2014. november 17., hétfő

Egy kis összefoglaló

Ausztria a szomszédunk, a sógorok befogadtak, elfogadtak minket ezért nagyon sokan próbálkoznak itt a szerencséjükkel. Sokan nyelvtudás nélkül, sokan feladva az otthoni diplomás állást, sokan menekülve az otthoni munkanélküliség elől.

Sajnos ki ezért, ki azért kényszerül a szomszédban szerencsét próbálni. Jó magyar szokásként először keressük a kiskapukat, de aztán ha befogad a rendszer, előbb-utóbb rájövünk, hogy itt Ausztriában megéri a helyes úton járni. Nemcsak azért mert keményen büntetik, aki  nem tartja be a szabályokat, hanem azért is, mert itt tényleg értékelik a magyart. Tisztelik a szakmai tudásunk (sokszor a nyelvtudás hiány sem számít olyan fontosnak, mint a szakmai tapasztalat), kedvelik a jó munkamorált, hogy a magyar keményen dolgozik, és legfőképp, mert ők is szeretnek átjönni hozzánk Magyarországra (Sopron, Mosonmagyaróvár, Szombathely szerintem belőlük él), mert kiszolgáljuk őket.

Tehát megindul a „jó munkásember magyar”. Először csak az lebeg a szemünk előtt, hogy munkát találjunk. Aztán, ha lesz munka jönnek a kérdések sorban, egymásutánban. Lakásbérlés, bejelentkezés, autóhasználat, letelepedés.

Mi személy szerint Pest mellől költöztünk egy reptéri állás kedvéért először Sopronba, és lettünk ingázók, majd később Ausztriába. És természetesen végigjártuk a hivatalos letelepedés minden velejáróját is, ahogy azt kell, ha az ember itt akarja megvetni a lábát.

Először lakást kezdtünk keresgetni. (www.willhaben.at)  Van olcsó, kicsi, esetleg több emberrel együtt lakós verzió is, de ha tartósan minőségi életet szeretnél élni, és családot alapítani, mint ahogy mi terveztük, akkor jó mélyen be kell a zsebedbe (több havi Kaució, Provizió- közvetítői jutalék, melyet itt a vevő, bérlő fizet), aztán a bútorok, számlák stb. De lett szép háromszobás lakásunk, aminek a díja és a hozzá kapcsolódó rezsi (gáz, villany, tévédíj- mert kötelező, tévé-net-telefon, kaja) elviszi az egyik fizut nagyjából. 

Lakás tehát van. Bejelentkezzünk? Ment a dilemma, hogy főlakcímre, vagy mellékre, de aztán abban állapodtunk meg, hogy az olcsóbb autóbiztosítást leszámítva nincs pozitívum Magyarország oldalán a mérlegelésnél. Így főlakcímre jelentkeztünk be. Ezt követően három hónapon belül kötelességünkké vált Letelepedési engedélyt kérni a helyi Bezirkhauptmanschaftnál, amit ha kihagyunk, büntetéssel számolhatunk.

Főlakcím mellett az autónkat is vagy át kell rendszámoztatni, vagy itt vásárolni.

Mi inkább itt vettünk, mert átrendszámoztatásnál otthon a forgalomból ki kellene vonatni az autót, majd itt NOVA-t kell fizetni, ami legkisebb autó esetén is kb. 200-300 euro. Tehát osztrák rendszámos az autó is, mert ha magyar autónk lenne, megbüntethetnének ezért is.


Hozzáteszem, nem a büntetés motivált minket, amikor ezeket a hivatalos dolgokat elintéztük, hanem az itteni életbe való beilleszkedés, a jogkövető magatartás elsajátítása. Az, hogy tiszteljük az osztrákot, mert befogadott, és lehetőséget adott. Kedveljük mert munkát ad, fizetést és 13-14. havi bért, utazási költségtérítést (Pendelpauschale: http://netherosztrak.blogspot.co.at/2014/07/utazasi-koltsegterites-azaz-ingazoi.html ), gyest és családit.

Merthogy időközben mi tényleg ide terveztük a családot, és mára a – sajnos EU miatt magyar állampolgár – két hónapos fiunkkal büszkélkedhetünk. Persze ez további ügyintézést igényelt, de hozzáteszem a hosszadalmas tortúra ismét a mi magyar bürokráciánknak köszönhető, nem a rugalmas osztrák ügyintézői rendszernek.  
Kismama és anyuka feladatok Ausztriában: www.osztrakkismama.blogspot.co.at

Járunk haza rendszeresen, mert otthon vannak az igaz barátok, a családtagok. De tudjuk, hogy fel kellett adni a szívünkből egy darabot ezért az életért. És valahol jó a rosszban, hogy legalább lekoptak azok, akik nem IGAZIAK. És itt is megtanultuk SAJNOS, hogy óvatosan bánjunk magyar honfitársaink közeledésével: http://netherosztrak.blogspot.co.at/2014/04/milyen-aljas-kulfoldon-sajatjaval-magyar.html

De megoldjuk, és türelmesen kivárjuk. Mert már van türelmünk. Biztonságban érezzük magunkat, megbecsültnek, és befogadottnak. És ez tényleg nyugalommal tölti el az embert. Két diplomásnak Diploma honosítása: http://netherosztrak.blogspot.co.at/2014/08/akademiai-fokozat-honositasa-ausztriaban.html) el kellett jönnie egy idegen országba, hogy – bár még mindig nem a szakmájában dolgozva – értékeljék őket. Remélem, hogy sokak megtalálták otthon a szerencséjüket, és kívánom azoknak akik elindultak szerencsét próbálni, hogy a mese vége Happy End legyen, mint ahogy a miénk lett.