2011. szeptember 27., kedd

Sixtus kápolna, a csoda

Kevéssé meglepő, hogy az a római katolikus egyház. amely a művészettörténet egyik legnagyobb mecénása. a leginkább számottevő műgyűjtő is egyben. A Vatikáni Múzeumok együttesen 7 km hosszúságú kiállítótermeiben és galériáiban a nyugati civilizáció minden fontos művészeti stílusa elénk tárul. Lenyűgöző bőségben láthatók műkincsek: egyiptomi múmiák és etruszk arany­ékszerek, görög-római szobrok. középkori és reneszánsz mestermuvek, a modern vallásos művészet alkotásai.


Ha felmegyünk a hatalmas csavar alakú lépcsőn, a Scalone Elicoidalé-n, eljutunk a vatikáni múzeum különböző szektorainak bejáratához: szemközt található a Pinacoteca (a képtár), balra a Musei di Antichitá (az antik gyűjtemények múzeuma). A Musei Gregoriano Profano a nemkeresztény, a Musei Pio Cristiano a keresztény vonatkozású tárgyak múzeuma.

Annyi gyönyörűség tárul elénk a folyosókon, termekben, hogy a hömpölygő tömeggel haladva nincs is időnk elmélázni rajta, hogy mit is látunk. Csak fényképeztem, fényképeztem nyakam tekerve, hogy utána a képeket újra nézve, kinagyítva egyáltalán fel tudjam fogni, hogy mit is láttam. És ez még csak a Sixtus kápolnába való bejutásunk élménye volt.


Mert hát a fő cél Vatikánban található Sixtus káplna mennyezetfreskója volt, mely Michelangelo egyik műve, a világ egyik legismertebb alkotása és a 540 m2 területével legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508 és 1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll.

Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése, amelyet számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. De itt található Éva teremtése, a bűnbeesés, Mózes részegsége és még számtalan jelenet. Ezenkívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.

És ahogy haladunk kifelé, fejünkben a sok-sok információval, szemünk elkápráztatva a színekkel, szobor alakokkal csak folytatódnak a folyosók sorra, mintha sosem lenne vége ennek a paradicsomi gyönyörűségnek. És a zsúfolt mennyezetekről letekintve néha-néha még a Vatikáni kertek csodás elleganciája is rásegít arra, hogy aki eddig nem hitt, az is elhigyje, hogy van valami felsőbbrendű dolog a világon. Mert nélküle ilyen gyönyörűség nem születhetett volna meg.

Köszönöm Róma ezt a csodálatos négy napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése