2011. szeptember 27., kedd

Sixtus kápolna, a csoda

Kevéssé meglepő, hogy az a római katolikus egyház. amely a művészettörténet egyik legnagyobb mecénása. a leginkább számottevő műgyűjtő is egyben. A Vatikáni Múzeumok együttesen 7 km hosszúságú kiállítótermeiben és galériáiban a nyugati civilizáció minden fontos művészeti stílusa elénk tárul. Lenyűgöző bőségben láthatók műkincsek: egyiptomi múmiák és etruszk arany­ékszerek, görög-római szobrok. középkori és reneszánsz mestermuvek, a modern vallásos művészet alkotásai.


Ha felmegyünk a hatalmas csavar alakú lépcsőn, a Scalone Elicoidalé-n, eljutunk a vatikáni múzeum különböző szektorainak bejáratához: szemközt található a Pinacoteca (a képtár), balra a Musei di Antichitá (az antik gyűjtemények múzeuma). A Musei Gregoriano Profano a nemkeresztény, a Musei Pio Cristiano a keresztény vonatkozású tárgyak múzeuma.

Annyi gyönyörűség tárul elénk a folyosókon, termekben, hogy a hömpölygő tömeggel haladva nincs is időnk elmélázni rajta, hogy mit is látunk. Csak fényképeztem, fényképeztem nyakam tekerve, hogy utána a képeket újra nézve, kinagyítva egyáltalán fel tudjam fogni, hogy mit is láttam. És ez még csak a Sixtus kápolnába való bejutásunk élménye volt.


Mert hát a fő cél Vatikánban található Sixtus káplna mennyezetfreskója volt, mely Michelangelo egyik műve, a világ egyik legismertebb alkotása és a 540 m2 területével legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508 és 1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll.

Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése, amelyet számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. De itt található Éva teremtése, a bűnbeesés, Mózes részegsége és még számtalan jelenet. Ezenkívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.

És ahogy haladunk kifelé, fejünkben a sok-sok információval, szemünk elkápráztatva a színekkel, szobor alakokkal csak folytatódnak a folyosók sorra, mintha sosem lenne vége ennek a paradicsomi gyönyörűségnek. És a zsúfolt mennyezetekről letekintve néha-néha még a Vatikáni kertek csodás elleganciája is rásegít arra, hogy aki eddig nem hitt, az is elhigyje, hogy van valami felsőbbrendű dolog a világon. Mert nélküle ilyen gyönyörűség nem születhetett volna meg.

Köszönöm Róma ezt a csodálatos négy napot.

Róma második rész

Bár többen azt mondták, hogy egész nap sorban fogunk állni – kb. fél óra sorban állás után a kezünkben volt a Colosseumba, a Fórumokba és a Palatinus dombra szóló belépőjegyünk. A Colosseumról már sorban állás közben olvasgattunk: A Vespasianus által építtetett amfiteátrumnak egy lápos talaj feltöltését követően lett meg a helye. Ellipszis alapú, 188*156 méter széles és 43,3 méter magas. Négy emeletes. Először csak három emeletes volt, de a pórnép nem fért volna be, ezért egy negyedik épületet is építettek rá, mely eléggé ki volt téve a napsütésnek, így vitorla-rendszert építettek feléjük. A Colosseum a gladiátorjátékok színtere volt és kb. 2000 gladiátor és 9000 állat halálának emlékét őrzi. Korábbi (2011. november) cikkemben részletesen olvashattok róla. Hasonló amfiteátrumot találunk Tunéziában (El Jem) és Horvátországban (Pula) is. Én őszintén megmondom, a külső monumentális nagyság alapján a küzdőteret valahogy nagyobbnak képzeltem el, és az El Jem sokkal jobb állapotban található meg. De az érzés megfogalmazhatatlan.

A Colosseum mellett találjuk Konstantin diadalívét, melyhez hasonló kettőt a Fórumokon is megtekinthetünk. A diadalívtől egy percre a Fórumok bejáratához jutottunk. Itt ókori épületeket és maradványaikat tekinthettük meg. Összesen öt uralkodó munkálkodását elevenítik fel. Itt rendezték politikai, vallási és kereskedelmi eseményeiket az uralkodók. A belépéskor kaptunk egy térképet, mert igen terebélyes alapterületen található ez a sok emlékmű: A Palatinus domb található az egyik felén a bejáratnak, a másikon pedig a Stadion maradványai, Augustus Háza, Criptoportico, Romulus Temploma, Tibérius Háza és a Fórum Romanum. Késő délutánig botorkáltunk a hatalmas romok között és próbáltuk megfejteni, hogy milyen módszerekkel tudták elérni, hogy két évezredet követően is élvezhető műemlékeket hagyhattak ránk. Persze a megfejtés elmaradt, de az érzés, hogy megtisztelve érezzük magunkat, hogy részesei lehettünk az élménynek, ez megfizethetetlen volt. Közben persze rejtvényeket adtunk magunknak: hányan laknak Rómában, vajon az El Jem és a Pulai amfiteáthrum mikor épült? De mindenre megkaptuk a választ: 2,7 millió, és kb. ugyanakkor.

A következő nap a Szent Péter Bazilikával kezdődött. Az előző napi kb. 50 méteres sor helyett, most a tér közepéig álló, kb. 300 méteres sor várt minket. De nagyon gyorsan haladtunk, így kb. 15 perc után már a Bazilika freskóit, kápolnáit nézegethettük. A Bazilika 24 pápa uralkodását állta végig és 60 ezer hívő egyidejű fogadására alkalmas. A tér jobb oldaláról jutottunk be, így innen indultunk el felfedezni a belső teret. Az első Michelangelo Pietaja volt, amit üvegfal mögül nézhettünk meg. Ezt követte Donatelló Menybemenetel oltárképe, aztán a csak imádságra megnyitott, gazdagon díszített Capelle Dell Sacramento.

Ezután a jobb oldalon egy kis lépcsőn lehet lejutni a kápolna alagsorába, ahol a Bernini tervezte Baldacchinoja alatt az apostolok szobrait tekinthetjük meg, ezt követően Szent Péter Sírját, majd sorra a pápák nyughelyeit. A Bazilika közepén a már említett Baldacchino áll, mely a Panteon bronztárgyaiból készült és ápracukorszerű oszlopokkal magasodik a főoltár fölé. A másik oldalon található a Kiállítás. Középen találjuk Szent Péter szobrát is, amely előtt hosszú sorban várják az emberek, hogy megérinthessék a lábát. Gyönyörű az egész Bazilika.

Ezután elmentünk megnézni a város legnagyobb macskaköves terét a Piazza Del Popolot, amelyet három templom is ékesít a középen álló obeliszken kívül. Két templom, a Santa Maria Dei Miracoli és a Santa Maria in Montesanto szinte teljesen egyforma, kivéve, hogy a harangtornya az egyiknek kerek, a másiknak pedig ovális alakú. A Santa Maria del Pololo bár nem olyan impozáns, mégis belül igen értékes műremekeket rejt, mint például Rafaello sírját őrző Chigi kápolnát, vagy Caravaggio két Szent Péter festményeit.

Ezután elindultunk a Via Del Corson, amely Róma Váci utcája híres butikokkal, éttermekkel. Így jutottunk el a Piazza De Spang-ara, ahol a híres spanyol lépcsőt néztük meg, és Bernini bárkát formáló szökőkútját. A város este is gyönyörű. Hömpölyög a tömeg, olaszok és turisták egyaránt. 9-kor kezdődik az igazi élet. Az emberek a teraszokon esznek, boroznak, kávéznak és közben hangosan, temperamentumosan beszélgetnek egymással. A pincérek kiemelkedőek, és mindenki nagyon segítőkész. Imádnivaló az egész hangulat.

https://picasaweb.google.com/105151097849608333164/Roma

Róma az én városom

Halljuk a sok-sok közhelynek tűnő mondást: Rómát látni és meghallni! Minden út Rómába vezet! Rómában élj úgy, mint a Rómaiak! Róma az én városom!

Az utolsó kettővel teljesen egyetértek. Imádom Rómát. Prága elé avanzsált az én kis szívemben.
Róma a maga 2,7 millió lakosával egy ékszerdoboz. A múlt és a jelen találkozása, az élvezetek és a kínok helyszíne egyszerre. A múlt látványosságait mentünk el megnézni, de a jelent imádtam mégis a legjobban.
Megnéztünk minden nevezetességet: Panteon, Piazza Navona, Colosseum, Piazza Venezie II. Viktor Emánuel emlékműve a Capitoliummal (melyet Szandi barátnőm kétségbe esetten keresett egy napon át), Fórumok, Trevi kút, Piazza Del Popolo, Spanyol lépcső, Szent Péter tér és Bazilika, Vatikáni kertek, Vatikáni Múzeumok, Sixtusi kápolna és Angyalvár. És mindezt gyalogosan, mert kb. 3 km-en belül található minden. Emellett figyeltem az embereket, a mentalitásukat, a jókedvüket, előzékenységüket, kedvességüket. És minden lenyűgözött.

De haladjunk csak a négy napon sorra:

Első napra máris a Vatikánt terveztük, de ez alul öltözöttségünk miatt meghiúsult aznapra, mivel nem sikerült a nadrágválasztás elég térdigérőre. De átszervezve a napot megnéztük az Angyalvárat, Panteont, Piazza Navona szökőkútjait.

Első utunk tehát az Angyalvárba, azaz a Castel Sant’ Angelo-ba vezetett, mely a Tiberis mellett helyezkedik el. A várat Hadrianus tervezte saját részre, de ezt követően pápai menedékhelyként és börtönként, és Napóleon seregeinek szállásaként is funkcionált. Ma múzeumként üzemel. Felmentünk a bástyába, ahonnan gyönyörű kilátás volt a városra. A vár tetejét Mihály arkangyal hatalmas bronzszobra díszíti, aki a várba vezető hidat, a Ponte Sant’ Angelo–t őrzi. A vár és a Vatikán között egy fedett folyosó, a Borgo található, mely menekülési útvonalként funkcionált. Ezt sajnos nem lehet megtekintetni, de már a tudat is izgalmas, hogy egy titkos útvonal létezik. Ezután elindultunk megnézni a Piazza Navona-t, mely egy hosszúkás tér, rajta három szökőkúttal. A középső szökőkút Fontana Dei Quattro Fiumi, azaz a négy folyó szökőkútja. Közepén egy egyiptomi hieroglifákat ábrázoló obeliszkkel, aljában pedig a következő négy folyót ábrázolva: Duna, Gangesz, Nílus, Plate.

A tér két végén a Fontana del Moro és a Fontana di Nettuno található. Előbbi vizet köpő fejeket ábrázol, míg az utóbbi Neptun harcát a mélytengeri szörnnyel. Itt jó olasz szokás szerint elfogyasztottuk pasta ebédünket, finom spenótos raviolit és egy jó eszpresszót. Innen a Panteonhoz mentünk, mely a szűk kis utcák között igen kirívó hatalmas, monumentális oszlopaival. Az épületet kr. előtt 27-ben pogány szentélynek építtették, majd leégett, és a 7. században építették újjá, amit IV. Bonifác pápa szentelt fel, így maradhatott meg védelem alatt, értintetlenül. A bejáratot több ókori oszlopsor díszíti, ezt követi a hatalmas kupola, melynek tetején egy lyuk van, ahol nyáron napfény, télen pedig a hó áramolhat be szabadon. A Panteon három fontos személy nyughelye is egyben: Raffaelo Santi, II. Victor Emanuel és felesége Margaritháé.

A téren rengeteg árus, és pantomimos között szlalomozva elindultunk a Trevi kúthoz. Hát itt ember nélküli képet senki nem tudott volna készíteni, ugyanis mindenki a kút körül ült, fényképezkedett, és háttal a kútnak dobálta az aprót. Ugyanis úgy tartja a mondás, hogy ha egy érmét dobsz bele, akkor visszatérsz Rómába, ha kettőt, akkor Rómaival fogsz találkozni, ha hármat, akkor házasodni fogsz. Mi egy-egy aprópénzt dobtunk a kútba. Ezután már csak ráadás jött. Kijutottunk a II. Victor Emanuel részére állított emlékűmhöz, a Victorianohoz a Piazza Venezie-re. A hófehér emlékműt megmászva nagy nehezen rájöttünk, hogy mögötte található az ún. Capitolium domb, ahol Michelangelo remekműve a Piazza Del Campidogliot néztük meg, és ahonnan tökéletes kilátás nyílik a fórumokra. Csak ámultunk, hogy mennyi ókori lelet maradt ránk, és hogy egyszer csak megláthattuk a távolban a Colosseumot. Imádnivaló a város a szűk kis utcákkal, a kedves emberekkel, a kockás terítős éttermekkel. A fagyi és a bor is „angyali” finom, merthogy ha egy szóval kellene a várost jellemeznem, akkor Angyali. Ennyi angyalszobrot egy helyen nem nagyon lehetett volna jobban összegyűjteni.

https://picasaweb.google.com/105151097849608333164/Roma

2011. szeptember 22., csütörtök

Angyalok és Démonok Rómában

A Dan Brown által írt Angyalok és Démonok könyv nagy érdeklődést váltott ki az elmúlt pár évben. Voltak ellenzői, és hívői. Voltak, akik igazolni kívánták az olvasással az egyház tanaiba vetett hitetlenségüket, voltak akik hitük meggyalázását látták, ám szörnyűlködve ugyan, mégis elolvasták. Mégis mindkét tábor nagyon kíváncsi volt a történetre.


Mielőtt elindultunk Rómába, megnéztem a filmet, hogy kijegyzeteljem belőle, hogy milyen helyeket kell „illuminátusi” jegyeket keresve megnéznünk.



A filmben az első jelek Santi Földi Sírjához (azaz Rafalello Santi, híres reneszász művész) vezetik az olvasót. Itt a főszereplők A Pantheonhoz jutnak el, hiszen Rafaello sírja a Panteonban található.



Itt ejtenék pár szót a Pantheonról: Általánosságban eredetileg közös temploma mind a 12 olimpusi istenségnek. Később a haza körül maguknak nagy érdemeket szerzett polgároknak hamvait v. emlékszobrait magába foglaló templomot v. templomszerű épületet nevezték Pantheonnak. Az egyik leghíresebb ezek közül a római Pantheon.



Marcus Vipsanius Agrippa építette Kr. e. 27-ben, ám az épület két alkalommal is leégett. Kr. u. 80-ban Dominitianus épített újjá, ám az épület 110-ben ismét leégett. Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá 126-ban (más források szerint 125-ben vagy 128-ban). 202-ben ismét restaurálták az épületet, ekkor Septimius Severus és Caracalla utasítására.



Az épületet 609-ben IV. Bonifác pápa szentelt keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király (II. Viktor Emánuel és I. Umbertó) is.



A főszereplők történelmi vonatkozásokat említenek meg az események folyamán. Így például azt is, hogy sok dolgot vett át az egyház a pogány szokásokból. A Pantheon szobrai keletre tekintenek, és december 25-ét is pogány ünnep kiváltásaként említik.



Azonban a jeleket rosszul értelmezték, mivel a rejtvény szerint Santi Földi Sírjaként a Chigi Kápolna volt a helyes megfejtés, a Santa Maria Del Popolo templomban, melynek régi neve Capella del La Terra, azaz a Föld kápolnája. A templom előtt egy hatalmas obeliszk áll, mely tetején egy angyal található. A Chigi Kápolnában találták meg a démonlyukat, valamint piramisokat, melyek szintén pogány jelképek voltak.



Innen több jelzésen keresztül jutottak el a Szent Péter térre, melyet Bernini tervezett. A földön több minta közül a Ponente nevezetű levegőt fújó angyalt képe jelezte, hogy jó helyen járnak. Hiszen a rejtvény fő vonala, hogy a négy főlem a tűz, víz, föld, levegő jeleit kellett keresniük. Tehát a földet és levegőt megtalálták.



Ezt követte tűz elem keresése, melyet a Santa Maria della Vittori templomban található Égő Szent Teréz szobor jelképezett.



A negyedik megmaradt elem a víz, melyet a Négy Folyó kútja testesített meg a Piazza Navona-n. Itt az angyalokat, melyek végig mutatták az utat nekik a béke angyala, azaz az obeliszken ülő galamb jelképezett.



Az utolsó rejtvény végül az Angyalvárba vezetett, azaz a Castel Sant’ Angelo-ba. Ezt a helyet a Vatikán állítólag évszázadokon keresztül börtönnek és rejtekhelynek használta. Az angyalok nyilai mindvégig a várba vezetve mutatnak, majd az alagsorba, ahol egy kör alaprajzú teremben találtak egy átfedést a falban, amely egy átjárót rejt a Vatikánba, valószínűleg régi menekülőút lehetett ez. A film természetesen valószínűleg elrugaszkodik sok-sok ponton a valóságtól, mégis nagyon izgalmas, hiszen egy történelmi várost mutat be nekünk egyházi és egyházellenes történelmi emlékek tömegei között. Én nagyon élveztem a „kincskeresést”.

https://picasaweb.google.com/105151097849608333164/Roma

2011. szeptember 20., kedd

Római előzetes

Csütörtökön neki indulunk Szandi barátnőmmel felfedezni Rómát. És mert persze szeretjük a kihívásokat, a szokásos turisztikai látványosságokat egy kis krimivel spékeljük meg. A nagy érdeklődésnek örvendő Dan Brown: Angyalok és Démonok c. könyvének helyszíneit is végiglátogatjuk, és az illuminátusok rendjének jelképeit megkeressük, valamint az író által feladott rejtvényeket mi is megfejtjük a könyv történéseit követve.

És hogy addig se unatkozzatok, egy kis történelem következik, hogy kik is voltak az illuminátusok:

Négy különböző társaság viselte ezt a nevet: az alombrádoké Spanyolországban (l. o.); az entuziászta és vizionárus álmadozókból álló guerineteké Franciaországban 1684 körül; a misztikusok által alkotott egyesület Belgiumban, a XVIII. század második felében és végre az illuminátusok rendje, melyet Ingolstadtban Weishaupt Ádám kánonjogi tanár alapított 1776 máj. 1. és csakhamar elterjedt Németországnak csaknem minden, római katolikusok által lakott részén.

Ma már közönségesen csak ezen utóbbiakat értik I.-on. Alapítójuk perfektibilisták rendjének nevezte őket. Idegenséggel telve el a jezsuitarend és a szellemi bilincsek iránt: azon eszme fogamzott meg Weishaupt agyában, hogy ő egy társaságot alakít, mely hatását mindenfelé kiterjeszti, a leghatalmasabb szellemeket öleli föl, az ész uralmának helyreállításáért munkálkodik s előmozdítja a vallásos s politikai felvilágosodást és emancipációt.

A vallásos dogmák és istentiszteleti formák elvetendők, a deizmus rendszere terjesztendő, a köztársasági elvek hirdetendők. Báró Kniggének közéjök belépése s a szabadkőmivesektől nyert támogatás folytán az uj rend oly rohamosan terjedt, hogy volt idő, mikor több mint 2000 kiváló férfiut számíthatott Németországon tagjai közé. Az I. közt csakhamar kölcsönös kémkedési, vallatási s más ilyen rendszer fejlődött ki, mely ugyan határozott ellentétben állott az igaz szabadsággal, de arra valónak tekintetett, hogy minden szálat egy kézbe adjon, mely aztán a szent sereget az emberiség boldogítására vezesse. Ezen várt eredmény helyett azonban a rend felbomlása következett be, amennyiben Weishaupt és Knigge, a két vezető is meghasonolván egymással, a bajor választó-fejedelem, az immár közveszélyesnek hiresztelt rend feloszlatására 1784 junius 22. s ismét 1785 márc. 2. rendeletet adott ki, melyben Weishauptot megfosztja tanári állásától s számüzi Bajorországból. Weishaupt Halleba vonult s itt is halt meg 1830. 83 éves korában.

A rend sok más tagját is szigorúan büntették, nem nagyon nézvén az ellenük való eljárásban a szigorú igazság követelményeire. Régebben nagy jelentőséget tulajdonítottak e rendnek s ennek kezét látták működni a francia forradalom egyes mozzanataiban, de ma már nézeteik túlzott voltát általában mindenki beismeri.

Megnézhetjük azt is, hogy az elmúlt 200 év alatt valóra váltak-e Adam Weishaupt és a bajor illuminátusok eszméi? Több nézet terjeng e tekintetben. Lássunk egyet…aztán indulhat a vitaest.

Az első legnagyobb cél megdönteni a fennálló kormányokat. Az európai királyi családok elvesztették hatalmukat. A legtöbb országban alkotmányos demokrácia van, ahol létezik királyság ott csak formalitásként van jelen. A bolsevik hatalom nemcsak a cári diktatúrának vetett véget, hanem eltörölte a magántulajdont is. Ezzel megvalósult egy másik illuminátus cél. A Szovjetunió megvalósított egy másik célt is, azaz minden férfinak és nőt egyenlő jogokat adott. Ezt később minden nyugati ország átvette.

A második legnagyobb cél az egység egyetlen világkormány megalakulása alatt. 1945-ben megalakult az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete), amely egy nemzetek fölötti szervezet, amelynek határozatait a független államoknak be kell tartaniuk, majd vállalniuk kell az engedetlenség következményeit. Az ENSZ megalakulást két milliók életét követelő háború váltotta ki. Az összeesküvés gyártók szerint a háborúk is megtervezett része voltak az illuminátus céloknak.

A harmadik legfontosabb a vallás megszűntetése. Weishaupt a kereszténységre gondolt mikor megfogalmazta céljait. A humanista elvek megjelenése óta az egyház szerepe folyamatosan visszaszorul. A tudomány olyan területeket hódított meg, amit a hit uralt sokáig és a vallás ma már sokkal kisebb szerepet tölt be életünkben.

Az utolsó legnagyobb cél az új világrend megalakulása. Erre talán a legjobb ismert kifejezés a globalizáció. Ugyan azt jelenti, csak az egyik elfedi a másikat. Az összeesküvés gyártók az Amerikai Egyesült államokat mondják az új világrend vezetőjének. Lehet, hogy véletlen a sok egybeesés, de az is lehetséges, hogy haladunk az illuminátus eszmék megvalósulása felé.

https://picasaweb.google.com/105151097849608333164/Roma