2011. május 29., vasárnap

Barátaimmal kitaláltuk, hogy gyermeknap alkalmából megpróbálunk valamely gyermekintézménynek segíteni.

Először az SOS gyermekújfalu Alapítványát kerestem meg az ötlettel, de a válasz igen meglepő volt:

„Önálló vállalati napokat ezüst, arany illetve platina fokozatú partnereinknek szervezünk, lásd: http://www.sos.hu/Ceges-partnerek/Amit-nyujtunk/Pages/default.aspx

Karitatív segítségnyújtásra is van mód, erről angolul készült anyagunk, ez pedig a következő. Ha úgy látja, hogy ezekhez tudna csatlakozni, az igazi segítség lenne számunkra!

Nagyon köszönjük, hogy biológiai szüleiket nélkülözni kényszerülő gyermekek segítését választották altruista tevékenységül”

Szóval az ötletünk, hogy egy közösségi helyiséget felújítunk a saját erőnkből, nem nyert tetszést.

Kicsit elkeseredtem, hogy a karitatív tevékenység nemcsak hogy a süllyesztőbe vész, de még nem is fogadják kellő lelkesedéssel. De nem adtam fel.

Először is szereznem kell magam mellé embereket, mert hát egyedül kevés vagyok a jóhoz.

Az egyik közösségi portálon ismerőseim között eseményként megosztottam a kezdeményezését. Üzenetem így szólt: „Lelkünk javítására, és mert jól esik, elmehetnénk egy gyermekfaluba, vagy hasonló helyre karitatív jelleggel valamit csinálni. Én azt gondoltam, hogy egy közösségi helység kifestése pont jó feladat lenne. Ha nem érsz rá, azért oszd meg ismerőseiddel, hátha ők ráérnek, vagy éppen festéket tudnak adni, vagy pénzt a festékre. Köszi”

Egy napon belül huszonöten jelentkeztek. Mindannyian fantáziát láttak az ötlet megvalósítását illetően. Szerencsére nem maradtam egyedül az ötletemmel, több barátom, magánszemélyek és vállalkozások is támogatásra méltónak találták a kezdeményezést a fórumon kívül is. Voltak, akik festékkel, s egyéb eszközökkel, valamint voltak, akik játékokkal és édességgel álltak a hétvégi akció mellé. Utóbbiak az iskola tanulói számára gyermeknapi ajándékok lettek.

Közben a váci Cházár András Többcélú Közoktatási Intézmény tagintézményeként működő váci, Zichy utcai Általános Iskola és Speciális Szakiskola igazgatóját, Kurucz Noémit kerestem meg az ötlettel. Ő örömmel fogadta a kezdeményezést. Így megbeszéltük, hogy május 28-29-én, gyermeknapon, szombaton és vasárnap egyaránt 10 órakor az intézmény zsibongójának festését.

Lelkes voltam, azt gondoltam, ha megfelelő személy, és adomány gyűlik össze, akkor a főtéri, Siketnéma Intézetben vagy a Kölcsey utcai óvodában is festhetnénk ugyanezen a napon. De hát a lelkesedés a többi emberben nem volt olyan nagy, hogy személyesen is részt vegyenek, így maradtunk tízen, és a sok-sok „TALÁN JÖVÖK" személy (ők nem jelentek meg, mondanom sem kell).

Reméltem, hogy a későbbiekben egy „Fess falat mosolyért!” című napot is tartatnánk kistérségi, vagy megyei szinten. És további magánszemélyek, alapítványok, cégek bevonásával hasonló, lehetőségeikben korlátozott, ám jó célt szolgáló intézmények szépülhetnének meg. De ez még csak álom.

Pénteken elvittem az iskola hivatalos gyermeknapjára az ajándékokat. Mosolygott a lelkem, amikor megálltam az autóval, kinyitottam a csomagtartót, és kétszáz gyerek vett körbe érdeklődve. Kislányok az autó ablakán keresztül kinézték maguknak a rózsaszín pingpong ütőket, hogy ők majd azzal szeretnének játszani. Ezer kérdés érkezett: Judit néni, segíthetek bevinni a palacsintát? Mi ez a sok játék? Tényleg örökre a miénk marad? Az aszfaltkrétával rajzolhatunk majd az udvaron? Összeszorult a gombóc a torkomban, de semmiért nem adnám ezt az értést. Úgyhogy a kissé megtört lelkesedésemet visszaadták a mosolygós szemek.

A munkát szombaton hatan kezdtük meg. Végül a baráti társaság állt mellém, és jött el segíteni a két kis kezével. Nagyon jó hangulatban, és falak tisztára, színre festésével, fáradtan, de boldogan fejeztük be az első napot. Másnap már gyorsan ment a munka. Felrajzoltunk a gyerekeknek pár motívumot, hogy élvezhessék a munkánk „gyümölcsét”.

De azt megállapítottuk a lányokkal, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket. Aki nem szakember, annak nehezebben megy a munka. És legközelebb valami gyermek-közelibb tervet szeretnénk szövögetni. Sétahajókáztatás a Dunán, Zsákban futás, vagy éppen öregeknek felolvasás került szóba festegetés közben.

Nagyon jól éreztük magunkat, hisz jó táraságban, vidáman telt a hétvége, és úgy gondolom, sajnálhatja, aki nem volt ott akár egy ecsetfestés erejéig, mert én ma arról fogok álmodni, hogy holnap reggel a gyerekek milyen mosollyal és ujjongással fogják fogadni a mi „művünket”.

Köszönöm a szombati lányoknak és a mai kis vegyes csapatnak is a közreműködést.

Támogatóink a játékokban, ételben, festékben: Kisváci Festékbolt – Lukács Péter, Lakatos Gábor, Bánkuti-2004 Kft., Servitum Kft, Borovics Tamás, Gergely Sándor, Gauss Informatika Kft.

Részt vevők: Limbach Ria, Limbach Kinga, Limbach Noémi, Raáb Zoltán, Bethlen Farkas, Tányéros Katalin, Mituk Szandra, Herczeg Marianna, Nemess Ágnes, Borovka Zsuzsanna, Tányéros Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése