2011. május 29., vasárnap

Barátaimmal kitaláltuk, hogy gyermeknap alkalmából megpróbálunk valamely gyermekintézménynek segíteni.

Először az SOS gyermekújfalu Alapítványát kerestem meg az ötlettel, de a válasz igen meglepő volt:

„Önálló vállalati napokat ezüst, arany illetve platina fokozatú partnereinknek szervezünk, lásd: http://www.sos.hu/Ceges-partnerek/Amit-nyujtunk/Pages/default.aspx

Karitatív segítségnyújtásra is van mód, erről angolul készült anyagunk, ez pedig a következő. Ha úgy látja, hogy ezekhez tudna csatlakozni, az igazi segítség lenne számunkra!

Nagyon köszönjük, hogy biológiai szüleiket nélkülözni kényszerülő gyermekek segítését választották altruista tevékenységül”

Szóval az ötletünk, hogy egy közösségi helyiséget felújítunk a saját erőnkből, nem nyert tetszést.

Kicsit elkeseredtem, hogy a karitatív tevékenység nemcsak hogy a süllyesztőbe vész, de még nem is fogadják kellő lelkesedéssel. De nem adtam fel.

Először is szereznem kell magam mellé embereket, mert hát egyedül kevés vagyok a jóhoz.

Az egyik közösségi portálon ismerőseim között eseményként megosztottam a kezdeményezését. Üzenetem így szólt: „Lelkünk javítására, és mert jól esik, elmehetnénk egy gyermekfaluba, vagy hasonló helyre karitatív jelleggel valamit csinálni. Én azt gondoltam, hogy egy közösségi helység kifestése pont jó feladat lenne. Ha nem érsz rá, azért oszd meg ismerőseiddel, hátha ők ráérnek, vagy éppen festéket tudnak adni, vagy pénzt a festékre. Köszi”

Egy napon belül huszonöten jelentkeztek. Mindannyian fantáziát láttak az ötlet megvalósítását illetően. Szerencsére nem maradtam egyedül az ötletemmel, több barátom, magánszemélyek és vállalkozások is támogatásra méltónak találták a kezdeményezést a fórumon kívül is. Voltak, akik festékkel, s egyéb eszközökkel, valamint voltak, akik játékokkal és édességgel álltak a hétvégi akció mellé. Utóbbiak az iskola tanulói számára gyermeknapi ajándékok lettek.

Közben a váci Cházár András Többcélú Közoktatási Intézmény tagintézményeként működő váci, Zichy utcai Általános Iskola és Speciális Szakiskola igazgatóját, Kurucz Noémit kerestem meg az ötlettel. Ő örömmel fogadta a kezdeményezést. Így megbeszéltük, hogy május 28-29-én, gyermeknapon, szombaton és vasárnap egyaránt 10 órakor az intézmény zsibongójának festését.

Lelkes voltam, azt gondoltam, ha megfelelő személy, és adomány gyűlik össze, akkor a főtéri, Siketnéma Intézetben vagy a Kölcsey utcai óvodában is festhetnénk ugyanezen a napon. De hát a lelkesedés a többi emberben nem volt olyan nagy, hogy személyesen is részt vegyenek, így maradtunk tízen, és a sok-sok „TALÁN JÖVÖK" személy (ők nem jelentek meg, mondanom sem kell).

Reméltem, hogy a későbbiekben egy „Fess falat mosolyért!” című napot is tartatnánk kistérségi, vagy megyei szinten. És további magánszemélyek, alapítványok, cégek bevonásával hasonló, lehetőségeikben korlátozott, ám jó célt szolgáló intézmények szépülhetnének meg. De ez még csak álom.

Pénteken elvittem az iskola hivatalos gyermeknapjára az ajándékokat. Mosolygott a lelkem, amikor megálltam az autóval, kinyitottam a csomagtartót, és kétszáz gyerek vett körbe érdeklődve. Kislányok az autó ablakán keresztül kinézték maguknak a rózsaszín pingpong ütőket, hogy ők majd azzal szeretnének játszani. Ezer kérdés érkezett: Judit néni, segíthetek bevinni a palacsintát? Mi ez a sok játék? Tényleg örökre a miénk marad? Az aszfaltkrétával rajzolhatunk majd az udvaron? Összeszorult a gombóc a torkomban, de semmiért nem adnám ezt az értést. Úgyhogy a kissé megtört lelkesedésemet visszaadták a mosolygós szemek.

A munkát szombaton hatan kezdtük meg. Végül a baráti társaság állt mellém, és jött el segíteni a két kis kezével. Nagyon jó hangulatban, és falak tisztára, színre festésével, fáradtan, de boldogan fejeztük be az első napot. Másnap már gyorsan ment a munka. Felrajzoltunk a gyerekeknek pár motívumot, hogy élvezhessék a munkánk „gyümölcsét”.

De azt megállapítottuk a lányokkal, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket. Aki nem szakember, annak nehezebben megy a munka. És legközelebb valami gyermek-közelibb tervet szeretnénk szövögetni. Sétahajókáztatás a Dunán, Zsákban futás, vagy éppen öregeknek felolvasás került szóba festegetés közben.

Nagyon jól éreztük magunkat, hisz jó táraságban, vidáman telt a hétvége, és úgy gondolom, sajnálhatja, aki nem volt ott akár egy ecsetfestés erejéig, mert én ma arról fogok álmodni, hogy holnap reggel a gyerekek milyen mosollyal és ujjongással fogják fogadni a mi „művünket”.

Köszönöm a szombati lányoknak és a mai kis vegyes csapatnak is a közreműködést.

Támogatóink a játékokban, ételben, festékben: Kisváci Festékbolt – Lukács Péter, Lakatos Gábor, Bánkuti-2004 Kft., Servitum Kft, Borovics Tamás, Gergely Sándor, Gauss Informatika Kft.

Részt vevők: Limbach Ria, Limbach Kinga, Limbach Noémi, Raáb Zoltán, Bethlen Farkas, Tányéros Katalin, Mituk Szandra, Herczeg Marianna, Nemess Ágnes, Borovka Zsuzsanna, Tányéros Judit

2011. május 15., vasárnap

Plitviczei Nemzeti Park és a a tavak

A Plitvicei-tavak a Niagara-vízesés és a Hanakapi’a vízesés (Kauai, Hawaii) mögött áll a harmadik helyen. A világ felbecsülhetetlen értékű kincseként 1979-ben az elsők között került fel az UNESCO Világörökségi listájára.A tavak különleges szépsége a természetbarátoknak búvóhelyül, a művészeknek pedig ihletül szolgál, míg a páratlan természeti környezet gazdagsága a tudósokat foglalkoztatja. Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben.

Keletkezésük: Több millió év alatt a Korana mély völgyet vájt a Kapela-hegység déli vidékén. A terület gazdag a mészkő lepusztulásának, a karsztosodásnak különböző formáiban. Ez a tündéri szépségű tó-sorozat is egy ilyen karsztos folyamat eredménye. A tavak színét megpillantva akár csodára is gondolhatnánk, de tavak között emelkedő gátak anyaga a magyarázat. A hegyből kiérkező hideg víz hőmérséklet növekedése valamint a hidrosztatikus nyomás csökkenése következtében a víz szén-dioxid tartalma elillan, ami a vízben oldott mészkő kicsapódását eredményezi.

A tórendszert két folyó táplálja: a Bijela Rijeka és a Crna Rijeka, ezek vize itt-ott tóvá duzzad. A víz 636 m tengerszint feletti magasságból 8 km hosszú bonyolult rendszerű tólépcsőzet által 133 m tengerszint feletti magasságba jut. A Plitvički Ljeskovac nevű falu mellett több kis patak egyesül. Délen a Fekete- és a Fehér-folyók egyesüléséből született Matica által táplált Proscensko - tó terül el, 639 méterrel a tenger szintje felett. Tőle kb. 8 km távolban az utolsó tó, a Sastavci "csak" 483 méterre van a tenger felett. Szintkülönbségük 156 méter. Ezt "győzi le" a sok vízesés csodálatos látványokat biztosítva a látogatóknak.

Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig minden méret megtalálható.

A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. A tórendszer legfelsőbbike 600 m magasságban terül el, s a medréből kilépő víz 7,2 km távolságot megtéve, számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az alsóbb 150 m-es magasságban fekvő utolsó tóba. Mivel a tavak egymással kapcsolatban vannak - átfolyik egyikből a másikba a víz -, számtalan vízesés alakult ki a tavak között.

A Nemzeti Park két nagyobb területre osztható:

  • felső tavak vidéke: Prošćansko jezero, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko jezero, Malo jezero, Vir, Galovac, Mihino, Jezerac, Burget, Kozjak.
  • alsó tavak vidéke: Milanovac, Gavanovac, Kaluđerovac, Novaković brod – ezek két vízesésbe torkollnak, a Korona és a Plitvice vízesésekbe.


Az állat és növényvilág szerelmesei nem tudnak majd betelni a sok különleges élőlénnyel, mert itt aztán dúskál a természet bőven látnivalóban.

Állatok közül a következőket említeném: alpesi gőte, fecskefarkú lepke, lábatlan gyík, mocsári teknős, szivárványos pisztráng, foltos szalamandra. És a növények: kockás liliom, vitéz kosbor, kétlevelű sarkvirág, közönséges boróka, cserszömörce, télisás, vörös acsalapu, fehér acsalapu, sédkender, szibériai hamuvirág, lápi hízóka, kereklevelű harmatfű, teleki virág, boldogasszony papucsa, nyaláb csengőke.

A tavakon 18 km-es útvonalon lehet barangolni. A patakok és a mocsaras részek felett fahidacskákon lehet áthaladni, de van olyan rész, amit érdemes hajókázás közben megszemlélni. Ajánlatos legalább egy-két napot rászánni, mert a lélegzetelállító természeti csoda megérdemli, hogy időt szakítsanak rá.

Forrás: www.plitvice.hu, http://plitvice.blog.hu/, http://hu.wikipedia.org/wiki/Plitvicei-tavak

2011. május 3., kedd

Humájunk síremléke, Delhi, India

Ez a síremlék több szempontból is nagy jelentőséggel bír. Az indiai szubkontinensen ez jelenti a mogul kertsírok legkorábbról fennmaradt példáját. A Mamluk dinasztia idejében a terület Kilo Kheri erődítményhez tartozott, mely Násziruddin szultán (1268–1287) idején a főváros volt. Humájun császár mellett, akié a központi sír, számos más személy is itt nyugszik. Az épületegyüttes világörökségi helyszín, és az első példa a mogul építkezésre. Ennek a sírkertnek a mintájára épült például az utánozhatatlan Taj Mahal, melyről már korábbi cikkemben olvashattak.

A síremléket Hamida Banu Begám, Humájún özvegyének parancsára 1565-ben kezdték építeni. a mai Dehli mellett Az építmény készítői az írások szerint Sayyed Muhammad ibn Mirak Ghiyathuddin és édesapja, Mirak Ghiyathuddin volt, akiket Heratból hozattak, az építész Mirak Mirzá Gajász volt. Az építése nyolc évig tartott. Mikor kész lett, stílusa a csárbag stílusára hasonlított, s ebből a fajtából ez volt az első a körzetben. Vagyis sétautakkal és folyókákkal négyzetekre tagolt kert, a falak mentén és a kert közepén díszes pavilonokkal, kék csempés medencékkel, szabályos rendben ültetett platánokkal és ciprusokkal. Üdítő színfolt a környező egyhangú tájban.

A Delhiben 1965-bent felállított sírt 14 évvel a férj halálát követően emelték. Az építkezés 1,5 illió rúpiába került. Később az uralkodócsalád számos tagját temették itt el, és a kert ma mintegy 150 sírt rejt. Az épületegyüttesben található Iszá Khán, egy 16. századi nemes nyolcszögletű sírja és mecsete is, valamint Humájún kedvenc borbélyának a sírja is.

A területet találóan a mogul dinasztia nekropoliszaként jellemzik. Maga a sír egy hatalmas kert közepén, négyszeres szimmetriában elrendezve helyezkedik el, kis csatornákkal összekötött medencékkel díszítve. A sír és az azt körülvevő építmények alapvetően eredeti állapotukban maradtak fenn, és a közelmúltban végzett apró restaurálásokat is nagy műértéssel hajtották végre.

Az építmény különlegességét az alatta rejlő titokzatos alagút- és kriptarendszer mellett sajátos elhelyezkedése adja, illetve a további indiai síremlékekkel való különös hálózata, mely szoros kapcsolatban áll a csillagászati jelenségekkel, az égitestek elhelyezkedésével. Mindennek köze van ahhoz is, hogy úgy tartották, a mogult a Föld olyan pontján kell eltemetni, melynek elhelyezkedése különös spirituális erővel bír.

A sír egy nagy kert közepén helyezkedik el, amit csatornákkal összekötött medencék díszítenek. A főbejárat a déli oldalon van, és egy másik bejárat még a nyugati oldalon található. Pontosan az északi és a nyugati fal közepénél van egy pavilon és egy fürdő.

Maga a mauzóleum egy magasan fekvő, széles síkon van, amihez alacsony boltíves út vezet. Fentről nézve az építmény szabálytalan nyolcszög, négy hosszabb és négy rövidebb oldala. Az impozáns talapzatot vörös homokkő ívek díszítik, és a korábbi sírok egyetlen terméhez képest több teremből áll.

A kupola lenyűgöző dupla, fehér márványkupola tökéletes félgömb. A tetején perzsa stílusú csúcsdísz ékeskedik. Az egyes elemeket a falon geometrikus minták díszítik. A Dzsáli finom kőrácsozattal ékeskedik, mely később a mogul építészet jellegzetessége lett. A sírteremben egy egyszerű, fehér márványszarkofág áll, fekete-fehér márványtalapzaton. Maga a sír már nem látogatható- a sötét, denevérekkel teli alagsorban van.

Az Aga Khan Kulturális Egyesület (AKTC) által végzett felújítás 2003 márciusában fejeződött be, s ennek a végén lehetővé vált, hogy a víz még egyszer átfolyjon a kerten. A munkához szükséges pénzt IV. Aga Khantól, a muzulmánok akkori vezetőjétől ajándékba kapta India. Ezen felül az AKTC részt vesz egy sokkal jelentősebb felújításban, melynek során Humájun apjának, Baburnak a kabuli sírját újítják fel.

India újabb műremeke az örök építészetet dicséri. Méltán áll el a lélegzetünk egy olyan épületkomplexum előtt, mely gyönyörűsége mellett párok egymással szembeni tiszteletét és a végtelen nyugalmat tükrözi.