely mozdulatot követően hogy kitartották a testüket.


Az előadásról gyalogosan mentünk haza, hátha találunk valahol nassnak még egy kis passió gyümölcsöt, de nem jártunk sikerrel. Viszont még mindig olyan meleg volt, hogy mire hazaértünk már nem is gyümölcsre, hanem tusolásra vágytunk, így a passiógyümölcs hiánya eltörpült.

Fáradt vagyok. A testem és a lelkem sem bírja kipihenni magát. De élvezem, és minden porcikámmal tudom, hogy a legjobb "kaland" ez a közel három hét az életemben eddig.

Jó éjszakát nektek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése