2014. március 19., szerda

Milánó három napban

Milánó, Róma után, Olaszország 2. legnagyobb városa. Ha Róma a "régi", Milánó mindenképpen az "új". Itt a régi a modernnel keveredik, de néhány szempontból, turistaként egyáltalán nem vonzó, és ezt magunk is tapasztaltuk a bőrünkön, érzéseinkben. Milánó néhány téren mintha nem is Olaszország lenne, más az atmoszférája: nem színes, inkább szürke, nem ráérős, hanem sietős, elfoglalt, nem művészi, inkább üzletorientált. Milánót jogosan nem tartják olyan szépnek, mint több más olasz várost. Az emberek sem a híres olasz mentalitásról, inkább az unottságukról ismerhetők fel. Legtöbb helyen nem azt mondom,hogy barátságtalanok, de figyelmetlenek, és egyáltalán nem kedvesek az emberek, pedig hát turizmusból élő helyekről beszélünk. A taxis le akar pénzzel húzni, a hotel recepciósa fel sem nézett ránk, miközben a csekkolást intézte, a buszos becsukta a negyedik előtt az ajtót, és egy szót nem válaszolt a kérdéseinkra (még azt sem, hogy nem tud angolul.) Szóval emberek szempontjából a legnagyobb csalódás a város, főknént olasz mivoltát tekintve.

Azért szerencsére van, ami meg tudja fogni a turistát, ugyanis megtekinthető pár nevezetesség, amire érdemes is időt fordítani, még ha néha nem is világrengető.

Én, szokásomhoz híven, szervezetten napokra szedtem a megnézni valókat, mert anyukámat nem akartam tönkrevágni a szokásos tempónkkal, ezért három napra osztottam le, amit mi kb. két nap alatt megnéztünk volna, szóval ez nyugdíjas utazásnak indult.

  1. nap:
Hajnal háromkor kelés, repülőtérre indulás, hatkor repülő indul, nyolcra csomag a kézben Milánóban. Vettünk egy jegyet és Shuttle busszal fejenként 10 euro-ért a Station Centrale-ra értünk. Innen kezdődött is Milánó csalódás okozása. Merthogy a szállás, mely a belváros másik felén van 20 euro-s taxival vagy háromszori átszállással érhető el. Hát mivel már hat órája úton voltunk, és még csak reggel kilenc volt, így a taxit választottuk. A tömegközlekedés a következő napokban sem nyerte el a tetszésünket, de ezt majd később.
És jött a második csalódás azonnal a szállodába érve. Egy flegma recepcióshölgy „foglalkozott” a szobáinkkal. Előzetesen e-mailben jeleztem, hogy 10-kor fogunk érkezni és előbb kívánjuk átvenni a szobákat. Hát nem volt kész a két szoba. Egyet tudott adni. Mindezt köszönés, számítógépből való felnézés nélkül tette, nulla kontaktussal.
Mindegy. Egy szoba van, és az tiszta is, úgyhogy felfrissülés utána útra keltünk a várost megnézni.
Először a Dóm felé indultunk el.

DUOMO / DÓM Címe: Piazza del Duomo
PIAZZA DEL DUOMO a város szíve és egyben geometriai középpontja is. A tér súlypontja természetesen a dóm.
A tér viszonylag rövid ideje lett méltó környezete a székesegyháznak, mivel a város központja korábban a Piazza del Mercanti volt.
A tér szépítésére 1862-1878 között került sor, nagyrészt Giuseppe Mengoni díjnyertes pályázati terve alapján. 1929-től eltérítették a Dóm térről a villamosokat és akkor nyerte el mai alakját.









A milánói dóm, mint a világ 4. legnagyobb székesegyházának építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m: A fehérmárványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöző homlokzata, annak számos szobrával, 135 tornyával, és vízköpőivel, lenyűgöző. Lehetőség van felmenni a dóm tetejére, de olyan sor állt, hogy eszünk ágában sem volt a mai napot a továbbiakban így folytatni.
A Dóm téren, a dómon kívül egyéb nevezetességek is megtekinthetők: a dóm előtt áll II. Viktor Emánuel lovas szobra, a téren pedig a királyi palota (Palazzo Reale), és az érseki palota (Palazzo Arcivescovile). A királyi palotában a dóm történetét bemutató múzeum található.
Belépőjegy (2014): Duomo: ingyenes. Tető: lépcsőn 7 Euró, lifttel 12 Euró. 6-12 éveseknek és 65 év alattiaknak féláron. 6 éven aluliak számára ingyenes.
Nyitva tartás: Duomo: 07:00-19:00 (utolsó belépés: 18:45). Tető: 9:00-19:00 (utolsó belépés: 18:00). A tető karácsonykor és május 1.-n zárva.

PALAZZO REALE Cím: Piazza del Duomo, 12, Milano
Az egykori királyi palota, a Palazzo Reale szép, arányos épület, széles, klasszicista stílusú homlokzattal és két oldalszárnnyal.
Eredetileg bírósági épület, a Broletto Vecchio állt itt, amely 1311-ben a Viscontiak birtokába került. Azzone 1330 és 1336 között a hercegi udvartartás céljaira palotát emeltetett a helyébe. 
1386-ban, amikor a dóm építése elkezdődött, a palota egy részét lebontották. Mai klasszicista formáját az épület 1771 és 1778 között nyerte el.

GALLERIA VITTORIO EMANUELE II
A dómhoz közel található fedett passzázs a dóm terét a Piazza della Scallával köti össze, ahol egy másik híres látványosság, a Teatro alla Scala található, de a Galleria önmagában is csodálatos látnivalónak számít. Elegáns üzletek, mint a Gucci, a Louis Vuitton, a Massimo Dutti, vagy a Prada üzletei találhatók itt, valamint felsőkategóriás éttermek, remek bárok és kávéházak. A pompás bevásárlóárkádot a milánóiak "Milánó szalonjának" (il Salotto di Milano) is hívják. Hasonlót lehet látni Nápolyban Galleria Umberto név alatt. Építését 1865-ben kezdték meg, és 1867-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királya. Évről évre Milánó legelegánsabb üzletei és éttermei nyíltak itt meg. A passzázs maga is elegáns: üvegkupolája, üvegteteje, és mozaikpadlója csodálatos. Korában a legnagyobb ilyen jellegű építménynek számított, komoly lökést adott a modern bevásárlóközpontok megépítése felé szerte a világon. A Galleria vasszerkezete az Eiffel-torony megépítését is inspirálta..

Ahogy átmegyünk a Gall VE II. árkádján, elérünk a TEATRO ALLA SCALAHOZ, világhírű operaház 1778-ban nyílt meg, sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Építését Mária Terézia rendelte el, miután a korábbi színházépület, a Teatro Regio Ducale egy tűzvészben elpusztult. Még ma is a világ egyik vezető opera- és balettházának tartják. Olyan művészek léptek itt fel mint Maria Callas vagy Pavarotti. Cím: Via Filodrammatici, 2, 20121.




Ha a kis utcákon kicsit kanyargunk, egyszer eljutunk a VIA MONTE NAPOLEONE-hoz.
Az elegáns és drága utcában ékszerboltok, és a nagy divatházak fényes üzletei sorakoznak. A világ egyik "divatfőutcájának" tartják, mivel Milánó a divat fővárosa, és a Via Montenapoleone a város fő divatutcája. A világ legnagyobb divatházai közül többnek a fő irodája, és székhelye is itt van.
Ettől függetlenül a DOM-hoz vezető Corso Vittorio Emanuel II sokkal látványosabb, pörgősebb a kevésbé világhírő cégek ellenére (H&M, GAS stb.) A Via Monte Napoleone mellett a környék több másik utcája is Milánó divatközpontjához tartozik.

Nekünk a PINACOTECA DI BRERA kimaradt a városnézésből, mert már nagyon fáradtak voltunk, de írok róla pár sort.
A világhírű képtár Olaszország egyik legfontosabb művészeti gyűjteményének ad helyet. A 17. századi Palazzo di Brerában található, ahol a többek között a 18. század óta gyűjtik az olasz festészet remekműveit: elsősorban az itáliai barokk és reneszánsz idejéből. Olyan művészek alkotásai tekinthetők itt meg, a teljesség igénye nélkül, mint Mantegna, Raffaello Hayez, Canaletto, Bellini (pl Krisztus sírbatétele, és a Pieta), Caravaggio , Veronese (Krisztus megkeresztelése). Cím: Via Brera, 28, 20121.
Belépőjegy (2014): 10 Euró. 18-25 éveseknek 7 Euró. 18 éven aluliaknak és 65 éven felülieknek ingyenes.


2. nap
Szállásunkból adódóan raktam sorba a látnivalókat. Ez persze mindenkinek más lesz.

SAN LORENZO-BAZILIKA Cím: Corso di Porta Ticinese, 39, 20100 Milano
A San Lorenzo-bazilika az egyik legszebb régi milánói templom. Alaprajza a ravennai S. Vitaléhoz hasonlóan sokszögű, a kora keresztény centrális építmények nagyszerű példája.
Régi római kori építmény alapjain épült 350 körül mint ariánus bazilika, a ravennai kor kezdetén, és csak Szent Ambrus fellépése után vált katolikus templommá.
A bazilika a XII. században súlyos tűzkárokat szenvedett, ezután román stílusban állították helyre. 1572-ben ismét pusztulás veszélye fenyegette, kupolája beomlott. Ekkor Borromeo Szent Károly megbízást adott Martino Bassi építésznek a teljes restaurálásra. Bassi tökéletes munkát végzett, és a templom román kori stílusjegyeit változtatás nélkül megőrizte.
A bazilika külső homlokzata újkeletű: Cesare Nava 1894-ben építette. A bejárat előtti szobor Nagy Constantinus császár római szobrának másolata.
A San Lorenzo-bazilika külső képéhez szervesen hozzátartozik a Colonne di San Lorenzo, a Corsi di Porte Ticinese felőli oldalon húzódó, 16 korinthoszi oszlopból álló oszlopsor. Az oszlopsor Milánó legteljesebb épségben megmaradt római kori emléke.

SANT AMBROGIO BAZILIKA Cím: Piazza Sant Ambrogio, 15, Milano
A Sant Ambrogio-bazilika Milánó egyik legrégebbi temploma. Ambrus, Milánó püspöke alapította 379 és 387 között, hogy elhelyezze benne Gervasius és Protasius vértanúk ereklyéjét. A Sant Ambrogio-bazilika az észak-itáliai román templomok prototípusa. Megragadó az épületkomplexum erőteljes vonalvezetése, vöröses színben játszó hatalmas tömege, amely a ravennai templomokéhoz hasonló hatást kelt.
Faragással díszített kapun keresztül juthatunk a szintén román stílusú előudvarba. A nyitott folyosót érdemes körbejárni, mert számos régészeti érdekességet láthatunk itt, a kereszténység előtti, valamint az ókeresztény korból származó sírköveket, domborműveket, oszlopfőket stb. Közülük a legérdekesebb a 881-ben elhunyt Ansperto érsek szarkofágja.

CASTELLO SFORZESCO
A milánói hercegek korábbi rezidenciája a város egyik legjelentősebb építészeti alkotásának számít. A 15. században, Franceso Sforza, eredetileg védelmi célból épített újjá egy korábban, ezen a helyen lerombolt építményt, de a vár egyre inkább királyi palota jelleget kezdett felvenni az évek folyamán. A 15. század végére a kor egyik legpompásabb hercegi székhelyévé vált. A II. Világháborúban súlyosan megsérült, de gyönyörűen helyreállították. Ma múzeumok működnek benne. A Castello Sforzesconak számos szép belső udvara van, közülük talán a legszebb a Cortille della Rochetta.

Parco Sempione
A kastély mögött 47 hektáron terül el a 19. század végén létesített Parco Sempione, Milánó egyik legnagyobb parkja, a milánóiak egyik kedvenc pihenőhelye. A parkban található 108 m magas toronyból csodálatos kilátás nyílik a városra. A park végén a Piazza Sempionén, az Arco Sempione, egy Napóleon által 1807-ben emelet diadalív áll.







A Castello Sforzesco mögött két utcára (de jól eldugva, úgyhogy alig találtuk meg) található SANTA MARIA DELLE GRAZIE, ÉS AZ UTOLSÓ VACSORA C. FRESKÓ
Előzetesen foglaltam jegyet a Santa Maria Delle Grazia-ban található utolsó vacsora c. freskó megtekintésére, ezért az adott időpont miatt ez lett az utolsó néznivaló a nap folyamán.
Jegy vásárlásra próbálkozhatunk itt: www.utolsovacsora.hu. Jegyet 18/főért intéznek. Én megpróbáltam saját magam intézni a Santa Maria Delle Grazia oldalán keresztül, de az indulásunkat követő harmadik hónapra kaptam volna csak jegyet( ugyan 8 euro-ért) már az utolsó vacsora megtekintésére. Így a tanácsom: Idejében megrendelni ONLINE a jegyet (ott csak a már megrendelt jegyeket vehetjük át, helyi vásárlásra nincs lehetőség)
A templom építését 1469-ben fejezték be. A II. Világháború idején, 1943-ban súlyos sérüléseket szenvedett. 1980 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Leonardo da Vinci lenyűgöző, monumentális remekműve, a 450x870 cm-es Utolsó Vacsora c. festmény miatt világhírű, azt ezt ábrázoló fal a bombatámadás alkalmával épen maradt. Ugyanakkor a freskó (nem igazi freskó, hiszen nem nedves, hanem száraz falra, temperával festette a mester) állapota az évszázadok alatt folyamatosan romlott, a legutolsó restaurációja 1978-1999 között történt. Érdekesség, hogy Leonardo nem fejezte be Jézus alakját, mivel méltatlannak érezte magát a feladathoz.
Cím: Via Giuseppe Antonio Sassi, 3, 20123

Képlékeny volt az utolsó percig, hogy a sok csalódás után, ami ért Milánóban, akarjuk-e látni a stadiont, melyek általában kívül semmitmondóak, és csak a fociőrülteknek jelentenek bizsergést belülről megtekintve, de végül kihagytuk, és ha már Milánó a divat egyik fővárosa, hát vásárolgattunk egy kicsit csajosan.
Aki mégis inkább a focinak kedvezne, az tekintse meg a SAN SIRO STADION-t.
Az AC Milan és az Internazionale, Olaszország két leghíresebb és legsikeresebb stadionjának megtekintését bizonyára nem fogják kihagyni a focirajongók. A hivatalos nevén Stadio Giuseppe Meazza 80 ezer fő befogadására alkalmas, az UEFA értékelése szerint 5*-os futballstadion. 1925-ben építették, de azóta nem kevesebb, mint 7 alkalommal renoválták - legutóbb 2002-ben.
Cím: Piazzale Angelo Moratti, 20151.

Belépőjegy (2014): Múzeum és stadiontúra: 14 Euró. 14 éven aluliaknak és 65 év felettieknek 10 Euró. 6 éven aluliaknak ingyenes. Csak múzeum: 7 Euró. 14 éven aluliaknak és 65 éven felülieknek 5 Euró. A stadionban biztos meg lehet nézni az öltőzőket, a nézőteret, a VIP-részt, az interjúszobát.
Egy-két fotó az össz városkép végett:








Fáradtan érkeztünk a reptérre, ahol egész gyorsan ment minden. A vacsi már itt ért minket, és egész tűrhető áron 8 euro-ért ettünk egy tészta+saláta+üditő menüt, ami ízletes is volt.

A repülőút 1 óra 15 perc volt, és egész kellemes, így a harmadik nap éjfélre a kocsiban is ültünk, mint Hamupipőke a tökhintóban. De akkora élmény nem volt, hogy utána erről álmodozzak, mint ő az ő hercegéről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése