2011. július 21., csütörtök

Nógrádi vár


Véletlenül kerültünk a Nógrádi várhoz, egy üzleti tárgyalás miatt, és ha már túl korán érkeztünk, legalább megnézhettük. A vár a hegy tetején ékeskedik, és már messziről odavonzza a tekintetet. Csendben őrzi a falut.

A várhegy a falu déli szélén magasodik. Tengerszint feletti magassága 286 m, relatív magassága 50-60 m. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. Keletkezéséről nincs biztos adat. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak, de ez vitatható. A 11. század várépítkezéseinek megfelelően fagerendákból alkotott, kazettás szerkezetű, majd földdel töltött várfalak jelentették a védelem erejét.

Az évszázadokon át királyi kézben lévő birtokot Árpád-házi IV. (Kun) László adományozta a váci püspökségnek. Első ispánjának nevét 1108-ból ismerjük. A fennsík egyik sarkában – mély szárazárokkal elkerítve – létesült a belsővár, melynek jelenleg igen csonka maradványokban látható épületeit a 15. század második felében emeltette Báthory Miklós váci püspök. Ebben az időszakban készült el az a nagyméretű, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot.

A korabeli feljegyzések szerint a magas lakótorony mellett reneszánsz díszítéssel, minden kényelmi berendezéssel ellátott palotaszárnyat alakított ki Jacous Tragurinus itáliai építőmester, de megfordult a nagyszabású munkálatokon Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is. Az építkezések végét az 1483-as évszámmal jegyzett, sárkányos, farkasfog díszítésű Báthory-címer jelzi, amit a feltárás alkalmával találtak a belsővár feltöltődött árkában. A külsővár védelmét eleinte ágyúrondellák, majd a 17. századtól kezdve ó-olasz típusú bástyák látták el.

1527-től királyi birtok. 1544-ben a közeledő törökök elől megfutamodott a helyőrsége, visszafoglalására csak kerek ötven esztendő múltán került sor. Az Oszmán Birodalom csapatainak második megszállása 1663 őszén történt, amikor 27 napi ostrom után voltak kénytelenek feladni posztjukat a királyi zsoldosok. 1663-ban a török újra elfoglalta és a kezén volt 1685-ig. Az 1685. egy nyári viharában villám csapott a belsővár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották meg.

1949-ben kisméretű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállításra 1997-ig várni kellett. Ebben az időszakban egészült ki az új-olaszbástya, kapott védőtetőt a kerek rondella, és felállították az országzászlót.

Felmentünk hát megnézni, hogy ő mit lát. A vár bejáratánál kopjafák állnak a vezérek képével és nevével díszítve. Ahogy beértünk a várba, elkapott valami furcsa érzés. Ott álltunk a romok között, ami hajdan egy egész „kolónia” életét jelentette, és nagyon jó érzés fogott el. A szél fújdogált, a nap sütött. Nagyon jó volt. A vár minden tekintetben alkalmas lenne palotajátékok, esküvők, rendezvények szervezésére, de talán épp azért, mert az ősöket néha igenis meg kell tisztelni, itt csend, nyugalom uralkodik. És ha lenézel a kilátón, egy rendezett, csendes kis falucskát látsz, kedves, mosolygós, segítőkész emberekkel. Nem volt nehéz ez után a tárgyalást jó hangulatban, pozitívan végigülni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése