2011. május 3., kedd

Humájunk síremléke, Delhi, India

Ez a síremlék több szempontból is nagy jelentőséggel bír. Az indiai szubkontinensen ez jelenti a mogul kertsírok legkorábbról fennmaradt példáját. A Mamluk dinasztia idejében a terület Kilo Kheri erődítményhez tartozott, mely Násziruddin szultán (1268–1287) idején a főváros volt. Humájun császár mellett, akié a központi sír, számos más személy is itt nyugszik. Az épületegyüttes világörökségi helyszín, és az első példa a mogul építkezésre. Ennek a sírkertnek a mintájára épült például az utánozhatatlan Taj Mahal, melyről már korábbi cikkemben olvashattak.

A síremléket Hamida Banu Begám, Humájún özvegyének parancsára 1565-ben kezdték építeni. a mai Dehli mellett Az építmény készítői az írások szerint Sayyed Muhammad ibn Mirak Ghiyathuddin és édesapja, Mirak Ghiyathuddin volt, akiket Heratból hozattak, az építész Mirak Mirzá Gajász volt. Az építése nyolc évig tartott. Mikor kész lett, stílusa a csárbag stílusára hasonlított, s ebből a fajtából ez volt az első a körzetben. Vagyis sétautakkal és folyókákkal négyzetekre tagolt kert, a falak mentén és a kert közepén díszes pavilonokkal, kék csempés medencékkel, szabályos rendben ültetett platánokkal és ciprusokkal. Üdítő színfolt a környező egyhangú tájban.

A Delhiben 1965-bent felállított sírt 14 évvel a férj halálát követően emelték. Az építkezés 1,5 illió rúpiába került. Később az uralkodócsalád számos tagját temették itt el, és a kert ma mintegy 150 sírt rejt. Az épületegyüttesben található Iszá Khán, egy 16. századi nemes nyolcszögletű sírja és mecsete is, valamint Humájún kedvenc borbélyának a sírja is.

A területet találóan a mogul dinasztia nekropoliszaként jellemzik. Maga a sír egy hatalmas kert közepén, négyszeres szimmetriában elrendezve helyezkedik el, kis csatornákkal összekötött medencékkel díszítve. A sír és az azt körülvevő építmények alapvetően eredeti állapotukban maradtak fenn, és a közelmúltban végzett apró restaurálásokat is nagy műértéssel hajtották végre.

Az építmény különlegességét az alatta rejlő titokzatos alagút- és kriptarendszer mellett sajátos elhelyezkedése adja, illetve a további indiai síremlékekkel való különös hálózata, mely szoros kapcsolatban áll a csillagászati jelenségekkel, az égitestek elhelyezkedésével. Mindennek köze van ahhoz is, hogy úgy tartották, a mogult a Föld olyan pontján kell eltemetni, melynek elhelyezkedése különös spirituális erővel bír.

A sír egy nagy kert közepén helyezkedik el, amit csatornákkal összekötött medencék díszítenek. A főbejárat a déli oldalon van, és egy másik bejárat még a nyugati oldalon található. Pontosan az északi és a nyugati fal közepénél van egy pavilon és egy fürdő.

Maga a mauzóleum egy magasan fekvő, széles síkon van, amihez alacsony boltíves út vezet. Fentről nézve az építmény szabálytalan nyolcszög, négy hosszabb és négy rövidebb oldala. Az impozáns talapzatot vörös homokkő ívek díszítik, és a korábbi sírok egyetlen terméhez képest több teremből áll.

A kupola lenyűgöző dupla, fehér márványkupola tökéletes félgömb. A tetején perzsa stílusú csúcsdísz ékeskedik. Az egyes elemeket a falon geometrikus minták díszítik. A Dzsáli finom kőrácsozattal ékeskedik, mely később a mogul építészet jellegzetessége lett. A sírteremben egy egyszerű, fehér márványszarkofág áll, fekete-fehér márványtalapzaton. Maga a sír már nem látogatható- a sötét, denevérekkel teli alagsorban van.

Az Aga Khan Kulturális Egyesület (AKTC) által végzett felújítás 2003 márciusában fejeződött be, s ennek a végén lehetővé vált, hogy a víz még egyszer átfolyjon a kerten. A munkához szükséges pénzt IV. Aga Khantól, a muzulmánok akkori vezetőjétől ajándékba kapta India. Ezen felül az AKTC részt vesz egy sokkal jelentősebb felújításban, melynek során Humájun apjának, Baburnak a kabuli sírját újítják fel.

India újabb műremeke az örök építészetet dicséri. Méltán áll el a lélegzetünk egy olyan épületkomplexum előtt, mely gyönyörűsége mellett párok egymással szembeni tiszteletét és a végtelen nyugalmat tükrözi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése