2011. szeptember 27., kedd

Róma az én városom

Halljuk a sok-sok közhelynek tűnő mondást: Rómát látni és meghallni! Minden út Rómába vezet! Rómában élj úgy, mint a Rómaiak! Róma az én városom!

Az utolsó kettővel teljesen egyetértek. Imádom Rómát. Prága elé avanzsált az én kis szívemben.
Róma a maga 2,7 millió lakosával egy ékszerdoboz. A múlt és a jelen találkozása, az élvezetek és a kínok helyszíne egyszerre. A múlt látványosságait mentünk el megnézni, de a jelent imádtam mégis a legjobban.
Megnéztünk minden nevezetességet: Panteon, Piazza Navona, Colosseum, Piazza Venezie II. Viktor Emánuel emlékműve a Capitoliummal (melyet Szandi barátnőm kétségbe esetten keresett egy napon át), Fórumok, Trevi kút, Piazza Del Popolo, Spanyol lépcső, Szent Péter tér és Bazilika, Vatikáni kertek, Vatikáni Múzeumok, Sixtusi kápolna és Angyalvár. És mindezt gyalogosan, mert kb. 3 km-en belül található minden. Emellett figyeltem az embereket, a mentalitásukat, a jókedvüket, előzékenységüket, kedvességüket. És minden lenyűgözött.

De haladjunk csak a négy napon sorra:

Első napra máris a Vatikánt terveztük, de ez alul öltözöttségünk miatt meghiúsult aznapra, mivel nem sikerült a nadrágválasztás elég térdigérőre. De átszervezve a napot megnéztük az Angyalvárat, Panteont, Piazza Navona szökőkútjait.

Első utunk tehát az Angyalvárba, azaz a Castel Sant’ Angelo-ba vezetett, mely a Tiberis mellett helyezkedik el. A várat Hadrianus tervezte saját részre, de ezt követően pápai menedékhelyként és börtönként, és Napóleon seregeinek szállásaként is funkcionált. Ma múzeumként üzemel. Felmentünk a bástyába, ahonnan gyönyörű kilátás volt a városra. A vár tetejét Mihály arkangyal hatalmas bronzszobra díszíti, aki a várba vezető hidat, a Ponte Sant’ Angelo–t őrzi. A vár és a Vatikán között egy fedett folyosó, a Borgo található, mely menekülési útvonalként funkcionált. Ezt sajnos nem lehet megtekintetni, de már a tudat is izgalmas, hogy egy titkos útvonal létezik. Ezután elindultunk megnézni a Piazza Navona-t, mely egy hosszúkás tér, rajta három szökőkúttal. A középső szökőkút Fontana Dei Quattro Fiumi, azaz a négy folyó szökőkútja. Közepén egy egyiptomi hieroglifákat ábrázoló obeliszkkel, aljában pedig a következő négy folyót ábrázolva: Duna, Gangesz, Nílus, Plate.

A tér két végén a Fontana del Moro és a Fontana di Nettuno található. Előbbi vizet köpő fejeket ábrázol, míg az utóbbi Neptun harcát a mélytengeri szörnnyel. Itt jó olasz szokás szerint elfogyasztottuk pasta ebédünket, finom spenótos raviolit és egy jó eszpresszót. Innen a Panteonhoz mentünk, mely a szűk kis utcák között igen kirívó hatalmas, monumentális oszlopaival. Az épületet kr. előtt 27-ben pogány szentélynek építtették, majd leégett, és a 7. században építették újjá, amit IV. Bonifác pápa szentelt fel, így maradhatott meg védelem alatt, értintetlenül. A bejáratot több ókori oszlopsor díszíti, ezt követi a hatalmas kupola, melynek tetején egy lyuk van, ahol nyáron napfény, télen pedig a hó áramolhat be szabadon. A Panteon három fontos személy nyughelye is egyben: Raffaelo Santi, II. Victor Emanuel és felesége Margaritháé.

A téren rengeteg árus, és pantomimos között szlalomozva elindultunk a Trevi kúthoz. Hát itt ember nélküli képet senki nem tudott volna készíteni, ugyanis mindenki a kút körül ült, fényképezkedett, és háttal a kútnak dobálta az aprót. Ugyanis úgy tartja a mondás, hogy ha egy érmét dobsz bele, akkor visszatérsz Rómába, ha kettőt, akkor Rómaival fogsz találkozni, ha hármat, akkor házasodni fogsz. Mi egy-egy aprópénzt dobtunk a kútba. Ezután már csak ráadás jött. Kijutottunk a II. Victor Emanuel részére állított emlékűmhöz, a Victorianohoz a Piazza Venezie-re. A hófehér emlékműt megmászva nagy nehezen rájöttünk, hogy mögötte található az ún. Capitolium domb, ahol Michelangelo remekműve a Piazza Del Campidogliot néztük meg, és ahonnan tökéletes kilátás nyílik a fórumokra. Csak ámultunk, hogy mennyi ókori lelet maradt ránk, és hogy egyszer csak megláthattuk a távolban a Colosseumot. Imádnivaló a város a szűk kis utcákkal, a kedves emberekkel, a kockás terítős éttermekkel. A fagyi és a bor is „angyali” finom, merthogy ha egy szóval kellene a várost jellemeznem, akkor Angyali. Ennyi angyalszobrot egy helyen nem nagyon lehetett volna jobban összegyűjteni.

https://picasaweb.google.com/105151097849608333164/Roma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése