2011. április 24., vasárnap

Jeruzsálem a vallási központ

A Júdeai-hegyek között, 800 m magasan fekszik Izrael fővárosa, Jeruzsálem. Történelme (4000 év) során különös helyzetbe került: mindhárom nagy világvallásnak (keresztény, zsidó, mohamedán) szent városa lett. Jelentése: „Béke Megalapozása / Város“, de nevezik a vágyakozás városának és vallási központnak is.


Jeruzsálem az 1.Móz.14,18-ban van elöször megemlítve. Ott találkozott Ábrahám Melkhisédekkel Sálem királyával (kb. 4.000 évvel ezelőtt). Ez időben Sálem Kánaán városa volt, amely az egyiptomi fáraó nagybirodalmának részét képezte. kb. 3.000 évvel ezelőtt Dávid meghódította a várost és jelleget adott neki. Mivel a város mindegyik törzs területétől függetlenül helyezkedett el, ezért ideális volt, hogy ez a város legyen a főváros, amely a népnek egy közös identitást adott. I.e. 967-ben Salamon király felépítette a Templomot, mint az élő Istennel való találkozásnak a helyét. Jeruzsálem virágzó idejének csúcspontját Dávid és Salamon alatt érte el, kereken 3.000 évvel ezelőtt.

I.e. 586-ban Nabukodonozor babiloni csapatai által be lett véve. A város és központja a Templom tejesen szét lett rombolva. Mégis, Jeruzsálem marad a vágyakozás városa. Dániel próféta, aki Babilonba lett deportálva, a hazáját nem tudta elfelejteni. Jeruzsálem volt az a hely, ahol a Messiás tanított, megfeszíttetett, feltámadott és a mennybe felemeltetett - ahonnan ígérete szerint az idők végén vissza fog jönni (Zak.14,1-4). Jeruzsálem lett a születési helye az első messiási-zsidó gyülekezetnek. Zsidó emberek tízezrei jutottak hitre ennek következtében.

Jeruzsálem meghirdetett lerombolása bekövetkezett I.sz. 70-ben. Ennek következtében több mint 1,1 millió zsidó halt meg, 100.000-et rabszolgaként a Római Birodalom területére deportáltak, miután Jeruzsálemet a föld szintjével egyenlővé tették. I.sz. 135-ben Hadrián császár egy tipikus római várost Aelia Capitolina néven, és a Templom helyén Jupiter templomot építtetett. Izráel országa új nevet kapott: Palesztina. Palesztina mint ország nem létezik, de az 1993-as nemzetközi határozat értelmében Gáza, Júdea és Samária (Westbank) Palesztina néven fut.

A negyediktől a hetedik évszázadig Jeruzsálem a keresztény zarándok helye lett. Mindenhol templomok, szenthelyek és kolostorok épültek. Kb. 638-ban iszlám uralom alá került a város, aminek következtében 691-ben a Sziklamecset és 715-ben az Al-Aksza-mecset épült. Azóta Jeruzsálem, Mekka és Medina után a harmadik szentvárosuk lett, „Al-Kuds“ (a szentséges) néven.

Jeruzsálem majdnem 1900 éven át különböző nemzetek váltakozó uralma alatt volt. Izráel államalapítása után (1948) is még sok évig tartott, mire Jeruzsálem újra zsidó kézre került (1967).

A mai Jeruzsálem két részre osztható: a fallal körülvett óváros és az újváros. Az óváros maga viszonylag kis terület: itt találhatók a Jézus keresztútjával és halálával kapcsolatos emlékek. A Via Dolorosa, a fájdalom útja. Ezen az úton vitték Jézust a Golgota hegyére. A Via Dolorosa stációi azok a helyek, ahol a keresztény hagyomány szerint valamilyen jelentős esemény történt. Pl. Jézus Pilátus elé idézése, megostorozása vagy éppen halálának helye.

A Via Dolorosa utolsó állomásait a Szent Sír-bazilikában találjuk. A bazilikát 1149-ben a keresztesek emelték. Ma hat vallási közösség osztozik a templomon: a római katolikus, a görögkeleti, az örmény, a kopt, a szír és az etióp. (A bazilika kulcsát a mohamedán gondnok őrzi.) Ez meg is látszik a berendezésen: művirágok, füstölők tömkelege, ezüst és márvány. Minden van itt. A bazilika arra a helyre épült, ahol Krisztus keresztje állt valaha, illetve arra a barlangra, melybe testét tették.

A Golgotára, ahol Jézus keresztje állt, lépcső vezet fel a templomból. A Golgota jelentése héberül koponya, ugyanis a hagyomány szerint itt temették el az emberiség ősatyjának, Ádámnak a koponyáját. A bazilikán belül kápolna áll a Szent Sír helyén, oltárát abból a kőből faragták, mely egykor Jézus sírkamráját zárta el.

Jeruzsálem óvárosát fal veszi körül, melynek helyén már Dávid király falat építtetett, de a ma is álló fal a XVI. századból való. A falnak 8 kapuja van, ebből 7 átjárható, a 8. be van falazva. Ez az Irgalom kapuja, vagy más néven az Arany kapu. Még Szaladin szultán falaztatta be 1187-ben, Jeruzsálem elfoglalását követően, s azóta sem bontották ki. A zsidó hit szerint, amikor eljön a megjövendölt Megváltó, ezen a kapun át fog felmenni a Templom-hegyre.


Az Arany kapu az Olajfák hegyére, illetve a Gecsemáné kertre néz, ahol a Biblia szerint Júdás elárulta csókjával Jézust, s a rómaiak kezére adta. Az Olajfák hegyén ma is olajfák állnak. Állítólag ezek az igen öreg olajfák már Jézus idejében is itt álltak. Az olajfák ugyan sokáig, esetleg 1000 évig is élnek, de talán kétezer évig mégsem.

Szintén az óváros területén található az ún. Siratófal, mely már szinte Jeruzsálem szimbólumává vált. Hatalmas többtonnás kőtömbökből épült, melyeket kötőanyag nélkül helyeztek egymásra. Akad közöttük 100 tonnás is. A Siratófal a második szentélynek egy fala, mely a szentély lerombolásakor (i.sz.70) épen maradt.

A zsidó hit szerint Isten szelleme nem távozott el a templomból, mikor azt lerombolták, hanem ma is a fal felett lebeg, ezért a hithű zsidók itt érzik magukat legközelebb Istenhez. A Siratófalnál bármely zsidó a nap bármely órájában imádkozhat, de az asszonyok csak a férfiaktól elkülönített részen. A fal repedéseibe, hézagaiba kis cédulákra felírt kívánságokat rejtenek, s remélik, hogy Isten teljesíteni fogja.

További érdekesség a Menóra – hétkarú gyertyatartó: A zsidó nép egyik legősibb szimbóluma az Izraeli Parlament, a Knesset mellett található. A Menórán a következő héber felirat olvasható: "A Menóra a hit fényének és a reménynek a jelképe, amelyek a négyezer évig tartó szenvedés során végigkísérték a zsidó népet azon küldetésében, hogy az emberek és a nemzetek közötti igazságosság hitvallását hirdesse. Izrael Államának jelképe.

Dávid városa a Templom-hegytől délre fekvő domboldalon terült el az ősi Jeruzsálem. A Sion városaként is emlegetett települést Dávid, Izrael második királya háromezer évvel ezelőtt foglalta el. Főbb bibliai és régészeti látványosságok itt: Siloám-medence és a hozzá vezető királyi lépcsősor, Ezékiás-alagút, Gihon-forrás, Dávid király palotájának maradványai, Warren-akna. Dávid városa valódi kincsesbánya a történészek és bibliai kort kutatók számára.

Nyugati Fal alagút egy 500m hosszú föld alatti folyosó és termek együttese, amely párhuzamosan halad a Nyugati Fallal, Jeruzsálem óvárosának épületei alatt. Különlegessége, hogy a második templom idejéből megmaradt eredeti fal és út mentén járva, találkozhatunk a Nyugati Fal legnagyobb kövével, amelyet a valaha emberi erővel megemelt legnagyobb kőnek tartanak (13.6 m hosszú, kb. 4 m széles és 570 tonna, nehezebb, mint az egyiptomi piramisok bármelyik építőköve). De van itt ókori vízvezeték, nagycsarnok, sok régészeti lelet és még egy kis zsinagóga is (ami a hagyomány szerint ma a legközelebbi hely az egykori Szentek Szentjéhez).

Jeruzsálem vallási központ. A zsidók számára itt állt Salamon temploma, majd az első templom utána a második templom, melynek a véres leszámolást követően csak egy fala a siratófal maradt meg. Az iszlám hívők a harmadik legszentebb városa Medina és Mekka után. A templomhegyen áll Al-Aksza mecset. Hitük szerint Jeruzsálem az a hely ahol a nagy próféta Mohamed felemelkedett a mennyek országába. A keresztények számára Jeruzsálem Jézus városa, ahol a keresztény egyház bölcsője van.


Érdekes, hogy azok a vallások, melyek évszázadok óta harcban állnak egymással egy helyen csoportosulnak. Egy város köti össze őket, ahol mind a három vallás hívői megtalálják vallásuk egy ősi darabját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése